Glifozát, no-till, rezisztencia – új kihívások a parlagfű elleni harcban

Különösen igaz ez a napraforgó-területekre, valamint a kiritkult, vagy a hiányosan kelt gabonavetésekre és a tarlókra.

Dr. Magyar László, a Magyar Növényvédő Mérnöki és Növényorvosi Kamara Győr-Moson-Sopron Vármegyei Szervezete elnöke szerint a hatékony védekezés kulcsa a termesztéstechnológiai betartása és a helyesen megválasztott védekezési megoldások alkalmazása.

Napraforgó: fokozott veszélyben

Mint arra a területi szervezet elnöke rámutatott: a napraforgó különösen veszélyeztetett, mivel taxonómiai rokonságban áll a parlagfűvel, ami nagyban megnehezíti a szelektív gyomirtását. A herbicidekkel szemben is jóval érzékenyebb mint más szántóföldi növénykultúrák, így a parlagfű könnyebben felszaporodhat benne.

A gabonatarlók szintén ideális környezetet biztosítanak a parlagfű felszaporodásához. Egyrészt aratás után, a hántatlan tarlón a korábban kikelt egyedek kedvezőbb feletételek közé kerülve intenzívebben tudnak növekedni, a hántott tarlókon pedig a parlagfű újbóli kelése okozhat súlyos problémát. Mindezek mellett a tarlóápolás során életben maradó példányaik is tovább növelik a gyomfaj borítását az adott területen. Ezáltal a gabonatarlók ápolási munkáinak elhagyása, vagy késői elvégzése nagyban hozzájárulhat a parlagfű tömeges felszaporodásához.

Dr. Magyar László – forrás: Agroinform

– Ugyanakkor a parlagfűmentesítés nem csak növényvédelmi, hanem közegészségügyi szempontból is kiemelt jelentőségű. Ebben a hatósági ellenőrzések szerepe kiemelkedő, azonban a bírságolási statisztikák kevéssé ismertek. A szétaprózódott birtokméretnek köszönhetően jellemzően a kisebb területen gazdálkodók (hozzáállás, szakértelem hiánya miatt) illetve a gondozatlan területek érintettek a bírságolásokban, míg a nagyüzemi gazdaságok és társaságok rendszerint komolyabban veszik a védekezést és kézben tudják tartani a parlagfű kérdést – válaszolta kérdésünkre Dr. Magyar László, akit arról is kérdeztünk: hogyan nehezíti meg az erősen allergén parlagfű elleni országszintű küzdelmet az EU zöldítési programja és az egyre jobban terjedő no-till, illetve min-till technológia? – A zöldítési programok, az ugaroltatás, valamint a no-till és minimum-till technológiák terjedése valóban kedvezőtlen hatással lehet a parlagfű elleni védekezésre. Ezekben az esetekben ugyanis a talajfelszínen maradó magok gyorsabban kicsírázhatnak, szemben a hagyományos forgatásos gyakorlattal, ahol a frissen lehullott magvak a talaj mélyebb rétegébe jutva nyugalmi állapotban kerülnek vagy elpusztulnak – válaszolta.

A glifozát és a rezisztencia kérdése

Az elnök azt is jelezte: a glifozát továbbra is az egyik legáltalánosabban használt totális gyomirtó szer hatóanyag. Hozzátette: jóllehet Magyarországon a parlagfű esetében egyelőre nem mutattak ki bizonyított rezisztenciát glifozát hatóanyaggal szemben, csökkent herbicidérzékenység azonban fennállhat. Ezt több tényező is befolyásolhatja: például a gyomnövény kezeléskori fejlettségi állapota, az időjárási körülmények, a permetezéstechnika, az alkalmazott dózis és adjuvánsok használata stb.

– Ugyanakkor még egy sikeres, minden szempontból a jól időzített és megfelelően végrehajtott gyomirtás sem jelenti a probléma tökéletes és azonnali megoldását, mivel a parlagfű magvai a talaj mélyebb rétegeiben akár évtizedekig is életképesek maradhatnak. A gyommag-készlet kimerítése, ezáltal a potenciális fertőzöttség minimalizálása következetes és hosszútávú védekezési stratégiát igényel – magyarázta Dr. Magyar László. Mint rámutatott: különböző kultúrákban más és más hatóanyagok állnak rendelkezésre a parlagfű ellen, de különösen a napraforgóban szűk a választék. Ugyanakkor az elmúlt években újabb hatékony készítmény került a napraforgógyomirtás piacára, amely jól kiegészíthető az integrált gyomszabályozás egyéb (mechanikai, agrotechnikai vagy biológiai) elemeivel is.

– Kizárólag a probléma komplex megközelítése, a mechanikai, kémiai és agrotechnikai védekezési módszerek céltudatos alkalmazása jelentheti az egyetlen és hosszú távon fenntartható megoldást a parlagfű ellen – hangsúlyozta. – Ma már a parlagfű elleni küzdelem nemcsak a szántóföldi növénytermesztés technológiai kérdése, hanem jogi, társadalmi, közegészségügyi és környezetvédelmi ügy is. Ezért a jövőben a mechanikai és agrotechnikai módszerek célirányos alkalmazásán túlmenően kulcsfontosságú lesz a hatékony herbicidhasználat, valamint a rezisztencia nyomon követése, továbbá a zöldítési technológiák újragondolása is. A céltudatos gazdálkodás, a technológiai fegyelem betartása és a közösségi együttműködés jelenthetik a lefőbb eszközöket a parlagfű tartós visszaszorításában.

Indexkép: Pixabay