Hogyan alakítsuk a talajszerkezetet és hogyan állítsuk meg a talajromlást?

Az előző írásban áttekintettük azt, hogyan történhet a talajszerkezet kialakítása váztalajok esetében, azaz „első fokon”. Nézzük ezután, mit tehetünk talajaink érdekében, hogy azok szerkezetét tovább javíthassuk, vagy legalább a leromlásukat megállítsuk.

Az első kérdés persze, hogy a talajok állapota romlik-e, és ha igen, miért. A szakmai körökben korábban már idézett Crawford professzor vizsgálatai alátámasztják azt a gyakorlatban is tapasztalható folyamatot, hogy a művelés során a talajok tömörödnek, elporosodnak, illetve a műtrágyák hatására savanyodnak, ami tovább rontja a szerkezetüket.

Műtrágyák savanyító hatása

Mielőtt még megrovást kapnék, jelzem, hogy a műtrágyák okszerű alkalmazására szükség van, tekintve, hogy a termesztett növényeink gyökérzete lényegesen kisebb a vadon élőkétől.

A gyökértömeg alakulása rét, illetve árpa esetében – fotó: Shutterstock

A fent felsoroltak nem okai, hanem következményei a talaj degradációjának. Maga az ok a mikrobiológiai állapot elszegényedése, melyet a korábban istállótrágyázással végzett baktériumoltás elmaradása hoz létre. Hogy a talaj tömörödése mivel jár, többek között azt mutatják a 2010-ben és 2011-ben készült alábbi fotók.

Két év, melyekre szélsőséges csapadékviszonyok voltak jellemzőek – A szerző felvételei

Ezeken a képeken jól látszik, hogy egy-egy jelentősebb csapadékmennyiség (csapadékos években ez szinte állandó jelenség) esetében a leromlott talajszerkezet nem tudja elvezetni a vizet. Később, száraz periódusban korábban a felszínen elpárolgott víz hiánya pedig a felső réteg teljes kiszáradását okozza. A kapilláris rendszer megszakad, alig működik.

Hogyan állítják helyre (alakítják ki) a baktériumok a talaj szerkezetét?

A bacik egy része vízoldhatatlan cukrot, poliszaharidot választ ki. Ezzel a talajt alkotó apró mikrokristályokat összetapasztva talajmorzsát hoz létre. Az így kialakult morzsában nemcsak a csapadékvíz egy része, hanem az összefoglaló névvel humuszként jellemzett tartaléktápanyagok is megkötődnek. Minél nagyobb a talaj mikrobiológiai aktivitása, annál intenzívebb a poliszaharid-termelés, és így a talaj aprómorzsás szerkezetének kialakulása.

1 cm³ poliszaharid 1000 liter vizet őriz meg – fotó: Biofil Kft.
A nagy vízmegtartó képességű poliszaharid és az egyik legtöbb poliszaharidot termelő baktérium a Kocuria rosea

Emlékezzünk csak vissza, 3-400 q istállótrágya (vagy helyesen 30-40 t) / ha kijuttatása után az 50-60 KA kötöttségű talajok művelhetősége, szántása lényegesen kevesebb energiával járt. A lazább, 25-30 KA kötöttségű homokos talajok esetében pedig azok vízmegtartó képessége javult jelentősen 2-3 éven át.

A ma forgalomban lévő talajbaktérium-készítmények némelyike hatásában már igen közel áll az istállótrágyához. Nem indokolt tehát az a kijelentés, hogy „miután nincs istállótrágyánk”, hagyjuk leromlani talajainkat.

Ez az év országosan szinte minden szántóföldi növény esetében igen jó, nem egy esetben rekordtermést hozott.

A repce 3,2 t/ha, a napraforgó 3 t/ha, a kukorica 8 t/ha, a kalászosok 5,4 t/ha termésátlagot mutattak a statisztika szerint. Miért?

Idén több tápanyagot juttattunk ki? Nem.
Jelentősen változott a növényvédelem? Nem.
Az év során lehullott csapadék mennyisége és eloszlása volt ideális.

Vagyis a növényeink rendelkezésére álló víz mennyisége dönti el, hogy rekordtermés várható-e.

Országos csapadékadatok 2016. 12. 02-ig

A csapadékviszonyokra nincs hatásunk, de a lehulló víz megtartására, eltárolására, elvezetésére igen. Tegyük rendbe, tartsuk karban a talajaink szerkezetét! Így, ha nem is lesz minden évben rekordtermésünk, de az évenkénti termésingadozást minimálisra csökkenthetjük.

A terméseredmények stabilizálása pedig anyagi biztonságot jelent. Az évenként elvégzett talajbaktérium-oltás a legbiztosabban megtérülő, egyébként is csekély ráfordítás.