A klímaváltozás és az emberi tevékenység hatására a vadon élő állatok populációja világszerte drámai mértékben, 70 százalékkal csökkent az elmúlt öt évtized során. Heltai Miklós vadbiológus szerint ez a folyamat nemcsak az élővilágot sújtja, hanem közvetlen következményekkel jár az emberi létfeltételekre is. Az okok összetettek: az élőhelyek feldarabolódása, az éghajlat szélsőséges változásai, az intenzív mezőgazdaság, valamint az élőhelyi sokféleség csökkenése mind hozzájárulnak a biodiverzitás zsugorodásához.


Klímaváltozás és élőhelyrombolás: az élővilág hanyatlásának motorjai

A gyorsan változó időjárási minták – különösen az aszályos időszakok – több faj esetében is kimutatható állománycsökkenést eredményeztek. A nyúl és a fácán például érzékenyen reagál a tavaszi szárazságokra. Az őz esetében is drámai csökkenést jeleznek a délkeleti országrészekből érkező beszámolók, ahol gyakori a gidaelhalás az extrém száraz időszakok miatt.

A természet diverzitása nemcsak az ökoszisztémák stabilitása miatt fontos, hanem azért is, mert a fajok genetikai változatossága segíthet a kórokozók és betegségek elleni védekezésben. Ha egy faj kevéssé változatos genetikai állománnyal bír, egy új vírus vagy baktérium akár teljesen el is pusztíthatja azt. Ez a tendencia különösen aggasztó a monokultúrás mezőgazdasági rendszerekben, ahol kevés növényfaj uralja a tájat – véli a szakember.

A kullancs és a Lyme-kór példája: hogyan növeli a fertőzések esélyét az ökológiai egyensúly megbomlása?

Az úgynevezett „hígulási hatás" világosan mutatja, hogy minél változatosabb az élőhely, annál kisebb az esélye annak, hogy a kullancs Lyme-kórt terjesztő rágcsálóból emberre vigye át a fertőzést. Ha viszont kevés az állatfaj, a kullancsok gyakrabban táplálkoznak fertőzött rágcsálókból és utána emberből, ezzel növelve a fertőzési kockázatot.

Vadászat: bűnbak vagy természetvédelmi eszköz?

Heltai szerint az ellenőrzött vadászat nem oka a biodiverzitás csökkenésének, sőt, sok esetben éppen az állomány fenntarthatóságát segíti elő. A borz és a sakál példája mutatja, hogy vadászhatóságuk ellenére állományuk nőtt az elmúlt években. A probléma nem a vadászatban, hanem az élőhelyek átalakításában rejlik, amelyet főként mezőgazdászok és erdészek alakítanak a társadalmi igények alapján.

A túlszaporodás mítosza: ökológiai vagy gazdasági fogalom?

A „túlszaporodás" a gazdálkodók szempontjából jelent problémát, amikor a vad terménykárokat okoz. Ökológiai értelemben azonban túlszaporodásról csak akkor beszélhetünk, ha egy faj állománya meghaladja az élőhely eltartóképességét, és ez már az egyedek egészségi állapotára is kihat.

Változó élőhelyek, vesztes és nyertes fajok

Miközben egyes fajok – mint a szürke fogoly vagy a fürj – a kipusztulás szélére sodródtak, mások, például az aranysakál, hód, farkas vagy nyárilúd visszatértek, és újra elterjedtek. A probléma azonban az, hogy ezek a „nyertes" fajok hozzájárulnak a biológiai homogenizációhoz, vagyis a sokszínűség csökkenéséhez. Az élőhelyek monokultúrás átalakulása azoknak a fajoknak kedvez, amelyek képesek egyféle táplálékkal is boldogulni – ilyen az őz vagy a vaddisznó.

A megoldás kulcsa: fenntartható természethasználat és közös felelősség

A természet túlhasználata és az értékei figyelmen kívül hagyása közös felelősségünk. Ugyanakkor Heltai Miklós szerint létezik fenntartható fejlődés, és megvannak azok a tudományos és gyakorlati módszerek, amelyekkel ez megvalósítható. A vadgazdálkodás, a mezőgazdaság és a vízgazdálkodás területén már most is léteznek jó példák arra, hogyan lehet a természet kínálta megújuló erőforrásokat okosan, hosszú távon is fenntartható módon hasznosítani.

A vadhús, mint fenntartható alternatíva

A magyar vadhúsfogyasztás jelenleg csupán 1–1,5 százalékot tesz ki a teljes húsfogyasztásból, pedig ökológiailag sokkal fenntarthatóbb, mint a háziasított állatoké. Az alacsony fogyasztási arány fő oka a kényelem és az ismerethiány – nem tudjuk, hogyan bánjunk a vadból származó hússal, miközben az tápértékében messze felülmúlja a hagyományos húsokat.

Összegzés: van remény, de cselekedni kell

A kihalási hullám már elindult, de még nem késő megállítani. Ehhez elengedhetetlen, hogy a társadalom minden szintjén felismerjük a biológiai sokféleség megőrzésének fontosságát, és ne ideológiai, hanem tudományos alapon hozzunk döntéseket. A vadászat, a fenntartható mezőgazdaság és az élőhelyek tudatos kezelése mind-mind eszközei lehetnek ennek a hosszú távú túlélésért folytatott küzdelemnek.

Forrás: 24.hu

Indexkép: Pixabay