Ártalmas, de eladható: miért jövedelmező az egészségtelen élelmiszer?

Az ultrafeldolgozott élelmiszerek világszerte fokozatosan kiszorítják a hagyományos táplálkozási formákat, ezzel rontva az étrendek minőségét. Ezek a termékek jelentős mértékben hozzájárulnak az étrendhez köthető krónikus betegségek, például az elhízás, a diabétesz és a szív- és érrendszeri problémák terjedéséhez. A jelenség aggasztó méreteket ölt, és egyértelműen jelzi: nem az egyéni akaraterő hiánya, hanem sokkal inkább a kereskedelmi érdekek mozgatják az élelmiszeripar működését.

Az új kutatások riasztó eredményei

A The Lancet című folyóiratban közzétett három új tanulmány rámutat, hogy az ultrafeldolgozott élelmiszerek részesedése az étrendekben az elmúlt évtizedekben folyamatosan nőtt. Az olyan országokban, mint az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság, Kanada vagy Ausztrália, az ilyen típusú élelmiszerek már a napi energiafelvétel körülbelül felét teszik ki. Az ultrafeldolgozott termékek jellemzően ipari összetevőkből és adalékanyagokból állnak, miközben alig vagy egyáltalán nem tartalmaznak természetes alapanyagokat.

Klinikai vizsgálatok kimutatták, hogy azok a felnőttek, akik túlnyomórészt ilyen élelmiszereket fogyasztanak, naponta átlagosan 500–800 kalóriával többet visznek be, gyorsabban esznek, és ezzel együtt súlyt és zsírtömeget is gyarapítanak.

Mindez nem csupán a magas energiasűrűségnek, hanem a túlzott ízesítésnek és a mesterséges textúráknak is köszönhető.

A bizonyítékok súlya

Egy átfogó elemzés, amely 104 hosszú távú tanulmányt vizsgált, 92 esetben mutatott ki összefüggést az ultrafeldolgozott élelmiszerek fogyasztása és legalább egy krónikus betegség kialakulása között.

A kutatók az elhízás, a 2-es típusú cukorbetegség, a magas vérnyomás, a koleszterinszint-emelkedés, a szívbetegségek, a vesebetegségek, a Crohn-betegség, a depresszió és az idő előtti halálozás kockázatának növekedését is megerősítették.

Mindezek a hatások túlmutatnak azon az egyszerű állításon, hogy a probléma a túl sok cukor, só vagy zsír jelenlétére vezethető vissza. A túlfogyasztás fő oka az ételek ipari jellege és az, hogy ezek mennyire könnyen túlzott mennyiségben fogyaszthatók.

Lehetséges megoldások – a szakpolitikai válaszok

A második tanulmány a lehetséges szakpolitikai beavatkozásokat térképezi fel. A szakértők úgy látják, hogy a megoldás nem az ételek átalakítása – például cukor helyett édesítőszerek használata –, mert ez nem oldja meg a problémát, csak álcázza azt. Ehelyett a kormányok korlátozhatnák a kritikus adalékanyagok használatát, és egyértelmű jelöléseket alkalmazhatnának a csomagoláson, hogy az ultrafeldolgozott termékek könnyen azonosíthatók legyenek.

Fontos lépés lehet az is, ha az élelmiszer-környezet átalakul: például figyelmeztető címkék elhelyezése a termékeken, az ultrafeldolgozott élelmiszerek marketingjének korlátozása kiskorúak számára, vagy ezeknek az élelmiszereknek a kiszorítása az iskolákból, kórházakból és más közintézményekből. Emellett szükség lenne a szupermarketekben való megjelenésük csökkentésére és az elérhetőségük visszaszorítására is, különösen az oktatási intézmények közelében.

A vállalati hatalom korlátozása szintén kiemelt terület. A kormányoknak nagyobb ellenőrzést kellene gyakorolniuk a vállalatok portfóliói felett, nyomon kellene követniük az eladási arányokat, és akár versenyjogi reformokat is bevezetniük a piac túlzott koncentrációja ellen.

Az ultrafeldolgozott élelmiszerek világszerte fokozatosan kiszorítják a hagyományos táplálkozási formákat, ezzel rontva az étrendek minőségét – Fotó: Pixabay

A rendszer átalakítása: gazdasági és környezetvédelmi dimenziók

Az élelmiszeripari támogatások átalakítása kulcsfontosságú lenne. Jelenleg az ultrafeldolgozott élelmiszerek alapjául szolgáló összetevők – például kukorica, szója vagy cukor – termelését támogatják a leginkább. E támogatásokat olyan termelés felé kellene irányítani, amely egészségesebb élelmiszerek előállítását teszi lehetővé, miközben figyelembe veszik a környezetvédelmi szempontokat is, például a vízhasználatot vagy a csomagolási hulladék csökkentését.

Az ipari modell megkérdőjelezése

A harmadik tanulmány arra keresi a választ, hogy miért tudták ilyen gyorsan és széles körben elterjeszteni az ultrafeldolgozott élelmiszereket. A válasz egyértelmű: ezek gyártása a legjövedelmezőbb üzleti modell az élelmiszeripar számára. A nagyvállalatok globális marketing-, gyártási és lobbihálózatokat működtetnek, amelyek célja nem a közegészségügy szolgálata, hanem a piaci részesedés növelése.

A vállalatok reklámkiadásai sok esetben meghaladják a Világegészségügyi Szervezet éves költségvetését is. Emellett ugyanazokat a taktikákat alkalmazzák, mint egykor a dohány- vagy a fosszilis energiahordozók iparága: lobbitevékenység, pereskedés, önszabályozás és tudományos kutatások finanszírozása a szabályozás késleltetése érdekében.

Az idő sürget – itt a cselekvés ideje

A kutatók egyértelműen megfogalmazzák: a probléma nem oldható meg egyetlen intézkedéssel. Szükség van egy összehangolt, komplex szakpolitikai csomagra, amely érinti a szabályozást, az adópolitikát, a marketinget és a támogatásokat is. A cél a jelenlegi, rendkívül káros ipari élelmiszermodell felszámolása, valamint egy olyan rendszer kialakítása, amely elősegíti a tápláló, fenntartható és egészséges élelmiszerek fogyasztását.

A világ közegészségügye most válaszút előtt áll. A döntés nem halogatható tovább.

Forrás: theguardian.com
Indexkép: pixabay.com