A vendég Petőházi Tamás, a Gabonatermesztők Országos Szövetségének elnöke, aki az aratás állásáról, a gabonapiaci kilátásokról, az ukrán dömpingáru hatásairól és a klímaváltozás jelentette kihívásokról is részletesen beszélt.

Közepes hozamokkal, de stabil piac

Az aratás június közepén vette kezdetét az őszi árpával, amelyből országosan mintegy 5,6 tonnás hektáronkénti átlagtermés várható. Ez ugyan elmarad a korábbi 6,5 tonnás rekordtól, de az elmúlt hónapok kedvezőtlen időjárása – a csapadékhiány, az áprilisi-májusi lehűlések – fényében elfogadható eredmény. A takarmányárpa iránti kereslet nő, az árak hetente több ezer forinttal emelkednek: a tonnánkénti ár már 70 ezer forint fölé kúszott.

Az őszi búza betakarítása is megkezdődött, egyelőre 4,8 tonna/hektár körüli termésátlaggal, de a nagy meleg miatt kényszerérés várható, ami korlátozhatja a szemkitelítődést. Ugyanakkor jó minőségű búzára számítanak, a magas fehérje- és sikértartalommal, ami versenyképessé teszi a magyar terméket az exportpiacokon – mondta Petőházi Tamás.

Stabil belső felhasználás, visszatérő olasz piac

Az országos búzatermés akár 4,5 millió tonnát is elérhet, amelyből 2 millió tonna a belföldi felhasználás, a többi exportra kerülhet. Kiemelkedően fontos piac továbbra is Olaszország, amely a magyar gabonaexport 40%-át fogadja. Petőházi Tamás szerint a korábbi ukrán dömpingáruk után a magyar gabona versenyképessége visszaállt, köszönhetően a kiszámítható, napi szintű szállításnak és a minőségbiztosításnak.


A klímaváltozás átalakítja a vetésszerkezetet

A 2024–2025-ös tél és tavasz csapadékhiánya komoly aggodalmat kelt a termelőkben. Már 60 cm mélységben is tartós szárazság uralkodik a talajban, ami a kapásnövényeket (kukorica, napraforgó) különösen sújtja. Az őszi vetésű kultúrák – mint a búza vagy az árpa – jobban bírják az aszályt, emiatt a vetésszerkezet fokozatosan eltolódhat ezek felé.

Azonban az őszi káposztarepce vetésterülete három év alatt 250 ezer hektárról 144 ezer hektárra csökkent, részben a klimatikus, részben növényvédelmi problémák miatt. Egyre több termelő kísérletezik a tritikálé és az őszi zab őszi vetésével, amelyek jobban viselik a klímaváltozás által okozott stresszhatásokat.


Cirok: az új reménység?

A kukorica hosszabb tenyészideje és vízigénye miatt egyre inkább háttérbe szorul. Alternatívaként a takarmánycirok kerül előtérbe, amely Afrikából származik, de jól bírja a szárazságot. Jelenleg 55–60 ezer hektáron termesztik Magyarországon, és bár ezzel még nem váltható ki a 700 ezer hektáros kukoricatermés, hosszú távon akár 200 ezer hektárra is bővülhet a cirokterület.

Az ukrán dömpingáru élelmiszerbiztonsági kockázatai

Petőházi Tamás szerint a legnagyobb gond, hogy az EU-n kívülről érkező áruk előállítói – különösen az ukrajnaiak – nem azonos szabályozás alá esnek, mint az uniós termelők. Ukrajnában továbbra is engedélyezett számos növényvédőszer, amelyet Magyarországon már 15-20 éve kivontak a forgalomból.

A GMO-s növények termesztése is elterjedt az ukrán mezőgazdaságban, amit az EU-ban szigorúan szabályoznak. A magyar termelők így komoly versenyhátrányba kerülhetnek, ha ezek a termékek akadálytalanul bejutnak a piacra. Petőházi szerint csak egy hosszú kodifikációs időszak után lehetne Ukrajna EU-csatlakozásáról érdemben beszélni.

Verseny és minőség – a jövő útja

A beszélgetés végén Petőházi Tamás megerősítette:

a hazai gabonatermelők alkalmazkodóképesek,

de személyre szabott stratégiára van szükségük, hogy ki-ki a saját adottságaihoz mérten válasszon termesztett növényt, technológiát. A versenyképes, minőségi gabona lesz a kulcsa a jövedelmező gazdálkodásnak – akár megváltozott éghajlati körülmények között is.

Aki lemaradt volna, meghallgathatja a teljes beszélgetést az Agrár-Hangár 8. részében – a NAK podcastja minden héten kétszer jelentkezik friss tartalommal, a magyar agrárium kulcsszereplőivel és legfontosabb témáival.

Indexkép: NAK