Kökény Attila, a talajmegújító gazdálkodás hazai úttörője úgy látja: a változás nemcsak elkerülhetetlen, de szükséges is, ha élhető vidéket és fenntartható mezőgazdaságot akarunk hagyni a következő generációkra.
A kiszivárgott javaslat értelmében 2028-tól megszűnhet a jelenlegi KAP-pilléreken alapuló rendszer. A közvetlen kifizetések és a vidékfejlesztési támogatások helyett egy összevont alapból (Nemzeti és Regionális Alap) történne a finanszírozás, immár jövedelemalapon. Kökény Attila a témával kapcsolatos tanulmányában azt írja, a módosítás célja: kevesebb pénz jusson a passzív földtulajdonosoknak és az oligarchikus nagybirtokoknak, több a valós gazdálkodóknak és vidéki közösségeknek.
Az új rendszer fő jellemzői:
- A területalapú támogatások megszűnése, helyükre jövedelemarányos és társadalmi szűrőkön alapuló támogatás lép.
- A támogatás csökken 90 ha fölött, 450 hektár felett teljesen megszűnik.
- Maximális támogatás: évi 100 000 euró.
- Nyugdíjas gazdák kizárása 2032-től.
- Kistermelői támogatás: tagállami hatáskörben bevezethető, max. 3000 euró/fő.
Az új rendszer ösztönzi a generációváltást, fenntarthatóságot, biodiverzitást.
Kökény szerint a valódi reform az lenne, ha a támogatás a következőkhöz kötődne:
- Tájban, helyben élő gazdákhoz
- Termelési tevékenységet folytató kistermelőkhöz
- Állattartó gazdaságokhoz (a magyar gazdák alig 8%-a tart már állatot)
- Talajmegújító, vízmegtartó, természetközeli rendszerekhez
- Vidéki közösségépítéshez
A jelenlegi rendszer kudarcai – kik kapták a legtöbbet?
Kökény Attila adatai szerint 2024-ben Magyarország összesen 1256 milliárd forint támogatást kapott, ebből 779 milliárd forint uniós forrás volt. A támogatások 80%-a a legnagyobb 10%-hoz jutott – sokszor nem is aktív gazdálkodókhoz, hanem földbérletből élő birtokosokhoz vagy állami intézményekhez. A rendszer így nemcsak versenyhátrányba hozta a kisebb szereplőket, de fenntartotta az alacsony hozzáadott értékű, feldolgozatlan exportmodellt is.
Kökény szerint ez a rendszer „több kárt okoz, mint hasznot”, és ha az EU valóban a fenntarthatóságot és az élelmiszer-önrendelkezést tűzi ki célul, akkor elkerülhetetlen a fordulat.
A Copa-Cogeca reakciója: aggodalom és mozgósítás
Más gazdaszervezetekkel együtt a brüsszeli székhelyű Copa-Cogeca – az európai gazdaszervezetek csúcsszövetsége – is szimbolikus menetet tartott Brüsszelben, és nyílt levélben tiltakozott a reform ellen. A szervezet szerint a Bizottság lebontja a „közös” agrárpolitikát, és a „közösségiség” helyett egyéni nemzeti mozgástérbe tolja a szabályozást.
A legnagyobb aggodalom a költségvetési megszorítás és a kiszámíthatóság hiánya körül forog.
A jövedelemalapú logika: hátrányból előny?
A tervezet értelmében a támogatásokat a jövőben olyan kritériumok szerint osztanák szét, mint:
- Aktív mezőgazdasági tevékenység
- Fiatal és női gazdák előnyben részesítése
- Vegyes gazdasági struktúrák támogatása
- Térségi hátrányok kompenzálása
- Ökológiai és biodiverzitási elkötelezettség
Ez fordított támogatási logikát jelent: nem az kap többet, akinek több a földje, hanem akinek nagyobb a társadalmi és ökológiai hozzáadott értéke.
Kinek fáj a legjobban?
A rendszer drasztikus változásai leginkább azokat sújtják majd, akik:
- Több mint 450 hektárt birtokolnak
- Passzív földtulajdonosként eddig jogosultak voltak
- Állami vagy kvázi-állami agrárcégek támogatásából éltek
- Feldolgozatlan tömegtermelésre építették a stratégiájukat
Kinek jelent esélyt?
Az új struktúra előnyt adhat azoknak, akik:
- Kicsiben, de helyben gazdálkodnak
- Természetközeli, regeneratív módszerekkel dolgoznak
- Képesek közösségi értéket teremteni
- Állattartással vagy tájgazdálkodással egészítik ki növénytermesztésüket
A Brüsszelből kiszivárgott reformjavaslat nem végleges, de világos üzenetet hordoz: a jövő támogatási rendszere ember-, közösség- és tájközpontúbb lehet. A kérdés nem az, hogy megállítható-e a változás – hanem az, hogy ki és hogyan él majd vele.
Ahogy Kökény Attila fogalmaz:
„Nem a brüsszeli pénz elapadása jelenti a valódi válságot, hanem az, ha tovább finanszírozzuk a talaj- és vízpusztítást, miközben kihal a vidéki közösség. A támogatások nem célok, hanem eszközök – kérdés, hogy mire használjuk őket.”
