A bor egyszerre örömforrás, kulturális örökség és orvosi kérdés – vallja Dr. Toldy-Schedel Emil, a Budapesti Szent Ferenc Kórház főigazgatója, kardiológus, a Borbarát Orvosok Társaságának elnöke. Két évtizede azon dolgozik, hogy a borfogyasztásról Magyarországon ne moralizálva, hanem tudatosan, mértékkel és kulturális kontextusban lehessen beszélni.

– A Borbarát Orvosok Társaságát valamikor 2003 környékén alapítottuk – idézi fel Dr. Toldy-Schedel Emil. – Az indíttatás egészen egyszerű volt: a hozzá nem értés. Akkoriban mi, orvosok, nagyon keveset tudtunk a minőségi borokról, a borászat helyzetéről, sőt arról is, milyen hatással van a borfogyasztás az egészségre.

Az orvosi egyetemen ilyen tárgyat nem tanítottak, a legtöbb egészségügyi dolgozó tudása Hamvas Béla borkönyvére és néhány rövid cikkre korlátozódott.


– A pácienseink és a hozzátartozók viszont folyamatosan kérdeztek. Ihatok-e bort, doktor úr? Ha igen, mennyit? És melyiket? – emlékezik vissza. – Nem volt, amire támaszkodjunk, ezért azt gondoltuk: ha a tudást nem kapjuk meg, akkor megszerezzük magunknak.

A társaság kezdetben egyfajta önképző körként működött. Havi vagy kéthavi rendszerességgel találkoztak, borokat és ételeket kóstoltak, borászokat, borszakértőket hívtak meg.

– Ezek nem pusztán kóstolók voltak, hanem komoly előadások. A borhoz mindig hozzátettük az étkezést is, mert az orvoslásban nem lehet a táplálkozást a közegtől elszakítva vizsgálni – magyarázza.

A cél nem a borkultusz építése volt, hanem a hiányzó tudás pótlása.

bor

Az alkoholfogyasztásban nincs univerzális igazság. Mindenkinek más a genetikája, más a lebontóképessége – Fotó: pexels.com


– Sokan még azt sem tudták, hogyan kell értékelni egy bort, mi számít minőséginek, vagy hogy miben különbözik a száraz a félszáraztól. Mi pedig úgy gondoltuk, a legjobb tanulási mód, ha mi magunk is kóstolunk, figyelünk, kérdezünk – teszi hozzá.

A társaság működésének hamar kialakult egyfajta életmódbeli vetülete is. Az orvosok igyekeztek segítséget adni a betegeknek abban, hogyan lehet tudatosabban választani – például ünnepi alkalmakkor, karácsonykor vagy húsvétkor.

– Arra törekedtünk, hogy a pácienseink a megszokott családi ételek mellé megtalálják a megfelelő italokat – mondja a főigazgató.

Hiszen a jó bor nem az egészség ellensége, hanem egy kulturált étkezés része.

Dr. Toldy-Schedel hangsúlyozza: az orvoslásnak ma is nehéz dolga van, amikor az életmód kérdéseiről kell beszélnie.

– A betegségekre vonatkozó ajánlásokat jól ismerjük: tudjuk, mit kell tenni egy cukorbetegnél, magas vérnyomásnál vagy szívbetegségnél. De amikor arról kérdeznek, mitől lesz valaki egészséges, vagy hogyan lehet hosszú távon jól élni, már kevesebb a kapaszkodó. Ezeket az ismereteket nem rendszerszinten tanuljuk meg – mondta.

A szakember szerint az orvosi ajánlások túlzottan globalizáltak.

– Egy nemzetközi ajánlás a Föld összes országára szól. De vajon figyelembe veszi-e, hogy egy népcsoport mennyi sót használ, milyen mozgásformákat végez, vagy hogy a mediterrán vidéken olívaolajjal főznek, míg Közép-Európában disznózsírral? – teszi fel a kérdést. – Az életmódbeli tanácsok sokszor figyelmen kívül hagyják egy adott térség vagy ország adottságait, és kulturális, akár étkezéskultúrát érintő szokásait.

Különösen igaz ez az alkoholfogyasztásra.

– Egy muszlim országban könnyű betartani az alkoholtilalmat, de Európában, ahol a közös étkezés, a társasági borozás a kultúra része, ez másképp működik – mondja.

Ha az európai embernek megtiltjuk, hogy egy baráti vacsorán bort igyon, azzal nem csak egy szokástól, hanem a társas kapcsolatok egy részétől vagy formájától is megfosztjuk.

A kardiológus szerint a bor nem csodaszer és nem is méreg, hanem kulturális jelenség, amelyet józan mértékkel kell értelmezni.

– Az alkohol, mint vegyület, valóban méreg. De a bor több, mint etanol. Benne van a föld, a kultúra, a közösség – magyarázza. – Ha ezt kiragadjuk a hagyományból, és kizárólag tiltásként kezeljük, azzal a társadalmat egy hagyományától fosztjuk meg.

A tiltás helyett ő a fokozatosságban hisz.

– Soha nem az vált be, amikor valamit egyik napról a másikra betiltottunk. Az Egyesült Államok alkoholtilalma például csak a bűnszervezeteket erősítette meg – jegyzi meg. – Sokkal inkább működik az, ha apró, következetes lépésekben változtatunk: a mennyiség helyett a minőségre figyelünk, és megőrizzük a kulturális gyökereinket.

Dr. Toldy-Schedel szerint az orvoslásnak nem az a feladata, hogy megrémítse a pácienst.

– Nem azzal érünk el változást, ha azt mondjuk: „ha így folytatja, meg fog halni” – fogalmaz. – Ilyenkor az ember nem életmódot vált, csak elkerüli az orvost. Ehelyett kis, reális célokat kell kitűzni: öt kiló fogyás, egy pohár víz étkezés előtt, napi séta – ezekből lesz tartós eredmény.


A társaság elnöke szerint a bor és az egészség viszonya mindig is vita tárgya volt, de konszenzus sosem született.

– Voltak kutatások, amelyek szerint a teljes absztinencia nagyobb kockázatot jelent, mint a kis mennyiségű alkoholfogyasztás. Más vizsgálatok ezt megkérdőjelezték. A valóság az, hogy nincs univerzális igazság. Mindenkinek más a genetikája, más a lebontóképessége – mondja. – Egy deci vörösbor esténként? Egyeseknél belefér, másoknál nem.

A lényeg – teszi hozzá – az egyensúly.

– Tudnunk kell, hogy a borfogyasztás része az életünknek, de nem központi eleme. A hangsúly nem a mennyiségen, hanem a minőségen és a közösségen van. Egy jó bor egy asztalnál elindítja a beszélgetést, segíti a kapcsolatokat – és ez maga is gyógyító erő.

A Borbarát Orvosok Társasága ma is működik, bár szerényebben, mint indulásakor. A cél változatlan: a tudás megosztása és a mértékletesség népszerűsítése.

Az egészségügy feladata nem a kultúra megváltoztatása, hanem annak értelmezése

– fogalmaz a főigazgató. – Ha a kultúránk része a bor, akkor ezt nem tilthatjuk meg, hanem megtanulhatjuk jól használni. A bor számunkra nem pusztán ital, hanem egyfajta szimbolikus kapocs múlt és jelen között.

És hogy mit jelent ez a mindennapokban?

– Talán azt, hogy egy egészséges társadalomhoz történelmi szokások is kellenek – válaszolja. – A kulturált borfogyasztás, a közösségi étkezés, a hagyományaink tisztelete mind hozzátartozik a jól-léthez. A tiltás nem old meg semmit. A tudás, a mérték és a kultúra viszont igen.

Dr. Toldy-Schedel Emil szerint a borfogyasztás kérdése valójában az egész társadalomról szól. Arról, hogy meg tudjuk-e őrizni a gyökereinket, miközben tudatosabban, egészségesebben élünk.

Vagy ahogy ő fogalmaz:

– Nem a pohár a probléma. Hanem az, ha nem tudjuk, mi van benne.

Indexkép: Pexels