A hazai búzatermelőket régóta foglalkoztatja a kérdés, hogy hol van valójában a hazai búza értéke? Bár jelentős mennyiségű magyar búza kerül exportra – elsősorban Olaszországba –, a belföldi feldolgozás döntően alacsony hozzáadott értékű lisztet eredményez. A nagy malmok rendkívül versenyképesek a kenyérlisztek piacán, így a kisüzemek ezen a területen szinte esélytelenek.
Franciaországban viszont működik egy másik modell: ott 3–4 ezer családi malom dolgozik, míg Magyarországon csupán néhány. Bár egy malom 10 millió forint körüli beruházással már megvalósítható lenne, mégsem éri meg, mivel a kisüzemi liszt nem tud versenyezni a 110–120 forintos kilónkénti nagyüzemi árakkal. A pékségek érthető módon inkább az olcsóbb, nagyüzemi liszteket választják.
A prémium lisztek viszont egészen más kategóriát képviselnek: nagykereskedelmi áruk 500–600 forint körül kezdődik, a bolti áruk pedig elérheti a 900–1000 forintot is. Ha a gazdák nemcsak búzát, hanem prémium minőségű lisztet vagy annak alapját állítanák elő, jelentősen nagyobb haszonkulccsal dolgozhatnának.
Ehhez viszont elengedhetetlen a megfelelő búzafajta elengedhetetlen. Csak magas beltartalmi értékű, jó reológiai mutatókkal rendelkező búzából lehet igazán jó lisztet készíteni. A kiválasztásban segítség lehet a Vetőmag Szövetség posztregisztrációs kísérleti adatbázisa, ahol több évre visszamenőleg összehasonlíthatók a fajták beltartalmi értékei.
Most van itt az ideje, hogy a magyar liszt újra rangot szerezzen magának
A prémiumhoz vezető út következő lépése az őrlés, csakhogy a malmok nem hajlandók külön kezelni a kis tételes, válogatott minőséget – inkább bekeverik más fajtákhoz. A bérőrlés jelenthet megoldást, de ennek csak akkor van értelme, ha nagy, egységes tétel áll rendelkezésre. Ezért lenne elengedhetetlen, hogy a gazdák összefogjanak, azonos fajtát, azonos technológiával termesszenek, közösen tároljanak és őröljenek. Így lehetne malmokhoz azzal odamenni: „itt van 1000 tonna prémiumminőségű búza”. Az így kialakuló egységes minőség akár 50–70%-kal is növelhetné a jövedelmet.
Magyarországon akár 300 Ft/kg-os költséggel elő lehetne állítani olyan lisztet, amely minőségben veri a jelenleg kapható olasz termékeket. Ehhez viszont állandó minőség, egységes technológia és integrált feldolgozás szükséges.
Király Roland, a Magyar Családellátó vezetője szerint a magyar búza jövője nem a mennyiség, hanem a minőség felé vezet. „Most van itt az ideje, hogy a magyar liszt újra rangot szerezzen magának – belföldön és külföldön egyaránt” – fogalmazott.
A klímaváltozás nemcsak kihívás, lehetőség is – vallja Király. Szerinte nem pusztán szárazodásról van szó, hanem arról, hogy a Kárpát-medence éghajlata egyre jobban hasonlít a korábbi olasz gabonatermő vidékekéhez. Természetesen, Olaszországban is változik a klíma, aminek következtében az ottani területek viszont egyre kevésbé alkalmasak a prémium búza termesztésére. Azaz, ha időben kapcsolunk, átvehetjük az ő szerepüket, lehetünk/lehetnénk mi Európa prémium búza termesztői.
A gazdasági érvek sem elhanyagolhatók: „A kukorica sokszor jövedelmezőbb, de három az öt évből katasztrofális. A búza termésingadozása ezzel szemben kisebb, így hosszabb távon biztonságosabb termény lehet.” A megoldás Király szerint nem a mennyiség, hanem a kevesebb, de jobb:
Miért ne csinálnánk kevesebb, de sokkal jobb búzát?
A minőségi szemlélet nem új a mezőgazdaságban – elég csak a borászatra gondolni. „Nem kell 8 tonnás hozamra hajtani mindenáron. Egy normális földön 4–5 tonna prémium minőségű búza bőven elegendő. Ha így állunk hozzá, kevesebb műtrágyára, kevesebb inputanyagra lesz szükség – és jobb lisztre számíthatunk.” Saját példájára utalva mondta: „Egy jó lisztből sokkal szebb, magasabb, esztétikusabb és egészségesebb pékárut tudunk adni az embereknek. Nekem ez a titkom.”
A legfontosabb piacépítési lépés az edukáció
A sikerhez azonban piacot is kell teremteni. Király Roland nemcsak az agronómiai szempontokat emeli ki, hanem a marketing és edukáció fontosságát is: „Előbb vevő kell, és utána tudunk hozzá alkalmazkodni termelésben. Ez alapelv.” Csapatával videókkal, workshopokkal és közösségi jelenléttel mutatják be, mit tud egy jó búza, mit jelent a prémiumliszt. „Mindenkinek megmutatjuk, mi a különbség. Ez a legfontosabb piacépítési lépés, az edukáció, a közönségből lesznek a későbbi vásárlók.”
Király Roland Fotó: Agroinform.hu
A nemzeti márkaépítés sem elérhetetlen cél. Király szerint: „Mi lenne, ha 20 év múlva az emberek azt mondanák: ez magyar tészta, magyar lisztből, magyar búzából – olyan, mint régen az olasz?” Ehhez viszont egységes kommunikáció, koncepció és minőségpolitika kell, akár gasztronómiai roadshow-kon keresztül, ahogy az olaszok csinálják.
Zárásként kiemelte: „Ahogy a borászatban meg tudott születni a minőségorientált gondolkodás, úgy a búzatermesztésben is el kell indulnia. A verseny ne hozamban legyen, hanem abban, ki tud acélosabb, sütőiparilag értékesebb búzát termelni.” Ehhez viszont – ahogy ő fogalmazott – „lélek és professzionalizmus” kell.
A piac leszoktatta a magyar gazdát a minőségi búzatermesztésről
A Magyar Családellátó vezetőjének elképzeléseihez kapcsolódva Petőházi Tamás, a Gabonatermesztők Országos Szövetségének elnöke is úgy látja, hogy a prémium búzára való átállás nemcsak szakmai, hanem stratégiai kérdés is. A piaci realitásokat felidézve elmondta:
Nagyon sok évig a magyar piac, különösen a hazai malomipar, egyszerűen nem fizette meg a minőségi búzát.
Ez szerinte ahhoz vezetett, hogy a termelők tömegesen tértek át a bőtermő fajtákra. A prémium minőségű tételek ára tonnánként alig 1000–1500 forinttal haladta meg az átlagos fajtákét – vagyis lényegében nem érte meg a magasabb minőséget célozni. A világpiacon a minőségi búza 12,5% fehérjénél kezdődik, a prémium azonban 14% felett van – ehhez képest a piaci ösztönzés gyenge volt. „A piac leszoktatta a magyar gazdát a minőségi búzatermesztésről” – fogalmazott Petőházi.
Petőházi Tamás Fotó: MTI
Most újra divatba jött a prémium, de még mindig kérdéses, milyen stabilitással. A GOSZ elnöke szerint újra előtérbe kerülhet a magasabb minőségű magyar búza – de hogy meddig, azt nem lehet megmondani. „A piaci szereplők közül egyre többen látják úgy, hogy a prémium búzában van a jövő, de hogy ez hány évig lesz igaz, azt senki sem tudja megmondani. Az ukrán gabonák – amelyek 11,5–12%-os fehérjetartalommal bírnak – erős konkurenciát jelentenek Nyugat-Európában.”
A fordulat tehát elkezdődött, de a rizikó nagy. Jelenleg a vetésterület 50–60%-án folyik minőségi termesztés, de az évjárathatás hatalmas: ha nem kedvez az időjárás, a legjobb szándék ellenére is csak takarmánybúza lesz a vége. „Ebben rejlik a legnagyobb kockázat: a minőségi termesztés jó szándéka még nem garantál jó eredményt. Ha nem jön össze az évjárat, a prémiumot el lehet felejteni” – figyelmeztetett a GOSZ elnöke.
Indexkép: Pixabay
