Génszerkesztés: aki lemarad, az kimarad!

Mire megy ki a játék?

Bár a génmódosított szervezetek (GMO-k) termesztésének/tenyésztésének tilalmát kifejezetten megfogalmazza Magyarország Alaptörvénye (XX. cikk), a laboratóriumokban engedélyezett a genomikai kutatás. A hazai vizsgálatok főként a génexpresszióra koncentrálnak, tehát arra, hogy egyes gének mikor lépnek működésbe, ki- és bekapcsolásuk milyen fiziológiai változásokat idézhet elő az élőlényben. A célkeresztben jellemzően az aszálytűrés és a betegség-ellenállóság állnak, mivel korunk változó klímájában ezek jelentik a legnagyobb kihívást a termelésben.

A génszerkesztés egyre elfogadottabb nemesítési módszer – Fotó: Shutterstock

Nemcsak az egyes fajok génkönyvtárát ismerjük egyre alaposabban, de a génszerkesztési technikák is egyre precízebbek. Már nincs szükség arra, hogy idegen fajok génjeit építsük egymásba, sem arra, hogy mutációkat provokálva a véletlenszerű eredmények közül válogassuk ki a feltehetően jó verziót. A kutatók tudják, hogy melyik génszakaszt kell bekapcsolniuk vagy elcsendesíteniük, esetleg egy vad populációból átemelniük ahhoz, hogy a kívánt változás megjelenjen az új generációban. A szelekciós folyamat is gyors: markerek mutatják meg, hogy a felnövekvő élőlény hordozza-e az elvárt tulajdonságot. Ezzel sok időt és költséget lehet megtakarítani. A génszerkesztést jogosan hívják új, vagy precíziós nemesítési technikának. 

Jogi, üzleti és etikai kifogások

Másrészt jogos a hagyományos nemesítéssel foglalkozók aggodalma is:

ha génszerkesztéssel olyan egyedek hozhatók létre, amelyek a természetes szelekció hatására is kialakulhattak volna – csak jóval hosszabb idő alatt –, akkor mi különbözteti meg a két folyamat végeredményét? Mi gátolja meg a nagyvállalatokat abban, hogy olyan tulajdonságokat is levédessenek, amelyeket egy sima keresztezéssel is elérhet egy hagyományos nemesítő?

A legtöbb pénzt a multinacionális vállalatok tudják fordítani genomikai kutatásokra, de ezek nem közkincset, hanem "védett márkákat" szeretnének forgalmazni, amelyek visszatermelik a termékfejlesztésre fordított összeget. A kisebb kutatóműhelyek viszont attól tartanak, hogy egy keresztezéssel létrehozott új tulajdonsággal is szabadalmi jogokat sérthetnek, és végleg elveszítik a piaci versenyt a multikkal szemben. A fogyasztók oldaláról pedig az az aggodalom merült fel, hogy esélyük sincs választani, ha a génszerkesztett termék címkézetlen.

Az új genomikai technikák szabályozása éppen ezek miatt az aggályok miatt nem halad előre Európában. Hiába született meg 2023 júliusában az Európai Bizottság jogszabálytervezete az NGT-kről, továbbra is vitafázisban van az ügy. (Lásd: Jelentős változás jöhet a génszerkesztett növények szabályozásában.) A szellemi tulajdonjogok és a nyomon követhetőség terén ugyanis egyik fél számára sem megnyugtató a tervezet.

Különböző szabályozási utak a globális versenyben

Svájc nem tagja az Európai Uniónak, és külön szabályozási megközelítést alkalmaz. Az előkészítés alatt álló Breeding Technologies Act minden új genomikai technikával létrehozott növény esetében kockázatértékelést ír elő. A svájci rendszer sajátossága, hogy hangsúlyozza az „élőlények méltóságának” elvét, amely a genetikai beavatkozások etikai dimenzióit is figyelembe veszi. Cél a biobiztonság, ami egyszerre foglalja magában a környezet védelmét és a fogyasztók szabad választásának jogát. Ezzel szemben az Egyesült Királyságban vagy az USA-ban csak a végtermék biztonságosságát vizsgálják: amennyiben az megfelel az élelmiszer-egészségügyi elvárásoknak, szabad utat kaphat. 

Európában viszont mindig is a termék-előállítás mikéntje állt a vizsgálat középpontjában. Itt mindig az eljárásokat kell dokumentálni, és ezek alapján lehet támogatást kérni, címkézni vagy egyáltalán forgalmazni az adott terméket. Amíg az európai fogyasztót nemcsak a hús minősége, hanem a malacok farokkurtítása is érdekli, és kifejezetten örül egy deformált biogyümölcsnek, addig nincs más megoldás, fenn kell tartani ezt a drága, folyamatellenőrző-címkéző rendszert. Egy dolgot nem szabad elfelejteni: a verseny a globális térben zajlik.

Európa fogyasztói azért lehetnek ennyire finnyásak, mert gazdagok, és azért gazdagok, mert eddig élen jártak az innovációban és a termelési hatékonyságban. Ha termelés helyett inkább az importra támaszkodunk, annak biztosan nem lesz jó vége.