A keszthelyi burgonyafajták mögött álló nemesítési munka csak akkor maradhat fenntartható, ha a termelők a visszaültetett vetőgumó után is megfizetik a törvényben előírt licenszdíjat – hívja fel a figyelmet Dr. Polgár Zsolt, a MATE szakmai vezetője, burgonyanemesítő. A szakember szerint a díj mértéke elenyésző a termesztési költségekhez képest, elmaradása viszont jogsértés, amely akár többmilliós bírsággal is járhat.

A Balatoni rózsa, a Botond, a Démon és a Katica nem csupán ismert és elismert keszthelyi burgonyafajták, hanem szabadalmi oltalom alatt álló növényfajták. Ez azt jelenti, hogy

a termelő – amennyiben saját terméséből vetőgumót tart vissza és azt újraülteti – köteles licenszdíjat fizetni a fajtatulajdonos részére.

Dr. Polgár Zsolt hangsúlyozza: a növényfajta-oltalomból eredő díjigényt a 2009. évi XXVII. törvénnyel módosított 1995. évi XXXIII. törvény 109/A–109/C. §-ai szabályozzák. A jogszabály kimondja, hogy a mezőgazdasági termelő által saját gazdaságában visszaültetett szaporítóanyag után a nemesítőt díjazás illeti meg.

Mit jelent ez a gyakorlatban?

A burgonya esetében egy hektár beültetéséhez átlagosan mintegy 3 tonna vetőgumóra van szükség. A legalacsonyabb szaporítási fokú fémzárolt vetőmag árába épített licenszdíj 50 százalékának megfelelő összeg jelenleg 8700 forint/tonna + ÁFA. Ez hektáronként körülbelül 26–36 ezer forintos tételt jelent – a pontos összeg a számítási módtól függően alakul.

Mindez eltörpül a burgonyatermesztés teljes hektárköltsége mellett, amely elérheti az 1,5–2 millió forintot is. Ráadásul a visszaültetés a termelő számára jelentős megtakarítást jelenthet: míg minőségtől függően 1,2–1,7 millió forintba kerülhet a vásárolt vetőgumó, addig saját előállítás esetén ez akár 300 ezer forint körüli költséggel megoldható. A licenszdíj ehhez képest minimális arányt képvisel.

Dr. Polgár Zsolt

Dr. Polgár Zsolt – Fotó: MATE


Lista és szabadalom – nem ugyanaz

Dr. Polgár Zsolt rámutat: nem minden államilag elismert, fajtalistán szereplő növényfajta áll szabadalmi oltalom alatt. A magyar nemzeti listán és az uniós jegyzékben szereplő fajták termeszthetők, de a szabadalmi oltalom külön jogi kategória.

A szabadalmaztatott fajták esetében a nemesítőt – amennyiben a termelő visszaülteti a saját maga által előállított szaporítóanyagot – díjazás illeti meg. Ez nemcsak a burgonyára, hanem minden olyan növényre vonatkozik, ahol a vetőmag vagy vetőgumó visszatartása és újrahasznosítása lehetséges (például kalászos gabonák esetében is).

A hibrid növényeknél ez a kérdés jellemzően nem merül fel, mert ott a termelőknek eleve minden évben új vetőmagot kell vásárolniuk.

Önbevallásos rendszer – magyar sajátosság

A díjfizetés lebonyolítására a nemesítőházak közösen hozták létre a Fajtaoltalmi Nonprofit Kft.-t. A társaság a fajtatulajdonosok nevében jár el, önbevalló ívet küld a termelőknek, majd a visszaérkezett bevallások után számlát állít ki és a beérkezett összegeket továbbítja a jogosultaknak. 

Amennyiben a termelő nem vallja be és nem fizeti meg a díjat, szabadalomsértést követ el, amely többmilliós bírsággal járhat. Bár erre eddig nem volt precedens, a jogi lehetőség fennáll.

A nemesítés finanszírozása a tét

Dr. Polgár Zsolt szerint a kérdés nem elsősorban fenyegetésről szól, hanem a közös érdek felismeréséről. A keszthelyi burgonyafajták egyik előnye éppen az, hogy több évig visszaültethetők anélkül, hogy jelentősen leromlanának – szemben számos nyugat-európai fajtával, amelyek esetében a rendszeres vetőgumó-vásárlás elkerülhetetlen.

Ez a tulajdonság a termelő számára jelentős költségmegtakarítást jelent. Ugyanakkor, ha a visszaültetés után nem érkezik be a licenszdíj, a nemesítőintézet nem jut hozzá ahhoz a forráshoz, amelyből az új fajták előállítását finanszírozni tudná.

„Sok kicsi sokra megy” – fogalmaz a szakember. Ha a termelők többsége becsületesen bevallaná és befizetné a hektáronként néhány tízezer forintos díjat, az biztosíthatná a hazai burgonyanemesítés hosszú távú működését.

Közös felelősség

A kérdés végső soron a hazai nemesítés fennmaradásáról szól. Amennyiben a magyar intézmények nem tudják finanszírozni munkájukat, a piac a külföldi – jellemzően holland és német – fajták felé tolódik el, amelyek esetében a vetőgumót rendszeresen, magas áron kell újravásárolni.

Dr. Polgár Zsolt szerint a licenszdíj befizetése nem jelentős anyagi teher, inkább becsületbeli és szakmai kérdés. A termelők a hazai fajták előnyeit élvezik – cserébe joggal várható el, hogy a törvényben előírt, mérsékelt mértékű díjat megfizessék.

A tét nem kisebb, mint hogy a jövőben is legyenek versenyképes, magyar nemesítésű burgonyafajták a termelők számára.

Indexkép: Pexels