Korábban a talaj alapparamétereiről adott a NAK rövid összefoglalást annak érdekében, hogy amint kézhez kapja a talajvizsgáló laboratóriumtól a vizsgálati jegyzőkönyvet, a gazdálkodó is értékelni tudja földjének talaját.

A jogszabályi kötelezettségek – pl. Nitrát rendelet, illetve pályázati feltételek teljesítése miatt egyre több gazdálkodónak kötelező talajvizsgálat, mely egyébiránt is hasznos „vérkép” legalább 5 évente, hogy rátekinthessünk talajaink tápanyagtőkéjére, a jelentősebb változások okának esetleges felderítése érdekében.

A talaj tápanyagtartalmának meghatározása jelenleg a hagyományos laboratóriumi vizsgálati módszerrel történik

Ezen módszer a szakma számára ismert, elismert és szabványosított, így jelenleg ezzel a hagyományos módszerrel nyert eredmények értelmezését taglaljuk. Természetesen az elmúlt évtizedben igény alakult ki új mérési módszerek és technológiák kidolgozására is, melyek gyors elemzésekre alkalmasak. Ezek ugyan a jogszabályi kötelezettségekhez még nem elfogadott módszerek, de a precízebb gazdálkodás csaknem nélkülözhetetlen elemeivé válnak.

A talajvizsgálatok során mindenekelőtt a talaj N-, P- és K-tartalmát (szűkített talajvizsgálat) határozzák meg, mivel ez a három elem alkotja a növényi makrotápelemek legfontosabb csoportját, de közel sem jelentik az összes tápelemet. Az ST AKG pályázati felhívás is már alapkövetelményként elvárja a bővített talajvizsgálat meglétét, melyek a legfontosabb mező és mikroelem koncentrációit is mutatják (Mg, S, Na, Zn, Cu, Mn). A makro- és mikroelemekre való felosztás nem fontossági sorrendet jelent, hanem csak az illető elemnek a növényekben található mennyiségére utal.

A foszforra jellemző értékek

Az alábbi táblázat tartalmazza az AL oldható foszfor értékeket a MÉM-NAK egykori ajánlásai szerint. Azonban szükséges azt tudni, hogy az elmúlt évtizedekben kísérletekre alapozottan a lenti adatoktól kissé eltérő, környezetkímélő, illetve a gazdaságossági elemzésekre – a legnagyobb jövedelmet biztosító számítások - alapozottan számos más határértéktábla is létezik, illetve van alkalmazásban. (Általánosságban elmondható, hogy 160-180 kg/ha P2O5 tartalom már jónak mondható.). Jelen cikkünkben - csupán tájékoztató jelleggel - az alap, klasszikus táblázatot csatoljuk.

Látható, hogy a foszfor mozgása, mobilitása nagymértékben függ a talaj karbonátosságától, pl. meszes talajban különösen csekély mobilitással bír. Javul a felvétel nedvesebb talajon, illetve a talaj hőmérséklete is befolyásoló tényező. Hűvös talajon, fiatal növényeknél könnyen alakulhat ki foszforhiány (antociános levélkék). Egyes elemzések szerint a zöldségeknél 5 ºC csökkenéssel akár 50 %-kal is visszaesik a felvétel ugyanolyan ellátásnál.

Szántóföldi termőhely

Karbonátosság (CaCO₃ %)

AL-P2O2 %

Igen gyenge

Gyenge

Közepes

Jó

Igen jó

I. Csernozjom talajok

>1

50

51–90

91–150

151–250

251–450

<1

40

41–80

81–130

131–200

201–401

II. Barna erdőtalajok

>1

40

41–70

71–120

121–200

201–400

<1

30

31–60

61–100

101–160

161–360

III. Kötött réti és glejes erdőtalajok

>1

40

41–70

71–110

111–180

181–380

<1

30

31–60

61–100

101–150

151–350

IV. Homok- és laza talajok

>1

50

51–80

81–130

131–250

251–450

<1

30

31–60

61–100

101–200

201–400

V. Szikes talajok

>1

40

41–70

71–120

121–180

181–380

<1

30

31–60

61–100

101–150

151–340

VI. Sekély termőrétegű vagy erősen erodált lejtős talajok

>1

50

51–80

81–130

131–200

201–400

<1

30

31–60

61–100

101–150

151–350

Forrás: A talaj AL-oldható foszfortartalmának határértékei a foszforellátottság megítéléséhez (MÉM-NAK)

A foszfor élettani szerepe

  • segíti a növekedést, gyökérfejlődést és a generatív fejlődést (virág-, mag-, és termésképződést),
  • fokozza a szárszilárdságot, ellenálló képességet (vízgazdálkodás, szárazságtűrés),
  • kedvezően hat a termésminőségre, koraiságra,
  • részt vesz a fehérjeképződésben, energia-forgalomban,
  • építő elem fehérjékben és szerves vegyületekben.

A foszfor gyengébb mozgású a talajban, mint bármely más elem - 5-10 cm -, és mivel a talaj sószintjét nem emeli, ezért egyszerre nagyadagú kijuttatása is lehetséges.

talaj

A foszfor segíti a segíti a növekedést, gyökérfejlődést és a generatív fejlődést – fotó: pexels.com

A foszfor hiányának legjellemzőbb tünetei

  • sötétzöld, majd vörösesbarna levélfonáki elszíneződés az alsó levelektől indulva,
  • felkopaszodás indul meg (tartós hiány esetén),
  • gyenge a növekedés, gyökérképződés, vékony és rövid a szár,
  • a gyökér hosszú, szálas, vörösesbarna,
  • a termés fejletlen, torz a virágfejlődés a kötődés hibái miatt

Túladagolása közvetlenül nem okoz jellemző tüneteket, de a mikroelemekkel szembeni tápelem antagonizmusa, azaz a másik ion mozgásának csökkentése (foszfor- cink) áttételesen hiánytüneteket okoz, ezért természetesen nem javasolt a túlzottan nagy mennyiségű kijuttatása. A talajokban az évente kiadagolt baromfitrágya, vagy pl. hígtrágya kijuttatás okozhat feldúsulást.

Forrás: NAK

Indexkép: pexels.com