A szemléletváltás ereje: kevesebb gép, több élet a talajban

A regeneratív szemlélet alapjai már az 1950-es években megszülettek, mára pedig egyre több gazdálkodó keresi benne a fenntartható megoldásokat.

A regeneratív mezőgazdaság gondolatvilágát Jerome Irving Rodale fektette le, aki az 1950-es években az ökológiai gazdálkodás keretein belül tett javaslatokat a kimerült talajok és mezőgazdasági rendszerek „újraélesztésére”. Bár ez a szemlélet évtizedekkel korábban megszületett, valójában 2015-től kezdve vált szélesebb körben ismertté világszerte. A kifejezés máig nem rendelkezik egységes definícióval vagy hivatalos szabályozással, ellentétben az ökológiai gazdálkodással, azonban az alapelvek terén már kialakult a szakmai egyetértés.

A regeneratív gazdálkodás a következő öt alapelvet fogalmazza meg:

• minimalizáljuk a talajbolygatást,
• takarjuk a talajt az év 365 napján,
• integráljunk állatokat,
• csökkentsük vagy szüntessük meg a vegyi inputanyagokat,
• illetve figyeljük meg a tájat és tervezzünk környezetspecifikusan.

A regeneratív szemlélet fókusza a talajon van, de célja a természetes rendszerek regenerálása is, pl. élőhelyek teremtésével, és a természetes (növény-állat-ember-mikrobiom) ciklusok agrárrendszeren belüli létrehozásával.

Az ÖMKi már negyedik éve tartott kétnapos képzést gazdálkodóknak a regeneratív mezőgazdaságról

Az Európai Unió szervezete, az Európai Innovációs és Technológiai Intézet (EIT) által támogatott EIT Food több európai országban működteti a Regeneratív Mezőgazdaság programot. 2025-ben a program Magyarországon az ÖMKi gondozásában valósul meg.

Az ,,Átállás a regeneratív mezőgazdaságra” című tavaszi továbbképzés nemcsak az elméleti alapokat adta át a résztvevőknek, hanem a gazdák közti gyakorlati tapasztalatcserére is kiváló lehetőséget nyújtott. Az alábbi cikkben az ÖMKi a tavaszi, „Átállás a regeneratív mezőgazdaságra” című továbbképzés legfontosabb tanulságait foglalja össze.

Figyeljünk, és keressünk összefüggéseket!

A regeneratív szemléletre való átállás nulladik lépése a szemlélődés. Az eddig „jól beváltnak” hitt gyakorlatokról sorra derülnek ki, hogy nem működnek, vagy akár kifejezetten károsak. Dani Mária, ökogazda és az ÖMKi kutató munkatársa hangsúlyozta előadásában, hogy a kiszámíthatatlanul változó környezeti és piaci feltételek nagy kihívásokat jelentenek (1. kép). Nincsenek rájuk kész megoldások, amit receptre fel lehetne írni, hisz nagyon sok tényező (talaj, géppark, időjárás, vetésszerkezet, piaci lehetőségek stb.) befolyásolja az egyes módszerek sikerességét.

Kiemelte, hogy mindenekelőtt a talajunk megismerésével érdemes indítani. Ehhez a képzés terepi programja keretében többféle egyszerű, speciális eszközök nélkül elvégezhető talajvizsgálati módszert mutattak be a szakemberek, mint a morzsa-állékonyság tesztet, a gilisztaszámlálást vagy a talaj tömörödöttségének vizsgálatát gazdászpálcával/kézi penetrométerrel. Szó esett arról is, hogy a laborokban (2. kép) elvégezhető kémiai és mikrobiológiai talajvizsgálatok eredményei jó kiindulási pontot jelenthetnek, de értelmezésükhöz és az akcióterv kidolgozásához érdemes bevonni a talajok komplex rendszerét értő szaktanácsadót.

1. kép Dani Mária szerint a regeneratív gyakorlat talajunk megismerésével kezdődik – fotó: Almási Petra

2. kép Többféle egyszerűen elvégezhető vizsgálat segítheti talajunk megismerését – fotó: Weronika Kosiń

Állítsuk a talajainkat a mi oldalunkra!

A Földön élő fajok 2/3-a talajlakó, ez óriási változatosságot jelent. Dr. Parádi István, az ELTE oktatója és az ExperiPlant Kft. alapítója előadásában elmondta, hogy ezek a formájukban és funkciójukban sokféle parány élőlények egy egymásra épülő komplex rendszert alkotnak. Ha megértjük őket, és művelésünket úgy alakítjuk, akkor gazdaságunk leghasznosabb munkatársaivá tehetjük őket. Erősen leromlott talajokon kísérletezhetünk különböző mikrobiológiai készítményekkel is, de elsősorban a számukra alkalmas környezet megteremtése a célravezető.

A növények szervezik mikroba közösségüket. Ha gazdagabb a talaj mikrobiomja, akkor a termesztett növényünk többféle lehetőség közül válogathat, ezáltal többféle tápanyaghoz jut hozzá, és ellenállóképessége is támogatva lesz a biotikus és abiotikus stresszekkel szemben.

Dr. Berényi Üveges Judit, az ÖMKi talajokkal foglalkozó vezető kutatója azt is kiemelte, hogy az elkényeztetett növények nem alakítják ki megfelelően mikroba közösségüket, hisz nem szükséges küzdeniük a nehezen elérhető tápanyagokért, ha azt műtrágya formájában felkínáljuk nekik (3. kép).

Már a talajfelszín 30%-ának élő vagy holt növényekkel való takarása is pozitív hatással van a vízmegtartó képességre és a talajéletre, ezért a szármaradványokkal való takarás is jobb a semminél. Mivel azonban a mikrobiom kifejezetten az élő növényekhez kötődik, ezért kiemelten fontos az élő növények gyökerének talajban tartása. Nem olyan régi felfedezés a növényi gyökerek és gombák szerepe a jó talajszerkezetben.

A talajlakó gombák által kiválasztott glomalin egy kiemelten fontos anyag, melynek a talajszemcsék összetartásában van szerepe. A gombafonalak óvása így kiemelt jelentőségű, amit a talaj lehető legkevesebb bolygatásával érünk el. A talaj az alapja mindannyiunk életének, a mezőgazdasági gyakorlat legfontosabb tényezője. Hagyjuk működni, mint élő rendszert!

A talajban persze nemcsak barátok, de ellenségek is vannak. Hertelendy Péter növényorvos (Her-Ba Kft.) előadásában kiemelte a talajkímélő műveléshez köthető gyakorlatok pozitív és negatív növényvédelmi hatásait is (pl. csigák, rágcsálók, nekrotróf kórokozók). Vincze Ambrus szaktanácsadó azt javasolta, hogy az állandó problémakezelés helyett próbáljunk mindig a tünetek mögé nézni, hogy megértsük, pl. mit jelent egy-egy gyomnövény vagy növényi betegség, hogy a gyökérokot kezelhessük.

3. kép Dr. Berényi Üveges Judit: „Hagyjuk működni a talajt mint élő rendszert! – fotó: Almási Petra

A talajművelés okozta problémákat nem a még több művelés oldja meg

A szántás régi gyakorlat, számos céllal végzik a gazdák, mint például a gyomszabályozás vagy a talaj lazítása. Átmenetileg úgy tűnik, ez alakítja ki a növényeknek megfelelő magágyat, hosszú távon azonban a talajszerkezet romlásához vezet. A talaj mikrobaközössége szigorú térbeli rendezettséget mutat, a forgatás rájuk nézve halálos ítéletet jelent. A gombafonalakat szétszabdaljuk a bolygatással, illetve a szántás rendszeresen ugyanabban a mélységben történő alkalmazásával eketalp réteg alakulhat ki.

A szerkezetét vesztett talajt már tényleg csak művelőeszközökkel lehet növénytermesztésre alkalmas állapotba hozni. A degradált talajszerkezetet jelzi a művelés során szálló por (ami tulajdonképpen a talaj termőrétege), továbbá a cserepesedés vagy pangó víz is mind a problémákra hívják fel a figyelmet. Amikor egyre többet kell gépekkel dolgozni a talajunkon, fel kell tenni magunknak a kérdést: támogat-e minket a talajművelés a gazdálkodásunkban, vagy akadályoz?

A csökkentett talajművelés csak az útkeresés kezdete. A kulcsszó az okszerű talajművelés. Ne azért csináljuk, mert ez a megszokás! Mindig meg kell tudnunk indokolni, miért végezzük el az adott műveletet. Ha a talajok javulása nem is azonnal szembeötlő, a költséghatékonyság is egyre fontosabb szempont. A regeneratív útra áttért, az ÖMKi programjában részt vevő gazdálkodók pozitív tapasztalata az elmúlt négy évből az, hogy a csökkentett talajművelés a kiadásokat is csökkenti, a kevesebb felhasznált üzemanyag és a gépek kisebb amortizációja által.

A természet uralása helyett működjünk együtt vele

A regeneratív alapelvek közé tartozik, hogy a tájat annak adottságaihoz mérten használjuk. Nem érdemes például szántóként művelni egy olyan területet, ami gyepnek „érzi jól magát”. A területeinket hasznosítsuk úgy, ahogy annak is a legjobb! Amennyiben a szántóföldi kultúrák nem működnek, gondolkodjunk alternatívákban: fásítás, méhészkedés, gyógynövénygyűjtés, gyepgazdálkodás vagy legeltetés.

Lengyel Zoltán, a Táncoskert regeneratív gazdája az állattartás integrálásáról és tapasztalatairól mesélt, kiemelve a tudatos tervezés és más gazdákkal való együttműködés fontosságát (4. kép). Egy gazdaságban a sokféleség adja a stabilitást, ahogy ez a természetben is van, márpedig a mezőgazdaság nem más, mint az ökoszisztéma része. A sokféleség visszahozása, főleg egy szántóföldi növénytermesztési rendszerben kihívás, de egy jó vetésszerkezettel, mezővédő erdősávok telepítésével, állatok integrálásával és a kímélő műveléssel, kémiai vegyszerhasználat elhagyásával támogatható (5. kép).

4. kép Lengyel Zoltán a sokféleség fontosságáról is beszélt – fotó: Almási Petra

5. kép A stabilitást adó sokféleségnek az állattartás is a része – fotó: ÖMKi archívum

Modern problémákra régi megoldások?

A tájjal szorosan együttműködő gazdák tapasztalatait sokszor a tudományos eredmények is alátámasztják. Ezekhez, és régi, akár elfeledett gyakorlatokhoz érdemes lehet visszatérni, és meríteni a múlt tudásából. Allacherné Szépkuthy Katalin, az ÖMKi szaktanácsadási csoportvezetője azonban hangsúlyozta, hogy olyan újféle problémákkal is szembe kell néznünk, amikhez az ősi bölcsességek már nem elegendőek. Olyan évjárati anomáliák, piaci bizonytalanságok érkezhetnek, amire a legjobb szándék ellenére sem fogunk tudni felkészülni. Egyre fontosabb lesz emiatt a több lábon állás, a rugalmas alkalmazkodóképesség és kreatív problémamegoldás.

Lehet, hogy át kell térni az oázis jellegű öntözéses termesztésre, vagy a nyarat kihagyva a tavaszi és őszi növényekre fókuszálni. A meglévő eszközeink is többféle módon felhasználhatóak megfelelő leleményességgel. Az előadók és a gazdák is hangoztatták, hogy a támogatások helyett érdemes saját lábra állni saját termékek előállításával, közvetlen értékesítéssel.

A megszokásokból kitörés nemcsak új megoldásokat hozhat, de a szakma szeretetét is újra felélesztheti, a fásultságot legyőzheti. Érdemes lehet új célokat kitűzni! Nem minden a hozam.Túlságosan a mennyiség felé tolódott el a mezőgazdasági gyakorlat, általában a minőség romlására. Mi lenne, ha a minőség javítását tűznénk ki célul, nem a hozamnövelést? Ha pozitív eredménynek könyvelnénk el a talajunk javulását, az élővilág gazdagodását a területen, vagy ha sikerül úgy használni a földjeinket, ami azoknak a legmegfelelőbb? Az is siker lehet, ha kevesebb ugyan a hozam, de kevesebb kiadás és kevesebb munka mellett a bevétel változatlan marad.

Nem kell mindent egyedül megoldanunk! Más gazdálkodóktól és szakemberektől tanulhatunk, a tapasztalatokat megoszthatjuk, vagy akár az eszközöket, gépeket is. Egyre nagyobb értéke lesz annak, ha képesek vagyunk együttműködni másokkal – ez is egyfajta diverzifikáció, ami végeredményben a stabilitást adja. Az új módszereket nem kell rögtön a teljes területünkön alkalmazni! Kísérletezzünk, próbáljuk ki kis részeken az újdonságokat, és fokozatosan álljunk át. A regeneratív mezőgazdaság nem egy teljesítendő lista, hanem egy szemlélet, amit minden helyzetben alkalmazhatunk.

A szemléletváltáshoz idő kell. Ha azonban megvan a nyitottság a gazdálkodóban, elkezdhetnek tanulni és kísérletezni, majd megosztani ezt másokkal is. A regeneratív mezőgazdaság tudásintenzív gazdálkodási mód, aminek óriási pozitív hatása van a természeti környezetre és az emberre is. Ritka nemes szakma a minőségi élelmiszer előállítása. Meg kell találni benne a nehézségek ellenére a szépséget is, és a jövő hozta kihívások elé bátran odaállni.

A továbbképzés az EIT Food Regenerative Agriculture (Regeneratív Mezőgazdaság) programja keretei közt valósult meg, az Európai Unió támogatásával.

Az EIT Food-ról

Az EIT Food az egyik legnagyobb méretű és hatású, élelmiszerrel kapcsolatos kezdeményezés világszerte. Az Európai Innovációs és Technológiai Intézet (EIT) tudás- és innovációs közösségeként (KIC) az EIT Food összeköti Európa vezető vállalkozásait, egyetemeit és kutatóközpontjait. Az európai élelmiszer-rendszer emberközpontú és erőforrás-hatékony átalakítója, amely elősegíti a fogyasztói bizalmat és a globális egészség javítását.

Az EIT Food célja, hogy Európát a globális élelmiszer-innovációs és -termelési forradalom középpontjába állítsa, és kiemelje annak társadalmi értékét. Az EIT Food bevonja a fogyasztókat a változási folyamatba, javítja a táplálkozást, és erőforrás-hatékonyabbá, biztonságosabbá, átláthatóbbá és megbízhatóbbá teszi az élelmiszerrendszert.

Forrás: ÖMKi

Indexkép: pexels.com