Ritka, hogy egy új édesség ilyen gyorsan meghódítsa a világot. A dubaji csoki viszont pontosan ezt tette: néhány hónap alatt az internetes trendek élére került, majd kilépett a képernyők világából, és valóságos desszertőrületet indított el. A színes, roppanós, krémes, egzotikus finomság népszerűsége kapcsán sokan a közösségi médiát emlegetik mint fő mozgatórugót – joggal, hiszen a TikTokon és Instagramon megosztott videók lavinaszerűen terjedtek.

Ugyanakkor Charles Spence, az Oxfordi Egyetem pszichológusa szerint ez a siker jóval mélyebb gyökerekre vezethető vissza, és a közösségi média „vizuális cukorkái" csak katalizátorai voltak egy ennél sokkal komplexebb jelenségnek.

Nem csak íz, élmény – több érzékszerv is „kattan"

Spence szerint a dubaji csoki titka abban rejlik, hogy egyszerre több érzékszervet is erőteljesen stimulál. A látvány már önmagában figyelemfelkeltő: a csokoládé barna burka alól előtűnő élénkzöld pisztáciakrém és tahini-keverék, valamint az arany vagy színes dekoráció kontrasztja erőteljes vizuális hatást kelt. Ez a színharmónia nemcsak szemet gyönyörködtető, hanem az agyunkban is „jutalomérzést" vált ki, mivel ösztönösen vonzódunk az élénk, kontrasztos színekhez – különösen, ha ételről van szó.

A látvány azonban csak az első lépés. A második érzékszerv, amit a dubaji csoki célba vesz, a tapintás és állag, pontosabban a szájban érzett texturális kontraszt. A ropogós kadayif és a lágy krém találkozása olyan élményt nyújt, amit a kamera nem tud ugyan közvetlenül megmutatni, de a mások reakcióit látva mi is vágyat érzünk az élményre.

Ez a pszichológiai hatás az empatikus ízlelés jelenségéhez kapcsolódik: ha látjuk valakin, hogy élvezi az ételt, a saját agyunk is hasonló jutalmazási reakciót indít be.

csokoládé

Spence szerint a dubaji csoki titka abban rejlik, hogy egyszerre több érzékszervet is erőteljesen stimulál – Fotó: Shutterstock

Evolúciós késztetés vagy modern marketing?

A pszichológusok szerint nem csupán a modern dizájn vagy trendkövetés teszi népszerűvé az ilyen ételeket. Az emberi agy az evolúció során megtanulta „megjegyezni", hogy az energiadús, élénk színű ételek hasznosak. A magas kalóriatartalmú, „gazdag" fogások, mint például a dubaji csoki, így tudattalan szinten is vonzók.

Ez megmagyarázza, miért is volt már korábban is tömegsiker például a szivárványszínű torta vagy a túldíszített fánk – a látvány és az energia ígérete együtt váltják ki a „kell nekem!" érzést.

Az egzotikum mint presztízs

A dubaji csoki harmadik vonzereje az exotikusság. Az emberek ösztönösen keresik az új élményeket, különösen akkor, ha azokat megoszthatják másokkal. Spence szerint az új, „idegen" étel felfedezése egyfajta társadalmi elismerést is hozhat – manapság presztízs, ha valaki új trendek első kipróbálója lehet.

A dubaji desszert pedig tökéletes alapanyagot kínál erre: egy arab országban készült, különleges összetevőkből álló édesség, amelyről aztán szelfit lehet posztolni, videót lehet készíteni, sőt gasztroélményt lehet „ajánlani" másoknak.

Túl az ízen: pszichológia a tányéron

A közösségi média tehát valóban szerepet játszott a dubaji csoki világsikerében, de korántsem ez volt az egyetlen mozgatórugó. Az ételpszichológia azt mutatja, hogy a sikeres ételek nemcsak finomak vagy szép fotótémák – hanem érzékszervi élményt, kulturális újdonságot és közösségi státuszt is kínálnak. A dubaji csoki ezt a három elemet ötvözi egyetlen falatban.

Azt pedig, hogy ennek a trendnek meddig tart ki az ereje, a pszichológusok szerint nem lehet pontosan megjósolni. De ha az érzékszervi stimuláció és a kulturális frissesség továbbra is megmarad, a „hájp" még sokáig kitarthat.

Forrás: origo.hu
Indexkép: shutterstock.com