A fogyasztók megtévesztése, az áruk felhígítása, a drágább termékek olcsó utánzatokkal való helyettesítése már több ezer évvel ezelőtt is bevett gyakorlat volt.
Mezopotámia – sör, vízzel keverve
A legelső hamisításról szóló írásos emlékek az ókori Mezopotámiából származnak, időszámításunk előtt mintegy 5000 évvel. A sumérok napi szinten fogyasztották a sört, mely nemcsak ital, hanem alapvető élelmiszer is volt.
Néhány sörfőzde azonban úgy döntött, „javít a haszonkulcsán” – vízzel hígították az italt, vagy silányabb gabonát használtak.
A csalásokat agyagtáblák is megörökítették, így a sörhamisítás az egyik legkorábban dokumentált csalási forma lett az emberiség történetében.
Egyiptom – a tiszta olaj ára
Az ókori Egyiptomban a sör helyett az olajok váltak a hamisítók célpontjává. A Kr. e. 1500–1000 közötti időszakban különösen az olíva- és ricinusolaj került veszélybe: gyakran keverték őket olcsóbb zsírokkal, növényi olajokkal. Mivel ezek az olajok nemcsak étkezési, hanem kozmetikai és vallási célokat is szolgáltak, az ilyen típusú csalások széles körű társadalmi hatással jártak.
Fotó: Shutterstock
Római Birodalom – ahol a törvény is beszállt
A rómaiak annyira elterjedtnek látták a hamisítás gyakorlatát, hogy törvényi szabályozást vezettek be a visszaszorítására.
A híres természettudós, Plinius feljegyezte: az olívaolajat és bort rendszeresen vízzel, a fűszereket olcsóbb növényekkel keverték. A borsot például fekete köménnyel helyettesítették, míg az olcsóbb borokat mézzel vagy vízzel „javították”. Az állam aktív fogyasztóvédelmi intézkedéseket tett – ez az egyik első ismert példája annak, hogy egy birodalom a piac szabályozása mellett a vásárlók védelmét is zászlajára tűzte.
Középkor – amikor a fűszer aranyat ért
A középkor Európájában a fűszerek szinte aranyárban keltek el, így nem meglepő, hogy a hamisítók újabb trükköket vetettek be. A sáfrányt például gyakran keverték körömvirággal, kurkumával, festett anyagokkal, hogy növeljék a tömeget.
A szerecsendiót porított fakéreggel, a borsot liszttel vagy más olcsó bogyókkal dúsították.
De nemcsak a fűszerek estek áldozatul a kreatív hamisításnak: a kenyérbe homokot, gipszport vagy agyagot kevertek, hogy tömörebbnek, tartósabbnak hasson – természetesen a fogyasztó egészségének rovására.
A cél mindig ugyanaz: több pénz, kevesebb érték
A történelem tanúsága szerint a hamisítók célja sosem változott: minél nagyobb profit elérése, akár a fogyasztó megtévesztésével is. Az ókori agyagtábláktól a középkori kereskedőházakig minden korban akadtak, akik a nyereségért feláldozták az áru valódi értékét – és azok, akik ezzel szemben felléptek.
A sorozat következő része azt vizsgálja majd, hogyan fejlődött tovább a hamisítás a 18–19. században, és miként vált globális kihívássá a 20. század végére.
Forrás: NKFH
Indexkép: Shutterstock