Legalábbis ez olvasható a Qubit egyik írásában, amit szerzőként Kemenesi Gábor virológus és Kurucz Kornélia ökológus, a Pécsi Tudományegyetem adjunktusa, illetve az egyetemen működő Virológiai Nemzeti Laboratórium munkatársa jegyez.
Mint arra a szerzők cikkükben figyelmeztetnek: a szúnyogok kémiai adulticid kezelése (vagyis amikor a kifejlett, repülő szúnyogokat egy kémiai szerrel permetezzük) az Európai Unióban és az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ajánlásai szerint is kizárólag az általuk indukált egészségügyi vészhelyzet esetén és kizárólag célzottan, az érintett területre korlátozva ajánlott. Erre a kezelési módszerre úgy kellene tekinteni, mint végső megoldásra a járványok megfékezése érdekében. Nem véletlen az sem, hogy az EU-ban már csak egyetlen, erre a célra használható szer engedélyezett, illetve hogy néhány évvel ezelőtt, 2020-ban betiltották a szer repülőről történő, úgynevezett légi kijuttatását. A korlátozások oka a szer kiszámíthatatlan elsodródása és ökoszisztémára gyakorolt hatása.
A szer ugyanis egy szintetikus piretroid vegyület, a deltamethrin, amely alapvetően neurotoxikus (idegrendszert károsító) hatása révén végez a rovarokkal – fontos hangsúlyozni, hogy nem szelektív! A csípőszúnyog-méretű rovarokkal érintkezve azokat gyorsan megöli, a nagyobb méretű ízeltlábúakban pedig tartós károkat okoz, amit több tanulmány is alátámaszt. Világszerte, így Európában is súlyos gondot okoz beporzóink eltűnése, amelynek fő okaként az agráriumban használt rovarölő szereket teszik felelőssé – ezt a hatást súlyosbítja a jelenleg csupán a kényelmünket szolgáló szúnyoggyérítés is.
Az EU 2020-ban betiltotta a szer repülőről történő, légi kijuttatását – fotó: pixabay
A vízi szervezetekre extrém toxikus hatással lehet; halakban, kétéltűekben, puhatestűekben, illetve vízi növényekben is felhalmozódhat és a szakirodalom alapján egyes vízi és szárazföldi fajok esetében egyaránt eredményezhet viselkedésbeli, táplálkozási, fejlődési, illetve populáció szintű zavarokat, diszfunkciókat.
Az Európai Unió tilalma ellenére a hazai gyakorlat külön engedélyezéssel, időszakosan, évről évre újra csatasorba állítja a repülőgépről történő gyérítést. Ennél is aggasztóbb, hogy túlnyomórészt még mindig a kémiai kezelés dominál Magyarországon, ráadásul tartósan ugyanazzal a szerrel.
_fill_540x300_0.jpg)
A csípőszúnyogokban rezisztencia alakulhat ki, egy genetikai mutáció révén ellenállóvá válnak a szer hatóanyagával szemben. Ezt a baktériumok antibiotikumokkal szemben kialakuló rezisztenciájához hasonlóan kell elképzelni. Ha túl sokszor és mindig ugyanazt az antibiotikumot szedjük, előbb-utóbb ellenállóvá válnak a baktériumok a szerrel szemben, és egyszerűen nem lesz hatásos a kezelés. Ez azt jelenti, hogy amikor majd valóban járványok, emberi fertőzések megelőzésére kellene alkalmazni, könnyen lehet, hogy a szer az évtizedes túlhasználat miatt nem lesz hatásos a betegséget terjesztő szúnyogok ellen.
A rezisztencia kialakulásának lehetősége mellett az adulticid kezelés technológiai adottságaiból adódóan sem tud hosszú távon hatékony lenni. Az adott szúnyogállománynak csak egy részét éri a kezelés – azokat a szúnyogokat, amelyek épp akkor és ott repültek, ahol a ködölő autó, vagy a repülő elhaladt.
Pedig van, lenne más lehetőségünk is arra, hogy megszabaduljunk a szúnyogoktól, ráadásul kevesebb negatív hatással. A biológiai (vagy más néven lárvicid) módszer egy természetben előforduló baktériumot (Bacillus thuringiensis israelensis) alkalmazva a vízben fejlődő csípőszúnyoglárvákat célozza. A baktérium által termelt fehérje a szúnyoglárvák tápcsatornájában, adott pH-tartományban válik toxikussá, ezáltal jelentősen szelektívebb gyérítést tesz lehetővé a kémia szer alkalmazásával szemben.
