A latin eredetű név olyan férfira utal, aki az egykor Rómától délnyugatra virágzó kikötővárosból, Laurentumból és környezetéből származik. A város híres tengerparti villasorát a pestisjárvány idején, illetve a téli időszakban pihenésre javasolták Commodus császárnak, mivel az ott burjánzó babérfák illatanyagainak gyógyító hatást tulajdonítottak.
Ez a férfinév Magyarországon már tizenöt éve sem tartozott a száz legnépszerűbb közé, de ott rejtezik egyes családnevekben (pl. Lőkös, Laurán, Laurinyec, Lárencz, stb.). A III. évszázadban élt Szent Lőrincet prédikálásairól, csodás orvosi képességeiről, a szegények pártfogolásáról ismerték. Mártírhalálának emléknapján Dél-Európában a húsokat nem melegítik fel, s a halálmód tette Lőrincet a tűzzel foglalkozók: tűzoltók, pékek, cukrászok védőszentjévé, de patrónusként tekintett rá Körmöcbányán a vargák céhe, Lőcsén a paszományok készítésével foglalkozó, 1492-ben létrejött céh.
A Lőrinccel kapcsolatos babonák köréből elsőre a dinnye hirtelen minőségromlása jut eszünkbe. Ez sajnos téves, hiszen az augusztusi Lőrinc még nem "az" a Lőrinc, aki a vizeletével teszi élvezhetetlenné a gyümölcsöt. Annak az ideje csak majd egy hónappal később, szeptember ötödikén jön el! És hogy mi ennek az oka? A dinnyetermesztők tudják, hogy a hónap végi hideg éjszakák nem kedveznek a dinnye kemény, ropogós állagának.
A másik megfigyelés az, hogy az idejekorán leszedett dinnye könnyen romlik. S végül szélsőségesen forró nyáron a dinnye növekedésének időszaka a szokásosnál hamarabb lezárulhat. Sok más, az őszt előrevetítő hiedelem fűződik Lőrinc naphoz, bár a tapasztalat azt mutatja, hogy azokat is inkább a szeptemberi Lőrinchez kellene kötnünk. Az időjárás azonban mégiscsak változik. A régiek úgy tartották, hogy innentől fogva megszűnnek a nyárias zivatarok. Ha Lőrinc napján csendes, tartós eső áztatta a földet, akkor a gazdag szüretben, jó minőségű bortermésben reménykedtek, hiszen az eső „a szőlő levét gyarapítja”. Míg országszerte a várható termést jósolgatták a szőlő megtekintésével, állapotának felmérésével, Hőgyészen a németajkú gazdák a jégveréstől tartván elkerülték szőlőskertet.
A többi gyümölcs termesztésével foglalkozó gazdák az esőmentes napnak örültek, hiszen abból bőséges gyümölcshozamra, egészséges termésre következtettek. A napsütéses Lőrinc nap hosszan tartó őszt jelentett. A szegediek hiedelme szerint a fák növekedése befejeződik.
Ezen a napon, illetve a legközelebb eső vasárnapon sokfelé rendeznek búcsút, gazdanapot, ahol a látogatók egyházi, kulturális és gasztronómiai rendezvényeket egyaránt megtalálhatnak. Szent Lőrinc augusztus 12-én a „könnyeivel” búcsúzik: ekkor legfeltűnőbb a „Perseidák” meteorraj. Az először az i.sz.36-ban feljegyzett égi látványt a Perseus csillagkép felől érkező porszemcsék Földünk légkörével történő ütközése hozza létre.
