Tavasszal nemcsak a növények és a virágok bújnak ki a földből, hanem sajnos a kígyók is ébredeznek. A kaszálókon és a réteken ilyenkor már számítani kell rá, hogy esetleg kígyókkal, viperákkal is találkozhatunk. A világon több mint 2900 kígyófaj él, melyek közül körülbelül 700 fajnak van mérge. Ezek közül 250 faj veszélyes az emberre nézve. A legtöbb halálos marást a viperák, a kraitok és a kobrák okozzák. A viperáknak pedig két alfaja is él hazánkban, a parlagi, vagy más néven a rákosi vipera, és a keresztes vipera. Mivel mindkettő igen ritka, így ha szerencsénk van, csak az interneten futunk velük össze.

De ha mégis találkozunk velük, semmiképpen se bántsuk őket, hiszen mindketten védettek. Amúgy sem túlságosan egészséges harcba szállni egy kígyóval, viperával vagy siklóval. A legjobb, ha megpróbáljuk elkerülni a velük való kontaktust. Ha ugyanis rosszul gondoljuk a viperára, hogy egy ártalmatlan sikló, akkor a hiba akár az életünkbe is kerülhet. Ha tehát látunk is a természetben kígyót, siklót vagy viperát, inkább távolodjunk el a környezetéből. Pár szabály betartásával pedig békésen tudunk élni egymás mellett.

Parlagi vipera

A parlagi vipera a világ egyik legritkább kígyó fajtája, és hazánkban a legveszélyeztetettebb gerinces állat. Ha nem vigyázunk rá, akkor sajnos 10 éven belül egy példány sem marad belőle a szabadban. Ha szeretnénk vele találkozni, az Erdőháton, a Fülesdet Kömörővel, Túristvándival összekötő utak mentén még van rá esélyünk.

A rákosi vipera nem önálló faj, hanem a parlagi vipera alfaja. Alapszíne szürkés vagy sárgásbarna, hátán a keresztes viperáéra emlékeztető, egyedenként más-más rajzolatú, sötétbarna cikcakkmintázat fut végig, amit az oldalakon hasonló színű foltok kísérnek. A rákosi vipera Ausztriától Bulgáriáig fordult elő, de már mindkét országból kipusztult. A Hanságban és a Kiskunság egyes részein maximum 500 egyed élhet még belőle.

Habár félelmetesnek tűnik, a találkozásunk során ő jobban fog félni tőlünk, mint mi tőle. Ha mégis összefutunk vele, ne zavarjuk meg az útját, és semmi esetre se emeljük fel.  A parlagi viperának ugyanis van méregfoga, és ha támadás éri, használni is fogja. Marása, habár nem halálos, egyáltalán nem mondható kellemesnek, és rosszullétet okoz, esetleg kiütésekkel jár. 


parlagi vipera keresztes vipera

A keresztes vipera védett hazánkban. Fotó: Shutterstock

A parlagi viperát régebben keverték a keresztes viperával. Herman Ottó azonban megállapította, hogy bár hasonlóak, nem azonosak. A parlagi viperát magyar sárkánynak is nevezik. A parlagi vipera főleg szöcskével, sáskával és pockokkal táplálkozik, és mindössze negyven-ötven centiméter hosszú. Vékony teste nem vastagabb az ujjunknál. Először a főváros melletti Rákos mezején találtak rá, ezért is nevezték rákosi viperának. Korábban különösen a Hanságban fordult elő nagy számban, azonban annak lecsapolásakor rengeteg példányt irtottak ki. Ugyan már több, mint harminc éve védett, és rengeteg tanulmány hívja fel a figyelmet védelmének fontosságára, a kihalás szélén áll.

Keresztes vipera

A keresztes vipera nagyobb számban található meg, mint a rákosi vipera, de szintén nagy veszélyben van a fennmaradása. Nem is csoda, hogy igencsak rejtőzködő életet él. Leggyakrabban kora tavasszal lehet találkozni vele, amikor előbújik a rejtett üregekből, és kifekszik napozni.

A hímek átlagosan 60 cm-re, a nőstények 70-80 cm-re nőnek, de találtak már 1 méter hosszúság feletti példányt is. Természete közel sem olyan visszafogott, mint a parlagi viperáé, így nem érdemes felbosszantani. Magától nem támad, hanem inkább elmenekül. Ha viszont veszélyben érzi magát, marása akár végzetes is lehet az arra érzékenyek számára.

Mintázata jellegzetes, a nyaktól a farok végéig húzódó, sötét színű cikcakk sáv, amelyik elüt a test alapszínétől. A test mindkét oldalán kör alakú foltok találhatók rajta, amelyek színe megegyezik a cikcakk színével. Semmiképp se fogjuk meg, mert a fiatal példányok a farkuknál fogva is képesek visszacsapni és marni.

A faj rejtőzködő életmódot folytat, azonban nagyon éber, ezért igen nagy távolságból észleli a felé közelítő embert. Veszély esetén minden esetben menekülni próbál, de ha rálépünk, vagy megfogjuk, érthető módon támadni fog. A téli pihenőt követően tavasszal jelenik meg, de ilyenkor még pihenő üzemmódban van, és napjai nagy részét a napon történő sütkérezéssel tölti.

A hímek 2-3 héttel előbb jelennek meg, mint a nőstények. Először levedlenek, majd nekilátnak párt keresni. A párzás elmúltával pár négyzetméteres területen belül maradnak. A nyári hónapokban csak a reggeli és a késő délutáni órákban aktívak, éjjel pedig egyáltalán nem mozognak. Főleg kisemlősökkel, rovarokkal, kétéltűekkel, és más hüllőkkel táplálkoznak. A vipera a megmart zsákmányát a fej felől kezdi el egészben lenyelni.

A telelésre alkalmas üregekben akár több száz példány is összegyűlhet. A párzás során a hímek heves harcokat vívnak egy-egy nőstény kegyeiért, aki faroklengetéssel jelzi szimpátiáját, és beleegyezését a párosodásba. A keresztes vipera álelevenszülő. Utódai a testében fejlődnek, 75-100 napon át, majd átlátszó burokban jönnek világra. A 18-19 centiméteres kicsinyek száma 6-14 körüli.

A keresztes vipera mérgének viszonylag alacsony a toxicitása. A marás tünetei között szerepelhet kettő azonnal megjelenő, vérző folt a bőrön, amely a harapás nyoma. Ezután nagyon erős fájdalom jelentkezhet, amely órákon belül gyengeséget és gyulladást okozhat. Súlyosabb esetekben akár öt perccel a marás után, vagy órákkal később is jelentkezhet hányinger, hányás, inkontinencia, kólika, hasmenés, izzadság, láz, tudatvesztés, sokk, angiödéma, és sajnos halállal is járhat.

Habár mindkét kígyó veszélyes, ha mi nem bántjuk őket, valószínűleg ők sem fognak minket. Így jelenleg sajnos mi, emberek, jóval nagyobb veszélyt jelentünk a két nálunk honos vipera számára, mint ők a mi számunkra.

Mindkettő ritka és védett állatfaj, a keresztes vipera eszmei értéke 50 ezer forint, míg a rákosi viperáé 1 millió forint. A keresztes vipera eurázsiai elterjedésű faj, hazánkban a Zempléni-hegységben, a Tiszaháton és Délnyugat-Magyarországon, leginkább Somogy és Zala megye bizonyos területein él. A rákosi vipera a Hanságban és a Kiskunságban fordul elő.

Magyarországon a keresztes viperák által okozott marások jóval ritkábbak, mint Európa más országaiban. Hazánkban évente hozzávetőlegesen 3-4 eset fordul elő, és sokszor hosszú évek telnek el balesetek nélkül. A mérgeskígyó fajok egyedeihez hasonlóan a keresztes vipera is takarékosan bánik a mérgével, így harapásainak nagy része úgynevezett száraz harapás, amely nem tartalmaz mérget.

Ha pedig mégis mérget juttat be a harapás során, az általában nagyon csekély mennyiségű, így szinte alig okoz tüneteket. Természetesen ettől függetlenül ismét fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy senki ne nyúljon hozzájuk, hiszen nem lehet tudni, hogy kinek mennyi méreg jut az esetleges marás során, és arra hogyan fog reagálni a szervezete. Szerencsére természetesen a legtöbb kórházban rendelkezésre áll ellenszérum. Hazánkban az elmúlt 60 év alatt két alkalommal okozott halálos balesetet a viperák marása.

Cikkünkben a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület fajleírásait használtuk.