A Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Kaposvári Campusán működő One Health Munkacsoport egyik fő kutatási területe az Echinococcus multilocularis galandféreg faj járványtanának vizsgálata. A parazita végleges gazdái a rókafélék és a kutyafélék, köztigazdái a kisrágcsálók, de az ember is lehet, melynél humán alveoláris echinococcosis alakul ki – írja a Nimród Vadászújságra hivatkozva a berek.hu.

A féreg petéi a kutyák, rókák ürülékével kerülnek a szabadba. A petékkel szennyezett növényeket elfogyasztják a növényevő állatok (például a juh, szarvasmarha, kecske, ló), a sertés, olykor pedig az ember is.

Az elfogyasztott petékből az állatok és az ember belében lárvák fejlődnek ki. A lárvák a bélfalon át a vérkeringésbe, onnan a májba (néha a tüdőbe, vagy egyéb szervekbe) jutnak. Ott megtelepszenek, folyadékot tartalmazó tömlők (ciszták) fejlődnek ki belőlük, ezek növekednek, károsítják a szöveteket, szerveket és betegségtüneteket, sőt, bizonyos esetekben halált okoznak.

Míg a kórokozó Európában a 80-as években mindössze 4 országban (Ausztria, Franciaország, Németország, Svájc) volt jelen, addig napjainkban már 25 országban igazolták a jelenlétét. Ennek ellenére, ha a humán alveoláris echinococcosis tüneteivel orvoshoz fordulunk, sajnos a legritkább esteben merül fel a HAE lehetősége, pedig a betegséggel egyre inkább számolni kell. Halász Tibor, a SEFAG Zrt. Nyugat-Zselici vadászterületének vadgazdálkodási ágazatvezetője, a téma kutatója elmondta, hogy tavaly hazánkban igazoltan HAE-s 5 eset volt, ebből 3 a kaposvári kórházban, a másik kettő pedig az Északi-középhegység területén.

Hozzáfűzte: az Echinococcus multilocularis terjedését tanulmányozták a vadonélő ragadozókban. 143 róka és 80 aranysakál parazitológiai vizsgálatát végezték el és azt találták, hogy a rókaféreg rövid idő alatt endémiássá, azaz elterjedté vált a zselici róka- és aranysakál populációkban. A fertőződés esélye a köztigazda mezei pocok által sűrűn lakott gyepes területeken nagyobb, s nemcsak a vadászokra, hanem a kutyájukat sétáltatókra, gombászokra is veszélyt jelent. Aggodalomra ad okot, hogy a betegség meglehetősen alattomos, hosszú lappangási idejű, a megfertőződéstől az első tünetek megjelenéséig 5-15 év is eltelhet és megfelelő kezelés nélkül halálos is lehet.