Farmok a Holdon
A kutatók most először termesztettek növényeket a Holdról hozott talajban, ami hatalmas eredmény, és egy lépéssel közelebb hozza az emberiséget a földön kívüli élethez és munkához. Miért fontos ez? A NASA azt tervezi, hogy 2025-ben ismét űrhajósokat küld a Holdra, 2028-ra pedig tartós holdi jelenlétet szeretnének elérni. Ha a Holdon képesek leszünk élelmiszert termeszteni az űrhajósok - vagy telepesek - számára, akkor nem kell majd annyit odaszállítani a Földről. És ha azt is megtanuljuk, hogy hogyan termeljünk élelmiszert a holdi talajban, az abban segíthet, hogy ugyanezt majd a Marson is megtehessük, amikor eljön annak az ideje, hogy űrhajósokat küldjünk oda.
"A kihívás: A Hold talaja rendkívüli módon különbözik a földitől, egyrészről nem tartalmaz szerves anyagokat, másrészt tele van éles meteoritdarabokkal, és rengeteg kozmikus sugárzásnak van kitéve."
Bár a NASA űrhajósai az Apollo-küldetések során hoztak holdi talajmintákat a Földre, eddig még senki sem próbált meg semmit termeszteni bennük.
A kutatók most először termesztettek növényeket a Holdról hozott talajban, ami hatalmas eredmény, és egy lépéssel közelebb hozza az emberiséget a földön kívüli élethez és munkához. Forrás: nasa.gov
Az első termés
Rob Ferl és Anna-Lisa Paul a Floridai Egyetem kutatói tizenöt évvel ezelőtt küldték el számos későbbi kérésük közül az elsőt a NASA-nak, hogy a Holdról származó talajmintákkal dolgozhassanak. Azt remélték, hogy legalább 4 grammot kapnak majd az egyik egy Apollo-misszió rakományából, de végül 18 hónappal ezelőtt a NASA összesen 12 grammot küldött nekik három különböző misszióból. "Ez nagyban hozzájárult ahhoz, hogy mélyebben megvizsgálhassuk a holdi regolit kőzet tudományát és a növényekre gyakorolt hatását, mint amire egyébként képesek lettünk volna" - mondta el Paul a CNN-nek.
"Az emberiség történetében - a Naprendszer történetében - a legelső magok növekedését figyeltük meg holdi anyagban"
- írták a tudósok. Lehet, hogy a holdtalaj mennyisége sokkal több volt, mint amire számítottak, de ez még így is csak néhány teáskanálnyi földet jelentett, így a tudósoknak takarékoskodniuk kellett vele, és körülbelül egy grammnyi földet helyeztek minden egyes gyűszűnyi méretű mélyedésbe, melyeket cserépként használtak. Ezután folyékony tápoldatot és néhány lúdfűmagot adtak minden egyes apró csíráztatóba. A növényt azért választották, mert jól tanulmányozott, és genetikai kódját már teljesen feltérképezték, ami azt jelenti, hogy a kutatók a későbbiekben tanulmányozhatják a holdi talaj hatását a növény génexpressziójára. Miután a tudósok elültették a magokat a kísérletük kontrolljaként szolgáló szimulált holdi és marsi talajba, valamint a földi talajba, izgatottan várták, hogy mi fog történni - és nem is kellett sokáig várniuk.
"Két nap elteltével meglepve láttuk, hogy minden egyes mag kicsírázott. Ez rendkívüli és egy kicsit lélegzetelállító volt."
„A holdtalajban termesztett növények általában kisebbek voltak, és lilás pigmenteket tartalmaztak, amelyek a stressz jelei voltak. Olyan gének is bekapcsoltak és kifejeződtek, amelyek a szélsőséges körülmények között termesztett növényekre jellemzőek" – mondja Ferl. Mindebből arra következtethetünk, hogy a növények stresszként érzékelték a holdi talaj környezetét, de ennek ellenére a növények nőttek, és ez nagy dolog.
„Az igazán érdekes az, hogy az eredmények azt sugallják, hogy az érett regolit gátolja a növények növekedését" – mondja Neal. A holdtalaj érettsége azon alapul, hogy ki van téve a napszélnek és a Hold felszínének egyéb kellemetlen aspektusainak.
A kísérlet 20. napján a kutatók betakarították a növényeket, hogy tanulmányozzák a genetikai kifejeződésüket. "Genetikai szinten a növények elővették azokat az eszközöket, amelyeket jellemzően az olyan stresszt kiváltó környezeti hatásokkal való megbirkózásra használnak, mint például a só és a fémek vagy az oxidatív stressz" - mondta Paul. Előre tekintve, most, hogy már tudjuk, hogy a növények képesek a holdi talajban növekedni, a következő lépés annak kitalálása lesz, hogyan segíthetjük őket abban, hogy jól fejlődjenek benne.
(Forrás: FreeThink)