Mint arról már beszámoltunk, a felsőjánosfai Bischof Családi Gazdaságban a Cortevával együttműködésben beállított P9398/P9944 kukorica hibridpár kísérletben nettó (szárított) súlyra átszámolva 15.1, 16.2 és 16.5 tonna/hektáros termés realizálódott. Ez a tavalyi aszályos évben sok helyütt betakarított 5 tonnát, de még a normál időjárás mellett átlagosnak tekintett 8 tonnát is bőven felülmúlja. A gazda, Bischof András szerint a sikerben az okszerű tápanyag-utánpótlásnak és az általa összeállított zöldítőkeverékeknek is nagy szerepe van.
Bischof András egy takarónövényes táblában – fotó: Bischof Családi Gazdaság
Mint elmondta: ők is a klasszikus mustár-olajretek-bíborhere kombinációval indultak el, aztán a tapasztalatok alapján saját, egyre több fajból összeállított keverékekkel kezdtek el dolgozni. Tavaly már egy pillangós-túlsúlyos, 12 fajú mixet alkalmaztak, az idei keverékek pedig még ennél is változatosabbak voltak. A keverékek összeállításának szempontjait nemcsak az AKG-, vagy a HMKÁ-szabályoknak való megfelelés határozza meg, hanem az is, hogy elnyomják a gyomokat, biztosítsák vele a talajéletet, szerves kötésbe hozzák a talajoldatban maradt tápanyagokat és feltárják azokat a hatóanyagokat a mélyen gyökerező fajok révén, amelyek a kalászosok, vagy a kukorica számára már nem hozzáférhetők.
A hajdina például káliumkedvelő, sokat fel is vesz belőle, a facélia pedig elsősorban a foszfort szereti. A mustár és az olajretek gyökere mélyre nyúlik, így azok képesek a sok csapadék miatt az alsóbb rétegekbe mosódott tápanyagokat is „visszaszívni" a talajfelszín közelébe; bomlásukat követően a következő növénykultúra számára kiváló tápanyagforrást jelentenek. A pillangós fajok nitrogént gyűjtenek, nem is keveset.
– Úgy vélem, hogy egy jól sikerült zöldtrágya-mix olyan tényező a tápanyag-gazdálkodásban, amivel számolni kell – szögezte le elöljáróban Bischof András. – Van azonban másik aspektusa is a kérdésnek, amivel érdemes foglalkozni és bár nem csak a zöldtrágyák világáról szól, annál jóval bővebb, de a megközelítést innen lehetne elkezdeni. Sokak szemében a köztesnövények vetése csak afféle kötelező nyűg, AKG- vagy egyéb vállalás miatt "túl kell esni rajtuk" és keresik a legolcsóbb mixeket – amiknek fele egyébként rozs, vagy zab –, a lehető legalacsonyabb vetésnormával, hogy – úgymond – "ki lehessen pipálni", papíron teljesíteni lehessen ezt a kötelezettséget. Azonban egy igazán jó mix hektáronként nem 15-18 ezerbe, hanem bizony, 28-30 ezerbe került idén. Arról persze, hogy mi a "jó" mix, érdemes beszélgetni – attól lesz jó, hogy arra való, amire használni akarjuk.
Egy példa a keverék összetételére: ebben például a pillangósok vannak többségben – fotó: Bischof Családi Gazdaság
A legrövidebb távú szemlélet azonban a legolcsóbbak felé fordul(t), és azokat is csak a kötelező területre kijuttatva. Ezzel az a gond, hogy nem veszi figyelembe az ideális talajtakarás mértékét, sem a kultúrák vízfogyasztását. Mivel (ahogy említettem) van gabona is az olcsó keverékekben, a kórokozók és kártevők életciklusát nem tudjuk megtörni, mert biztosítjuk a tápnövényt a további fennmaradásukhoz. Én azt vallom, ha mindent annak rendelünk alá, hogy olcsó legyen, akkor annak általában az a vége, hogy amit a réven megfogunk, azt a vámon megfizetjük többszörösen.
A szakember azt mondta: a komolyabban összeállított keverékek akkor lesznek "jók", ha céllal alkalmazzuk őket, mint például a talajoldatban maradt, könnyen felvehető tápelemek szerves kötésbe vonása, megvédése a kimosódástól, nitrogéngyűjtés pillangósokkal, vagy a gyomelnyomás – már azzal is, hogy mi vetünk oda növényt, és nem hagyjuk, hogy a gyomok foglalják el az élőnövény nélküli ökológiai "térablakot". Ezen kívül cél lehet még a talajlakó rovar- és fonálféreg károsítók gyérítése, riasztása, továbbá olyan tápelemformák felvételének lehetővé tétele, melyek főbb kultúrnövényeink adottságaik (vagy a felvétel hatékonysága, vagy a gyökerezés mélysége) miatt nem képesek.
_fill_540x300_0.jpg)
Ezek mind olyan célok, amik már akkor is teljesülnek, ha klasszikusan betárcsázzuk/beszántjuk a zöldtrágyanövényeket és ez a szint a hagyományos termelési technológiába is minden további nélkül integrálható. Ha elindulunk a forgatás nélküli talajművelés felé, majd tovább, a mélyművelés elhagyása, a min-till/strip-till, végül a no-till irányába, a mulcshagyás és a humuszképződés révén a talaj szempontjai kerülnek előtérbe, de a fent felsorolt hatások technológiaváltás nélkül is érvényre jutnak.
– Az a legfontosabb, hogy megértsék a termelők, ezek a plusz előnyök – főleg gazdálkodási, és némileg környezeti oldalról – simán megérik azt a körülbelül 15 ezer forintos pluszkiadást, amibe a komplexebb keverékek kerülnek, még akkor is, ha egyelőre nem változtatnának a talajhasználati módszereiken – jelentette ki Bischof András. – Ha ezeket a keverékeket bedolgozzuk talajba, azzal elbontatjuk, eloxidáljuk és a benne rejlő tápelemeket feltárjuk, akkor az nagyon-nagyon jó trágya lesz a következő növénynek, de így csak a következő évet tudjuk "megtolni", s nem épül belőle szervesanyag. Rövid távon jó, de hosszú távon mérsékelt a hatása. Talajszerkezet-javulást így is el lehet érni vele, mert a gyökerek nyomán aggregátumosodik a talaj, de humuszanyagok kevéssé képződnek.
A meliorációs retek fontos szerepe, hogy jelentős mértékben lazítja a talajt, gyökértömege pedig tápanyagot biztosít a következő növénykultúrának – fotó: Bischof Családi Gazdaság
Ha nem dolgozzuk be, akkor a bomlás máshogy zajlik le, nem táródik fel azonnal tápanyagként, lassan mosódik bele a talajba. Ilyenkor nincs intenzív tápláló hatása, de elkezdi emelni a szerves széntartalmat a felső talajszintben, aminek a hatása nagyobb léptékű változást okoz. Persze, ehhez már megfelelő gépészeti háttér is kell, direktvetőgép nélkül ez a technológia nem működik. Szeretném felhívni arra a figyelmet, hogy a hagyományos technológiából a no-tillre történő áttérés nem megy egyik napról a másikra, ebben senki ne reménykedjen, ha ezt ész nélkül csinálja valaki, azonnal és átmenet nélkül, letérdel anyagilag, mert a hozamok leesnek. Meggyőződésem egyébként, hogy az ettől való félelem tart vissza sokakat a váltástól.
A szakember szerint ezt az átmenetet csillapítani kell.
– Mindenkinek az a hosszútávú érdeke, hogy stabilan gazdálkodjon, viszont aki technológiát vált, az versenyhátrányba kerül: költséges beruházásokat igényel az átállás a vetéstechnikában, a terméshozamok pedig mérséklődni fognak, az első években mindenképpen – fogalmazott. – Erre fel kell készülnie mindenkinek. Rövid távon a szántás szinte minden összehasonlítást megnyer, ha a termésben mérjük a sikert. Hosszú távon viszont halmozódnak a hátrányai, ezt az is mutatja, hogy talajaink humusztartalma fele-harmada a gépi művelés előtti korhoz képest. Ha a talaj szemszögéből nézzük, akkor a szántás védhetetlen. Megváltoztatja a pórusösszetételt, oda kever sok levegőt, ahol kevesebbnek kéne lennie, így "eltüzeli" a földből a szerves anyagot. A mikrobiom és a giliszták számára nagyjából világvége szintű kataklizma. Ha azonban olyan eszközzel műveljük a földet, ami nem vágja és forgatja a talajt, hanem repeszti és keveri, annak teljesen más lesz az eredménye. A lazító jobb választás, de ebből is van, amelyik egyenes késsel repeszti az altalajt és van, amelyik ívelt késsel "túrja maga előtt" a földet, főleg az olasz típusok ilyenek. Az ívelt késes technológia invazívabb, jobban átmozgatja a földet, még ha nem is kever olyan intenzíven, mint egy eke – de legalább nem hagy eketalpat. Az egyenes késes vonóerőigényesebb, de a talajszelvényt nem keveri át, csak megrepeszti a mélyben, javítva a vízbefogadási képességet és esélyt ad a gyökereknek arra, hogy mélyebbre terjeszkedhessenek.
PREGA 2024 – Magyarország agrárdigitalizációs fóruma
A PREGA időpontja: 2024. február 6-7-8.
A PREGA helyszíne: Budapest, Aquaworld Resort ****, Konferencia Központ
Biztosítsd be a helyed a PREGA-n most!
Kedvezményes jegy információ
Jelentkezz!
_fill_100x75_0.jpg)
