A zalai településen 600 hektáron termel szántóföldi növényeket (kukoricát, kalászosokat, repcét) Plótár István. A gazda az ekét először 20 évvel ezelőtt mellőzte egyik területén, az akkor még újdonságnak számító szemlélet és művelésmód pedig beváltotta a reményeket. A Magyar Tudományos Akadémia és a Syngenta szakmai támogatásával elindított kísérlet mára a gazdaság kizárólagos technológiájává vált. István úgy látja: ez áll legközelebb őseink gondolkodásához és gazdálkodási formájához, mert bár szántást akkori is végeztek, de lóval, s annak a forgatásnak a mélysége nem haladta meg a 20 centiméter – márpedig ilyen mélységben egy tárcsa, vagy egy grubber is dolgozik. Az azonban, amikor nagytraktorok 30-40 centiméter mélyen megforgatják a talajt, ma már nem járható út annak, akik fejlett talajéletet szeretne.
– Én úgy érzem, nincs éles határvonal aközött, hogy valaki no-tillben, vagy min-tillben gazdálkodik, a magam részéről nem tudok sablonokban gondolkodni. Mindig azt a technológiát használom, amit az itteni kötött, agyagos talaj éppen megenged. Ez pedig – mivel Zala és a szomszédos Vas az ország talán legcsapadékosabb megyéi – változó, nincs minden évben alkalmazható, konstans recept – bocsátotta előre Plótár István. – Amikor elindultunk, akkor egy dolog volt biztos, a forgatás elhagyása. Én, ha definiálnom kellene, hogy mit is csinálunk, akkor azt mondanám: mulcsművelés.
Plótár István: – Termésmennyiségben nem biztos, hogy többet ad ez a technológia, mint a hagyományos, de a kevesebb munkafázis miatt biztos, hogy kevesebb költséggel indul, a növények pedig jobban bírják az időjárási viszontagságokat – forrás: facebook/Plótár István
Nem szántunk, csak lazítózunk, de azt is egyre sekélyebben: régebben lementünk 40-50 centire, most már csak 20-30 centiméter a művelési mélység. Grubberrel is maximum 20 centis réteget mozgatunk, máshol csak síklapú tárcsával dolgozunk, maximum 10 centiméter mélyen és most már van olyan területünk is, ahol már nem műveljük a földet munkagéppel, csak vetünk. Azt gondolom tehát, nem lehet éles határvonalat húzni a no-till és a mulcsvetés között, nem is érdemes, egy a lényeg: a legfontosabb cél a talajélet megőrzése, erősítése.
A dióskáli termelő azt mondja: ezeket az eljárásokat alkalmazza, ha úgy tetszik, "mixeli". Tapasztalata azt mutatja: termésmennyiségben egyáltalán nem biztos, hogy többet ad ez a fajta művelésmód a klasszikushoz képest, de mivel kevesebb a munkafázis, eleve költségmegtakarítással indul a termelés, ami adott esetben azt jelenti, hogy a nullszaldó már a kezdetek kezdetén garantált – ez a hagyományos technológiáról nem mondható el. A mulcsművelés jobban őrzi a talajnedvességet, így a száraz, aszályos periódusokat könnyebben átvészelik a növények, ez is mindenképpen említést érdemel.
Vannak már olyan területeik, melyeken no-tillre tértek át – forrás: facebook/Plótár István
A "matekra" konkrét példával is tudott szolgálni: kollégája klasszikus művelésmóddal, több műtrágyával nagyobb termésátlagot realizált, mint ő, viszont a Plótár-farm egy hektárra vetítve nyereséget termelt, miközben a kollégánál nullára jött ki az egyenleg.
– Hogy nehéz volt-e az átállás? – kérdezett vissza. – Egyértelműen igen. Egyrészt jelentős ráfordítást igényelt a sajátos géppark megteremtése, másrészt fejben is sokat kellett változni, mert bevallom, én szerettem szántani és furcsa, hogy már nem kell. Biztosan más is így van ezzel, de például amikor a növénymaradványok ott maradnak a talajfelszínen, az a magyar szemnek nem szép, nem esztétikus látvány, mi szeretjük a szépen elmunkált, aprómorzsás talajfelszínt. Ma már tudom, hogy nem ez a jó megoldás, mert mióta áttértünk a mulcsművelésre, megszűnt a földeken a defláció és különösképp az erózió, ami a zalai dombok között bizony, gyakori probléma. A talajban maradt növényi gyökérzet és a takarónövények hatására megváltozott annak szerkezete is és rengeteg a giliszta, ami azt jelzi, hogy intenzív a talajélet. A forgatással ezeket az élő talaj szempontjából nélkülözhetetlen élőlényeket és a többi hasznos baktériumot – pont azokat, amelyek segítenének nekünk a termelésben – elpusztítjuk, hiszen a talaj felszínéről annak mélyére kerülnek.
A mulcsművelés hatására a talajélet egyértelműen megerősödött, s ez nagyon fontos – forrás: facebook/Plótár István
Plótár István úgy véli: sajnos, a gazdák nagyobb hányada még nem állt át, szerinte leginkább azért, mert mindenki szereti a jár utat és kerülné a bizonytalan helyzeteket. Pedig nem kellene rögtön az egész gazdaságot átállítani, elég előbb próbát tenni csupán egy területen és az ott szerzett tapasztalatok alapján haladni tovább – ő is így csinálta annak idején. Rendkívül fontosnak tartja továbbá, hogy ha valaki el szeretné kezdeni az átállást, akkor előbb sok forrásból tájékozódjon, szerezzen ismereteket, olvasson utána a technológiának, hogy lássa az összefüggéseket.
Biztosítsd be a helyed a PREGA Konferencián most!
2024. február 6-8.
Kedvezményes jegyekért kattints ide!
