Öntözéstörténeti áttekintés
A magyar mezőgazdaság egyik legnagyobb kihívása az öntözésfejlesztés, hiszen korszerű öntözési technológiák használata nélkül ma már nehéz megfelelő terméshozamokat elérni a mezőgazdaság legtöbb ágazatában. Hazánkban a mezőgazdasági területek öntözésének ügye mintegy két évszázada terítéken van, több szakember foglalkozott azzal, hogy a termőterületek megfelelő vízellátottsága biztosított legyen.
Elsőként az alföldi futóhomok termővé tételével foglalkoztak komolyabban, a mikroklíma, a beszivárgás és az evapotranszspiráció (a növényzet és a talaj együttes párolgása) ésszerű alakítását kívánták elérni azzal, hogy a homokterületek növényborítottságát növelték. A 19. század elején törvény is szabályozta a futóhomok területek erdősítését.
Az 1800-as években a Beszédes József- féle malomcsatorna, mely a Sárvíz, Sió és Kapos szabályozása eredményeként épült, lett volna alkalmas a gravitációs öntözés bevezetésére, de a molnárok hevesen ellenálltak a vízkivételnek a csatornából még a legnagyobb szárazságok idején is. Az Alföld vízellátásnak első öntözési kerettervét 1935-ben dolgozták ki, a negyvenes évektől már egy komolyabb MÁVAG Gorup-féle szivattyú is szolgálatba állt, majd az 1950-es évektől viszonylag potnosan meg is határozták, hogy az egyes növényfajták, egy-egy termőterületen mekkora vízigénnyel rendelkeznek.
Az 1950-es évek elejétől foglalkozott Salamin Pál az öntözővízigénnyel, az öntözővíz-háztartással, az altalajöntözéssel és a meliorációval. A Keleti-főcsatorna Hajdúnánás és Balmazújváros közötti szakaszán az 1930-as évek végére készült el a körösvölgyi öntözőrendzser. Hazánkban az öntözés fejlesztésének egyik legjelentősebb szereplője Lampl Hugó és Németh Endre több tanulmányt is készítettek az öntözés rendszerének kialakítása és bevezetése terén.
(A történeti áttekintés alapjául a www.mek.oszk.hu-n elérhető "Magyarország a XX. században" IV. kötete szolgált.)
A Keleti-főcsatorna hazánk egyik legkorábban kialakított öntözőrendszerét szolgálta ki, ma természetvédelmi szempotnból is fontos szerepet tölt be - fotó: MTI
Egyre fontosabbá válik az öntözés lehetőségének megteremtése a mezőgazdasági területeken
A klímaügy, a globális felmelegedés és az egyre többször jelentkező hosszabb, aszályos időszakok miatt az öntözés szükségessége nem csökkent az elmúlt évtizedekhez képest, sőt több helyen már nem kizárólag az optimális termésmennyiség realizálása miatt lényeges, hanem öntözés nélkül egyes termőterületeken már majdnem lehetetlenné válik a termelés.
Öntözött területek hazánkban
A Központi Statisztikai Hivatal 2016-os összeírása szerint mintegy 230 000 öntözhető mezőgazdasági terület volt hazánkban, ebből mindössze 121 000 hektár öntözése valósult meg. 2019-ben 101 097 hektár volt az öntözött terület nagysága.
Az öntözés módszerei a következőképpen alakultak 2016-ban:
• árasztásos (felületi öntözési módszer, mely a talajszerkezet minőségének szempontjából nem előnyös): 5874 ha,
• barázdás (felületi öntözési módszer, melynek során nem borítják vízzel az egész felszínt, megfelelő marad a talaj levegőzöttsége): 491 ha,
• esőztető (legnagyobb területen alkalmazott módszer, a zárt csővezetékben, nyomás alatt vezetett vizet szórófejekkel porlasztja szét és azt a növény lombozata alá, vagy fölé juttatja a rendszer): 104 326 ha,
• csepegtető (kis vízmennyiséget felhasználó, finomhangolásra alkalmas öntözési módszer): 10 681 ha.
A felszíni vizekből történő öntözési lehetőség kialakítása az elsődleges cél – fotó: pixabay
A magyar kormány 2024-ig 100 000 hektárral kívánja növelni az öntözhető területek nagyságát, ennek érdekében 2019. elején hozták létre az öntözéses gazdálkodásról szóló 2019. évi CXIII. törvényt, illetve pályázati forrást is hozzárendeltek a fejlesztések megvalósításának elősegítése érdekében. A gazdálkodók öntözési hajlandóságának mértéke ugyanis nehezen változik, ennek több oka is van.
Miért nem öntöznek a magyar gazdák?
• az öntözés elsősorban infrastrukturális beruházást jelent, melyek költsége óriási, a megtérülése pedig csak rendkívül intenzív termelés esetén lehet alacsonyabb, mint 5-10 év,
• szintén gondot okozhat a közös tulajdonú földterületek tulajdonosai közötti konszenszusos döntés meghozatala,
• a felszíni vizek elérhetősége öntözési célból a legtöbb helyen nehézkes a távolságok és a szomszéd földtulajdonosok területei miatt,
• illetve a legtöbb gazdálkodó tart a bürokratikus terhektől is. Korábbi cikkünk a témában itt érhető el.
A 2019-es öntözéses gazdálkodásról szóló törvény több ponton is orvosolta azokat a hiányosságokat, melyek a visszatartják a gazdákat a költséges technológiák kialakításától. Az öntözési szolgalomjog fogalmának bevezetése feljogosítja arra az öntözést kiépíteni kívánó gazdát, hogy a szomszéd földtulajdonos területén átvezethesse a szükséges létesítményeket. A szolgalmat a vízügyi hatóság a vízjogi engedélyben alapítja és jegyezteti be. A szolgalmat „eltűrő” felet a korlátozás mértékének megfelelően kártalanítás illeti meg, melyet a vízjogi engedélyes térít meg. A kártérítés mértékét a végrehajtási rendeletben fogják szabályozni.
Mik azok az öntözési közösségek?
Szintén a fenti törvény szabályozza az öntözési közösségek létrehozásának módját. Ezek tagjai olyan, az öntözni kívánt terület használati jogával rendelkező gazdasági társaságok vagy szövetkezetek, mezőgazdasági termelők lehetnek, melyek az öntözési körzet területén szántóföldi növénytermesztés és ipari zöldségtermesztés esetén legalább 100 hektár, kertészeti zöldség- és gyümölcstermesztés esetén pedig 10 hektár öntözésének a lehetőségét biztosítja.
Az öntözési közösségeket a miniszter ismeri el, a közösségek létrehozása iránti kérelmeket a Nemzeti Földügyi Központhoz lehet benyújtani, amely a szakmai véleménnyel együtt felterjeszti azt az agrárpolitikáért felelős miniszternek. (www.nfk.gov.hu) A Központ 2019-es létrehozásának egyik legfontosabb célja az volt, hogy azok a gazdák, akik területeiknek az öntözésfejlesztés kihívásaival szeretnének megküzdeni, adminisztratív segítséget kapjanak, és egyszerűbb engedélyezési eljárás lebonyolításával valósítsák meg terveiket.
Jelenleg kettő öntözési közösség létezik, mindkettő az Alföld területén:
Kunsági Öntözési Szolgáltató Betéti Társaság
Hartai Öntözési Közösség Korlátolt Felelősségű Társaság
A támogatási lehetőségek és a jogszabályi kötöttségek adta biztonsági keretnek köszönhetően kb. 50 további öntözési közösség tervezése indult el 2020-ban.
A klímaváltozáshoz való alkalmazkodás egyik eszköze az öntözésfejlesztés – fotó: pixabay
Öntözésfejlesztés Harta térségében
Az elsőként elismert hartai öntözési közösség 500-600 hektárnyi területet öntöz körforgó öntözőberendezéssel (center-pivot). Főként intenzív termesztésű növényeket, zöldborsót, fő- és másodvetésű csemegekukoricát termesztenek. Az idei évben a csapadékhiányos tavaszi időjárás miatt egyes őszi káposztarepce- és őszi búzatáblákat is öntözték.
A közösség tagjai társas vállalkozások, családi gazdaságok és termelői csoportok, amelyeket az Agro-Harta Zrt., mint a közösség egyik fő gazdálkodója, integrátora, egyben a vízkivételi mű tulajdonosa lát el öntözővízzel. Az öntöző távcsatorna állami tulajdonba került, a tulajdonosi jogokat a Nemzeti Földügyi Központ gyakorolja.
A Hartai Öntözési Közösségnek az üzemeltetési engedélye 1000 hektárra szól, és 1 millió köbméter víz kivételére ad lehetőséget.
A 10 tagból álló Kft. vezetője, Szikszai Tamás kérésünkre röviden bemutatta, hogyan működik a közösség. – Az egyik legfontosabb az öntözési közösség gördülékeny működése szempontjából az, hogy jól összeszokott, az öntözési közösség létrehozása előtt is hatékony együttműködés keretében dolgozó cégekről, gazdákról legyen szó. A túl sok taggal létrejövő öntözési közösségek működési hatékonyságát nagyban veszélyezteti a véleményegyeztetések koordinálásának nehézsége, a nagy rendszerek „tehetetlensége” sajnos nem a jó együttműködések megalapozója.
A közösséget 2020. márciusában alakították, és egy hónappal ezelőtt kapták meg az elismerő címet az NFK-tól. A cím odaítélése során az egyik legidőigényesebb folyamat, a tulajdon- és földhasználat viszonyok letisztázása, hiszen költséges beruházásokat kizárólag hosszú távon rendezett tulajdonviszonyok között lehet megkezdeni.
Az öntözési közösségi létrehozásának előnyeit három pontban foglalta össze az elsőként elismert öntözési közösség vezetője:
• a tervezett öntözésfejlesztést támogató pályázati források nagyobb támogatási intenzitást ígérnek a közösségek, mint az egyéni gazdálkodást folytatók számára;
• a fejlesztéseket, beruházásokat, és az öntözést tervezettebb keretek között tudják megvalósítani,
• az öntözés lehetővé válik azok számára is, akik egyedül nem lennének képesek az infrastruktúra kialakítására.
A Harta környéki öntözési közösség hosszú távú tervei között szerepel a most öntözött mintegy 500-600 hektárnyi terület növelése kb. 750 hektárral. Mindezt két lépcsőben, összesen körülbelül 2,3 milliárd Ft értékű, a mostani ismeretek szerint 30 %-os önerőt igénylő támogatás elnyerésével valósítanák meg. Így az öntözési közösség tagjai által előteremtett 700-800 millió forintnyi önerő reményeik szerint 7-8 év alatt térülhet meg.
A tervezett beruházás elemei:
• center-pivot öntözőrendszer elemek telepítése;
• vízkivételi építmény korszerűsítése (az 1970-es évek óta működik, felújításra szorul);
• a csőrendszer felújítása a legszükségesebb részeken (mintegy 30 km hosszúságú eternit csővezeték bizonyos részeinek cseréjére van szükség, mert az egyre gyakrabban jelentkező csőtörések költségvonzata óriási).
A Hartai Öntözési Közösség több, mint 500 hektáron öntöz, fotó: www.agroharta.hu
Igaz ugyan, hogy az öntözési lehetőség kialakításával intenzívebbé és „aszálybiztosabbá” tehetőek az ültetvények, de kockázattal így is számolni kell: pl. ha tavasszal az elhúzódó télies időjárás miatt csak későn tudnak zöldborsót vetni (áprilisban), akkor esély van arra, hogy a másodvetemény csemegekukorica érése már a lehetséges kora őszi fagyok miatt szenved kárt. Ráadásul ezeknek a növényeknek a hektáronkénti bekerülési költsége a félmillió forintot is eléri.
Nem elég tehát a korszerű infrastruktúra kialakítása, más, az öntözés által megváltozott körülmények szerint optimalizált vetésszerkezetre is szükség van.
Költségek a beruházásokon túl
– Az építési és eszközberuházási költségeken túl számos járulékos teher is felmerül – mondja Szikszai Tamás. – Sajnos az eddigi pályázati lehetőségek nem támogatták az öntözőrendszer telepítése miatt szükségessé váló villanyvezetékek (légkábelek) áttelepítésével járó költségeket. Mintegy 3 km hosszúságú légkábel áttelepítése a legfrissebb ajánlat szerint 40 millió forintba kerül.
Meglévő infrastruktúra esetén az öntözés fajlagos költsége (üzemeltetés és amortizáció) köbméterenként 80-120 Ft.
Öntözés és természetvédelem
A tagok igényein kívül lényeges kérdés, hogy az érintett természetvédelmi és Natura 2000 alá eső területek ellenőrzését végző illetékes Nemzeti Park szempontjai is érvényesülhessenek. Ez sokszor generál vitákat, ugyanis a természetvédelmi alapelvek és a Nemzeti Park szakértőinek elvei szerint az öntözés az extenzív gazdálkodás ellenében hat, a Nemzeti Parkok egyik fontos irányelve viszont éppen az, hogy bizonyos területek az intenzív mezőgazdálkodási módszereket visszaszorítsák.
Pályázati lehetőség segíti a beruházásokat
2020. májusában az öntözési rendszerek kialakítására rendelkezésre álló pályázható támogatási keret 500 millió forintról 2 milliárd forintra emelkedett. Ez az összeg jobban igazodik a beruházások költségigényéhez, a támogatás intenzitása továbbra is 50 százalék.
Az öntözési fejlesztéseket támogató pályázati felhívás kódszáma és címe: VP2.-4.1.4-16 - A mezőgazdasági vízgazdálkodási ágazat fejlesztése, a pályázati felhívás elérhető a www.palyazat.gov.hu oldalon. A következő beadási szakaszhatár (dátum) 2020. október 5., azt követően pedig december 4. A pályázati keret a tervek szerint 2021. nyaráig lesz elérhető.
A támogatási kérelem összeállításához a legszükségesebbek:
• rendezett földhasználati viszonyok,
• jogerős elvi vízjogi-, létesítési vízjogi-, üzemeltetési-, vagy fennmaradási engedély megléte,
• talajvédelmi terv, tervrajzok, műszaki leírás.
A felhívás öntözési közösségekre vonatkozó kiegészítése idén ősszel várható.
