Tél végén, készülődve az új kertészeti idényre tervezgetünk, mit és mennyit vessünk, milyen fajtát válasszunk, hogyan termesszünk. Nyilván a tervezés feltételeinek határt szab a kert környezete és az általa nyújtott lehetőségek (talaj, fényviszonyok, öntözés stb.), de gyakran kérdés a szaporítás módja: mit célszerűbb vetni, és mit lehetséges vagy előnyösebb palántáról szaporítani?
Mi, vetőmagot és palántát vásárlók, kik egyben fogyasztók is, a legjobb genetikai tulajdonságokat és a legjobb minőségi paramétereket várjuk el a szaporítóanyagtól. Sokszor megfeledkezünk arról, hogy a kiválasztott, drága és igényes fajtának megfelelnek-e a kertünk adta lehetőségek, és rendelkezünk-e azokkal az ismeretekkel és tapasztalatokkal, melyek egy-egy kiváló minőségű, nagy értékű és igényes hibrid megneveléséhez szükségesek.
Gyakori hiba, hogy a legjobb, a legdrágább fajták vetőmagja olyan rossz technológiai, környezeti körülmények közé kerül, ahol értékei nem érvényesülnek. „Bezzeg a régi fajtákat nem kellett annyit permetezni, ötözés nélkül is teremtek" – hangzik a gyakori panasz.
Vannak úgynevezett extenzív fajták, mondhatjuk őket jól bevált tájfajtáknak is, amiket ősidők óta vetünk és ültetünk, ha kiugróan nagy termést nem is adnak, de valamit mindig teremnek. Ezek mellett egyre többet találkozhatunk a boltok kínálatában az úgynevezett intenzív fajtákkal – nevezhetjük őket kis pontatlansággal „szuper hibrideknek" is –, amelyek hozzák a képeken, a katalógusokban vagy a profi kertészetekben látható csodálatos minőséget, a kiugró termésmennyiséget, de kertekben a felsorolt hiányosságok miatt még annyit sem teremnek, mint a jól bevált „ősi, régi" fajták.
A helyre vetés előnyei, hátrányai és feltételei
A közvetlen vagy állandó helyre vetés a legegyszerűbb szaporítási módja a zöldségféléknek. Előnyei a következőkben foglalhatók össze:
• olcsóbb és egyszerűbb eljárás, mint a palántázás,
• kisebb a kikelő növények károsodásának veszélye (pl. fagykár),
• a helyre vetett növények mélyre növő főgyökeret fejlesztenek, ezzel jobban kihasználva a talaj tápanyagkészletét és mindenekelőtt a víztartalmát, ebből adódóan jobban tűrik a szárazságot.
A helyre vetés hátrányának mondható, hogy csak jól előkészített talajon, kifogástalan minőségű vetőágyban várható jó csírázás, egyébként a gyenge kelésből adódóan nagy a vetőmagigény. Hosszabb a tenyészidő, ebből következően kevésbé hatékony a kert területi kihasználása. Később vagy alig számolhatunk a termés beérésével és betakarításával, ebből adódóan egyes hosszú tenyészidejű fajták esetében (pl. paradicsom alakú paprikák), mint szaporítási mód, számításba sem jöhet, eredmény csak a palántázástól várható. Precíziós, szemenkénti gépi vetésnél nem, de kézi kiszórásnál szükséges a kelés utáni egyelés, a pontos tőszámbeállítás, ami komoly pluszmunkát jelent.
A vetés kapcsán – a mag minőségén kívül – az eredményességet meghatározó három tényezőre kell figyelemmel lenni: vetési időre, vetés mélységére és vetés módjára.
A vetés idejét alapvetően meghatározza a zöldségfaj hőigénye, tenyészideje, a termesztés, illetve felhasználás célja, valamint a vetésforgóból adódó szabad terület.
Az eredményességet meghatározó három tényezőre figyelemmel kell lenni: vetési időre, vetés mélységére és vetés módjára – fotó: Shutterstock
Hat fő időpontot szokás a zöldségfélék kapcsán megkülönböztetni:
• Március eleje mint legkorábbi vetésidő. Amint a talajfagy kienged, a talaj megszikkad, azaz a vetőágy elkészíthető, vethetők a hidegtűrő, kisebb fagyra nem érzékeny fajok: gyökérzöldségek (sárgarépa, petrezselyem, paszternák, feketegyökér, hónapos retek), kifejtő borsó.
• Március közepétől valamennyi hidegtűrő faj nagy biztonsággal vethető, így a hagymafélék (vöröshagyma, póréhagyma), a melegigényesebb velőborsó, levélzöldségek (fejes saláta, spenót stb.), káposztafélék (fejes és kelkáposzta, karalábé, karfiol, brokkoli, kelbimbó).
• Április (10-12 0C-os talajhőmérséklet esetén) vethetők a melegigényesek: paradicsom, paprika, kabakosok (uborka, dinnye, spárgatök, cukkini, sütőtök, patisszon), zöldbab, nyári retek fajták, csemegekukorica.
• Június és július a másodvetések ideje. Számos rövid tenyészidejű növény (fajta) vetésének időpontja a nyár eleje-közepe. Ilyenkor még vethető a zöldbab, a csemegekukorica, uborka, illetve a rövid tenyészidejű káposztafélék, gyökérzöldségek (pl. cékla), téli retek.
• Augusztus az őszi vetésűek időpontja, így az áttelelő hagymáé, őszi spenóté és hónapos reteké, valamint a sóskáé, amely fajok ez idő tájt kerülnek a talajba.
• Őszi vetés néhány, ma már kevésbé termesztett áttelelő növénynek (fejes saláta, fejes káposzta, spenót) a szaporítási ideje.
A vetés mélysége függ a mag méretétől, a talaj kötöttségétől és a vetés időpontjától. Minél nagyobb a mag, annál mélyebbre vetjük, pl. csemegekukorica, bab, borsó esetében 4-8 cm, míg az olyan apró magok esetében, mint a gyökérzöldségfélék vagy a vöröshagyma, elegendő 2-3 cm-es mélység. Nyáron és laza talajok esetében a kiszáradás veszélye miatt valamivel mélyebbre, tavasszal és kötöttebb talajon lehet a gyorsabb kelés miatt sekélyebbre helyezni a magot.
Minél nagyobb a mag, annál mélyebbre vetjük – fotó: Shutterstock
A palántázás – szemben a helyre vetéssel – korábbi szedést, kiegyenlítettebb növényállományt és nagyobb termesztésbiztonságot jelent, ezért sokan választják az olyan növények esetében is mint szaporítási módot, amelyeknél a magról történő szaporítás lehetősége is meg van. Természetesen a sikeres palántáról történő szaporítás előfeltétele az edzett, fejlett (nem túlfejlett) egészséges, nagy gyökerű növény.
Csak ott szabad palántázni, ahol biztosított a kiültetett növények alapos beöntözése – szokás mondani: beiszapolása –, és később, szárazság esetén is lehetőség van az öntözésre.
Hazai termesztésben a következő időpontok honosodtak meg:
• Március közepe-vége: hidegtűrő fajok palántázása (pl. levélzöldségek, káposztafélék).
• Április vége: korai paradicsom, csemegekukorica ültetése.
• Talajmenti fagyok elmúltával május közepén-végén: melegigényesek, mint a paprika, kabakosok (1. kép), padlizsán és a zeller kirakása.
• Június végétől másodnövények ültetése (pl. ipari és tárolási káposztafélék).
• Ősszel (szeptember vége, október legeleje) áttelelő fejes saláta és fejes káposzta palántázása.
Palántázott cukkini feketefóliás talajtakarással – fotó: Agroinform.hu
A szaporítás módja függ a fajtól (fajtától), a termesztési céltól, valamint a kert nyújtotta környezeti lehetőségektől. A legtöbb zöldségfaj helyre vetéssel és palántáról is szaporítható, de vannak esetek, amikor az egyik vagy másik szaporítási mód kizárt.
• Kizárólag helyre vetéssel szaporítható: borsó, bab, sárgarépa, petrezselyem, paszternák, cékla, hónapos retek, spenót, vöröshagyma*.
• Nagyobb arányban alkalmazzuk a helyre vetést, mint a palántázást: póréhagyma, csemegekukorica, kelbimbó.
• Mind a két szaporítási mód egyaránt gyakori és elterjedt: paradicsom, fűszerpaprika, patisszon, spárgatök, konzervuborka.
• Elsősorban palántáról szaporítjuk, de előfordul a helyre vetéses termesztésük is: étkezési paprika, dinnyefélék, káposztafélék, salátafélék.
• Kizárólag palántázással szaporítjuk: paradicsomalakú paprika, étkezési paradicsom, zeller, spárga.
Házikertekben is egyre többen használják a fátyolfóliákat és alkalmazzák a síkfóliás, illetve váz nélküli fóliás termesztést (2-4. képek). Az ilyen termesztési eljárással 10-14 nappal előbbre hozható az ültetés vagy a vetés, ami kb. egyhetes koraiságot jelent a szedés idején.
*(A hagyma esetében alkalmazzák még a dughagymáról történő szaporítást.)
Síkfóliás szabadföldi termesztés fátyolfóliával – fotó: Agroinform.hu
Váznélküli fóliás termesztés – fotó: Agroinform.hu
Indexkép: Shutterstock
_fill_540x300_0.jpg)
_fill_100x75_0.jpg)
