Jelenleg a zöldség és gyümölcs elfogyasztott mennyisége 200 kg/fő/év, ebből a zöldség kb. 120 kg/fő/év. Más országok fogyasztási szokásaival összehasonlítva azonban kitűnik, hogy ezen a téren meglehetősen konzervatívak és egyoldalúak vagyunk. A világon 250 növényfajt tartanak számon, mint zöldségfélét, ebből 50-55 faj az, amit nálunk is ismernek, amelyek nálunk is termeszthetőek.
Rendszeres fogyasztás és áruszerű termesztés csupán 20-25 zöldségféléből van, és ami nagyon jellemző mutató az egyoldalú fogyasztásra, vagyis, hogy az elfogyasztott 110-115 kg/fő/év zöldségnek 90%-a mindössze 9 zöldségfajból (görögdinnye, borsó, bab, uborka, paprika, paradicsom, sárgarépa, fejes káposzta, vöröshagyma) tevődik össze. Az is gond, hogy ezen nem kívánunk változtatni, új fajokat vagy fajtatípusokat nehéz a hazai piacra bevezetni, gondoljunk csak a kígyóuborkára, a kínai kelre, vagy a régi új padlizsánra, a sárga húsú burgonyára, amelyek csak 10-15 évet meghaladó próbálkozás után nyertek polgárjogot nálunk.
Egyenetlen a fogyasztás is, míg nyáron és ősszel meglehetősen sok zöldséget és gyümölcsöt eszünk, addig a téli és tavaszi hónapokban kicsi a kereslet irántuk. Változtatni kellene a kevésbé ismert zöldségfajok termesztésével, erre jó lehetőség kínálkozik a kiskertekben, házikertekben, kisgazdaságokban, ahonnan a piacokra is jut termény. Gyors eredményt csak azoknál a fajoknál várhatunk, amelyek környezeti igényének klímánk, talajadottságaink megfelelnek, ráadásul termesztés módja sem különbözik jelentősen a már ismert hazai zöldségfélékétől. Ilyen az egyre nagyobb ismeretségre szert tevő cukkíni.
Ez az uborkához és tökhöz nagyon hasonló termésű és levélzetű növény, a melegigényes Kabakosok családjába tartozik. Legnagyobb mennyiségben az olaszok és a spanyolok termesztik, de lassan elmondható, hogy egész Európában fogyasztják. Felhasználása nagyon változatos, van, ahol egészen zsenge állapotban sütik, valahol rántják és van, ahol pedig a tökhöz hasonlóan főzeléknek készítik el, de ismert a cukkiniből készült hagymás krém és a vegyes savanyúság is.
Nagyon sok fajtatípusa létezik, amelyek színben, alakban, tenyészidőben eltérnek egymástól – fotó: whiteoakfrozenfoods.com
Az uborkához és a dinnyéhez hasonlóan melegigényes növény, kiültetését szabadföldre legkorábban április végén, de inkább május elején, közepén javasoljuk, de fólia alá már április elejétől ültethető. Nemcsak a fagyveszély miatt kell várni kirakásával, ha megfázik nem köt, leáll a növekedése. Laza, humuszban gazdag talajt, sok vizet és tápanyagot igényel, egyszóval érdemes szervestrágyázott helyre vetni vagy ültetni.
A hazai termesztési körülmények között jónak bizonyult a külföldi eredetű Striato di Napoli és a Black beauty fajták, amelyek sötétzöld színű, 10-12 cm hosszú hengeres termésűek, friss fogyasztásra és savanyításra is alkalmasak. Terméseiket rövid száron, gyorsan egymás után nevelik (guggonülő típusok), ebből adódóan másodvetésre is alkalmasak. Túlnőtt állapotban főzőtökhöz hasonlóan főzeléknek is fogyaszthatók. Vethető helyre, de a koraiság érdekében célszerű palántázni. Magja a spárgatök magjával könnyen összetéveszthető, ezermagtömege is megegyezik, 150-200 gramm, csírázóképességét 6-8 évig és képes megtartani.
Ha meleg a május, első virágai hamar megjelennek – fotó: globulo.org
Mint más kabakosnak is, szaporítását csak földlabdás palántáról vagy helyrevetéssel javasoljuk. A spárgatökhöz hasonló méretű tenyészterületet igényel, ezért 100x100 cm-nél sűrűbbre, azaz négyzetméterenként egy növénynél többet ne vessük, ne ültessük. Vannak, akik a gyomosodás miatt a sorokat fekete fóliával takarják, ott a nagyobb sortávolságot és a kisebb tőtávolságot (50-60x120-150 cm) javasolunk. Az időjárástól függően viszonylag gyorsan gyökeresedésnek és lombképződésnek indul.
Amennyiben nem alkalmazunk talajtakarást, akkor kezdetben gyakori gyomlálásra, kapálásra van szükség, később, nagy leveleivel takarja a talajt, így a kelő gyomok fényhiány következtében gyorsan elpusztulnak. Folyamatos gondozást igényel, ami rendszeres öntözésből és fejtrágyázásból áll. Főleg nitrogénből igényel jelentős mennyiséget, ezért egy átlagos tápanyag-ellátottságú talajon legalább kéthetente 5 g/m2 hatóanyagnak megfelelő mennyiségű nitrogén műtrágyával (34%-os ammóniumnitrátból 1,5 dkg/m2-nek felel meg) fejtrágyázzuk.
Öntözni – sekély gyökérzete miatt – gyakrabban, de kisebb vízadagokkal tanácsos, azaz egyszerre 10-15 mm-t (10-15 liter/m2) vízadagot juttassunk ki. Meglehetősen szeretik a levéltetvek és az üvegházi molytetű, és mivel ezek vírushordozó kártevők is, a leggyakoribb betegsége a vírus fertőzés ebből adódik. Rendszeres öntözés, fejtrágyázás és növényvédelem esetén egészen a fagyokig terem. A szedett termések nagyságától függően akár 5-8 kg/m2 terméssel is számolhatunk.
