A könyvet három részre tagolta, úgymint Egykor, Mostan és Örökké címszavak alá rendezte fejezeteit. Idézek is az elsőből, amely az Egykor alatt csokorba szedett írások sorát nyitja „Negyvenhét körték” címmel: „Keleties vonalvezetésű, megbízhatatlan és hihetetlen számnak tartottam. Mint valami ékesszóló bülbül madár szavát a kacskaringós mesékben. Nem kevesebbet állít a híres világutazó, a küthajai Evila Cselebi (1611-1684), hogy amikor a török által megszállt Pécset bejárja, egyetlen napon negyvenhétféle körtét evett! „Én szegény” – teszi hozzá némi szemforgatással.” Aki pedig arra is kíváncsi, hogy hány féle körtét jegyzett fel a híres világutazó, lapozgasson tovább ebben a fejezetben.könyvborító

De olvashatunk a szőlőről és a borról, vagy gasztronómiai kirándulást is tehetünk régi étkek s ízek felfedezésére. Néhány fejezet cím boros témakörökből: „A bor jelképe: a Furmint” vagy „Érmelléki Bakator”, meg „Somlói Juhfark” és „Badacsonyi Kéknyelű” amelyből azt is megtudhatjuk, hogy mikor és hol szerepel a Kéknyelű legelőször magyar nyelven leírt alakban. Aki pedig a régi terített asztalokra valók felé pillantana, lapozgathat „Konyhai dolgokrul” írottakban, megismerheti a „Kakastejjel, varjúvajjal” készült kenyér történetét, vagy sétát tehet „Nagy magyar ínyes földrajz”-ában és felidézheti „A helyi ízekrül” elfeledett receptjeit is.