Az emberiség már nagyon régóta foglalkozik azzal, hogy begyűjtse a méhek által termelt mézet, és ezt ugyanúgy, ahogy régen, ma is füst segítségével a legkönnyebb megtenni. De miért? – teszi fel a kérdést a telex.hu.

A technológia alapja több ezer éve ugyanaz, ugyanis egy Valencia melletti őskori rajzon jól látható, hogy már kb. 8-10 ezer évvel ezelőtt is füst vagy legalábbis tűz segítségével próbálták meg elrabolni a méhek mézét.

A füst megjelenése azt jelzi a méheknek, hogy tűz, azaz veszély közeleg, amire úgy reagálnak, hogy felkészülnek a fészek elhagyására. De mivel ez egy új otthon felkutatásának és létrehozásának szükségességét jelentheti számukra, ösztönösen úgy számolnak, hogy nagyon sok energiára lehet szükségük. Ezért annyi mézet szívnak a gyomrukba, amennyit csak tudnak, ezzel biztosítandó a minél további túlélést. Teli gyomorral azonban nem vagy csak alig tudnak csípni, így érdemes a méhésznek füstölővel érkezni.


A füst másik előnye a méhész szempontjából az, hogy megzavarja a méhek kommunikációját. A méhek ugyanis feromonokat kibocsátva kommunikálnak egymással, például így jelzik a többieknek, hogy valami nincs rendben. Ezek a vegyületek riasztási reakciót váltanak ki a többi méhben, amelyek viszont hasonló feromonokat termelnek, így hamarosan az összes méh riadóállapotba kerül, és készen áll megtámadni mindent. A füst azonban megzavarja a szaglásukat, így nem tudják érzékelni a feromonok alacsony koncentrációját. A köznyelvben ez a jelenség úgy terjedt el, hogy a füst lenyugtatja a méheket.

A hatás azonban nem végleges, kb. 10-20 perce van a méhésznek a méz begyűjtésére.

Indexkép: Shutterstock