Amint a korábbi összefoglalókban is megállapítottuk, enyhe tél után korai fakadás következett 2020-ban. Már április legelején arról szóltunk, hogy kipattantak a szőlő rügyei. A korábban tetemes kárt okozó kendermagbogár (Peritelus familiaris) mára visszaszorult, csak homokos részeken találtunk néhány kiodvasított rügyet. Nagyobb gondot okozhat a levélatka rügyatka rassza (Calepitrimerus vitis), de tavaly ez is csak átlag alatti számban károsított.


A gyümölcsösöknél említett tavaszi fagykár e kultúrában is károsított, de annak mértéke messze elmaradt a kajsziban megfigyeltektől.

A kellemes tavaszi melegben a növény erőteljes hajtásnövekedéssel indított, a szárazságra nem reagált, hisz a szőlő sokáig képes tolerálni a vízhiányt. Május elején már ki lehetett venni a fürtkezdeményeket.

szőlő

Május eleje, élénk zöld levelek és jól látható fürtkezdemények

A gubacsatka (Eriophyes vitis) a vártnál kisebb aktivitással indította az évet, ahol mégis megkezdődött a gubacsok képzése, ott a speciális atkaölő készítmények valamelyikével beavatkoztak.

szőlő atka

Május végén már tüneteket okozott a nemezes gubacsatka

A tartóssá váló száraz időszak a levélatkának (Calepitrimerus vitis) kedvezett, s a gyenge indulás után fokozatosan felszaporodott. A Dél-Dunántúlon már májusban megfigyelték a hajtások vontatott növekedését, amit atkaszívogatás okozott. A helyi felvételezés alapján megkezdődtek a védekezések.

Alig léptünk túl május közepén, megtalálták a lisztharmat (Uncinula necator) primer tünetét, s a kórokozó számára kedvező körülmények a betegség várható terjedését jelezték. A peronoszpóra (Plasmopara viticola) még nem jelent meg ekkor, hisz a tartós szárazság csökkentette a telelő képletek számát, illetve nedvesség hiányában nem tudott fertőzni.

A tarka szőlőmoly (Lobesia botrana) 1. nemzedéke korán rajzott, május második felében keltek ki a kis lárvák, délen korábban, északon későbben. A rajzás nem hozott kiemelkedő imágótömeget, ennek ellenére és a helyi megfigyelésekre alapozva többnyire védekeztek a kártevő ellen, mert ebben az időszakban egész fürtkezdeményeket tönkre tehet a táplálkozó hernyó.

Június elején megkezdődött a szőlő virágzása, s ugyanekkor változott időjárásunk is, csapadékosra fordult. A körülmények változása miatt – melegedés és nedvesebb, párásabb mikroklíma a tőkék lombozatában – fokozottan kellett figyelni a lisztharmat (Uncinula necator) fertőzésére. A peronoszpóra (Plasmopara viticola) még nem jelent meg, valószínűleg az áttelelt szaporító képletek kiszáradtak a hosszan tartó száraz időszakban.

Az amerikai szőlőkabóca (Scaphoideus titanus) lárvakelése ekkor már folyamatos volt. A kis lárvákat (L1-L2) az alsó leveleken lehetett megfigyelni. A védekezésekkel a tömeges kelésre vártak a termelők.

A csapadékos június hónap egyre nehezebb helyzetet teremtett a szőlőskertekben is (mint ahogy más kultúrákban is). A gyakori eső és a vele járó alacsonyabb hőmérséklet nem kedvezett a növény virágzásának. Június második felében – a borvidéktől függő időpontban – befejeződött a szőlő virágzása. Az időjárás miatt kisebb kötődési gond előfordult.

A növény hajtásai óriásit nőttek, messze túlérnek a huzalok tetején, vagyis semmi nem fogta azokat. Ráadásul a sorközök gyomflórája is felnőtt a kedvező időben. Ezek együttese megtartotta a nedvességet, emelte a páratartalmat, vagyis a kórokozóknak kedvező körülményeket teremtett. A hajtásokon intenzíven nőttek a hónaljhajtások, amelyek szintén sűrítették a lombfalat.

A betegségek közül a lisztharmat (Uncinula necator) terjedése felgyorsult. Fertőzése a lombot célozta, fürtön akkor még nem jelent meg. Ennek ellenére a fürtvédelem került előtérbe, hisz a fürtök kimondottan érzékenyek a kórokozó támadására közvetlenül a virágzás után. A peronoszpóra (Plasmopara viticola) éppen csak észlelési szinten, de megjelent. Valószínűleg a mediterrán eredetű légtömegek szállítottak fertőző tömeget tájainkra. A meleg és csapadékos időjárásban a betegség lappangási ideje rövid (leveleken 5-6 nap). Sajnos a kis bogyók kimondottan fogékonyak a kórokozó támadására, így azok is veszélyben voltak.

A virágzás végén a szürkepenész (Botrytis cinerea) is megtelepedett a bogyósapkákon, majd onnan a kis bogyókat megtámadta. A bogyósapkák leesésével ez a fertőzési kapu megszűnt, így a szürkepenész ebben a szakaszban még visszaszorult.

szőlészet

A fürt csúcsán még ott maradt a sapka

A feketerothadás (Guignardia bidwellii) számára kimondottan kedvező a csapadékos időjárás, főleg akkor, ha jeget is hoz. Ilyen helyeken azonnali védelemre került sor.

A szőlészek megpróbálták a zöldmunkák gyorsításával, megfelelő, szellős lombozat kialakításával segíteni a védekezéseket. Ilyen helyzetben minden eszközzel a nedves, párás környezet csökkentésére kell törekedni, így a sorok és sorközök gyomirtását, kaszálását is el kellett végezni.

szőlő betegségei

A júniusi esők meghozták a feketerothadás levéltüneteit

Ebben az időszakban egyértelműen a kórokozók elleni védekezések kaptak elsőbbséget, de lassan kellett készülni az amerikai szőlőkabóca (Scaphoideus titanus) lárvái elleni védekezésre is.

Júliusban továbbra is szépen mutatott a szőlő, dús lombozatnak, fejlődő, gyarapodó fürtöknek örültek a gazdák. Ekkor már mindkét vezető kórokozó (peronoszpóra és lisztharmat) fertőzte az ültetvényeket. Ahol esők, nedves körülmények jellemezték az időjárást, ott a peronoszpórás (Plasmopara viticola) foltok sporulálása és ezzel újabb fertőzési ciklus elindulása figyelmeztette a termelőket.

A másik oldalon a magas relatív páratartalom a lisztharmat (Uncinula necator) fertőzését segítette, s a betegség tünetei már fürtökön is megjelentek. Mindkét kórokozó fertőzési nyomása magas volt, éppen ezért mindkét kórokozó ellen folytatni kellett az intenzív védelmet.

szőlő lisztharmat

A lisztharmatfertőzés elérte a fürtöket is

Kedvező körülmények alakultak ki a feketerothadás (Guignardia bidwellii) fertőzéséhez is, s a betegség újabb tünetei jelentek meg. A tünetek most már a levelek mellett a fürtöket (bogyókat) is elérték. Tekintettel arra, hogy a bogyók és a lombozat még egyaránt érzékeny fázisban járt, mindhárom kórokozó támadására készülni kellett.

szőlő feketerothadás

Sajnos a feketerothadás a fürtöt is elérte

Az amerikai szőlőkabóca (Scaphoideus titanus) lárvái fejlődésükben elérték az L3 és L4 stádiumot, a védekezéseket a helyi felvételezések szerint elkezdték. A döntést siettette a viszonylag korán megjelent szőlő aranyszínű sárgasága betegsége (Flavescence doree).

Augusztusban tovább fejlődött a szőlő, mind a lomb, mind a fürt tekintetében. A korábban felsorolt károsítók mellé újabbak csatlakoztak. Július végén záródtak a fürtök, ami a szürkepenészes rothadás (Botrytis cinerea) támadását segítette. Az összeérő bogyókon a kórokozó könnyen és gyorsan tud terjedni, így egész fürtöket megbetegít, ami esős időjárásban savanyú rothadáshoz vezet. Erre tavaly jó esély mutatkozott.

Megjelent az amerikai lepkekabóca (Metcalfa pruniosa), egy Eger környéki ültetvényben pedig a fakórothadás (Coniella (Pilidiella) diplodiella) tüneteit figyelték meg. Sajnos az ESCA tünetei is egyre gyakrabban tűnnek fel az ültetvényekben.

A hónapban már megkóstolhattuk a csemegefajták termését, s a borszőlőültetvényekben is megindult a szüreti előkészület. Közben a növényvédelem továbbra is sok munkát adott. Újra megemelkedett a peronoszpóra (Plasmopara viticola) fertőzési nyomása. A tünetek a hajtásvégeken, hónaljhajtásokon nagy számban jelentek meg. A csapadékos időszakban a levelek fonákán sporuláltak a foltok.

A lisztharmat (Uncinula necator) is kedvező körülményeket talált, újabb fertőzése indult el, főleg a hajtásokat támadta a kórokozó. A zsendülés, érés folyamatában a bogyók fogékonysága viszont emelkedett a szürkepenész (Botrytis cinerea) támadására. Ehhez társul a hirtelen lezúduló csapadék bogyórepesztő hatása, a kártevők, kórokozók által indukált repedés, sérülés. Gyenge fertőzést észleltek a termelők, de a betegség – ha lassan is – terjedt.

Ebben a helyzetben a gyomirtás és a zöldmunka újra meg újra szükségessé vált, melynek fontosságát az is emelte, hogy a védelemben a kémiai anyagok használatát lassan csökkenteni kellett, tekintettel a must erjedésére. A szürkepenész esetében a korábbi kezelések alapozták meg a védelmet, vagy a szüret tervezett időpontjától függően gyorsabb lebomlású szereket lehetett elővenni.

Szeptember első hetében – fajtától függően – megkezdődött a szüret. A hónap elején még jött egy csapadékot is hozó hidegfront, ami a szürkepenész fellobbanását okozta. Szerencsére a következő időszakban napos, száraz időszak következett, ami a tünetek beszáradását hozta, így a rothadási folyamat nem teljesedett ki. Ez a kellemes időjárás kitartott egészen a hónap végéig, így sokat haladt a szüret.

A lisztharmat (Uncinula necator) és a peronoszpóra (Plasmopara viticola) újabb fertőzései a lombozat csúcsi részén, az új hajtásokon jelentek meg.

szőlő

Az új hajtásokat erősen fertőzte a peronoszpóra a tenyészidőszak második felében

A termésre ennek már nem jelentek veszélyt, viszont hátráltatták a vesszők beérését.

Terjedt és fertőzött az ecetmuslica (Drosophila melanogaster) vagy az új, invazív faj, a pettyesszárnyú muslica (Drosophila suzukii), s ezekkel lett teljes a károsítólista. A kettő közül az utóbbi kimondottan gyümölcs- és szőlőkártevő, az érő gyümölcsökön telepedik meg. Félő, hogy a területi elterjedésével visszatérő gondot okoz majd.

szőlő

Házikertben a madarak is besegítettek a szüretbe

Sajnos a szőlő is mostoha növényünk a szüret után. Tavaly is ez érvényesült a legtöbb helyen, ami a peronoszpóra kései fertőzését, terjedését hozta, s vele együtt terjedt a lisztharmat is. Mindezek eredménye a lassan, elégtelenül beérett vesszők lettek, s a kórokozók nagy tömegű telelő alakja. A tavasz fogja eldönteni, hogy ez milyen gondokat hoz felszínre 2021-ben.