Kezdhetnénk úgy is a helyzetértékelést, hogy alig esett valami, s az is csak az ország középső övén (Zalaegerszeg–Kecskemét–Berettyóújfalu tengely mentén). Ebben a zónában az utóbbi 10 napban 10-12 mm csapadék hullott, alatta és felette 0-5 (7) mm esett. Összességében ez a mennyiség, akár a 10 mm, akár az 5 mm szinte semmit nem oldott meg. Mégis valami változást lehet érzékelni, többször előfordult néhány órás levélfelületi nedvesség, párásabb lett a levegő, labilisabb lett a környezetünk.
Ennyi szárazság után egy kis eső, és máris megeszik a csigák a krizantém kis bokrát.
A héten is napos, száraz időszak várható. Bár a hőmérsékletben várható egy kis visszaesés, de ez nem jelent csapadékot. Az a kevés csapadék mégis segített valamit, a kalászosok táblái kicsit zöldebbek lettek, megállt a felsülés.
Az őszi árpa javában virágzik, de kihozta kalászait az őszi búza is, s a melegebb tájakon már az is a virágzás kezdetén jár. Most úgy tűnik, hogy a jobb adottságú területeken a felső levelek és a zászlóslevél tud annyit asszimilálni, ami a termés kineveléséhez kell. Sajnos a sovány talajú, száraz körzetekben kicsi a növény, kevés a kalász, várhatóan terméskiesés lesz az eredmény.
Levélbetegségek továbbra sem mutatkoznak, s ez így igaz a fuzáriumra (Fusarium spp.) is. Ennek ellenére másképp kell kezelni a kalászfuzáriózis-fertőzés veszélyét. Amint emlékszünk, tavaly kiugróan magas volt a fertőzöttség mértéke, s azt a májusi esők, majd folytatódó júniusi csapadékos időszak okozta. Most ugyan nem látszik a közvetlen veszély – mármint az eső veszélye, de előbb-utóbb megjön. A kalászosok a kalászhányástól a viaszérés fenológiai állapotig fogékonyak a gomba fertőzésére. Ezeket összerakva javasolt a betegség ellen megelőző jelleggel védekezni.
Esők után ilyen a talaj – mire számíthatunk...
Amennyiben száraz időszak járja, mint eddig ez jellemző volt, nincs csapadék, nincs harmat, akkor érdemes kivárni a kezeléssel a virágzás kezdetéig. Most viszont, mint említettem, kissé labilis lett a légkör, magasabb a páratartalom, lehet reggeli harmat, s zápor is könnyebben kialakulhat. Mindezek alapján óvatosan a kivárással. Az azol és azolkombinációk között találunk megfelelő terméket a védekezéshez.
A kártevők között a vetésfehérítő bogár (Oulema spp.) lárvái okoznak gondot, bár a kezelések után a népesség jelentősen csökkent. Mostanra inkább csak foltszerűen látunk közepes kártételt. A száraz időjárásban gyorsan öregedik a növény szövete, egyre kevésbé csábító táptalaj a kártevőnek. Figyelembe véve, hogy a kalászosok kisebb aktív lombozattal rendelkeznek, s annak károsítása a termés csökkenését okozza, a táblák szemlézése továbbra is indokolt, s szükség esetén a kezelés sem maradhat el. A levéltetvek is szaporodnak az állományokban [gabona-levéltetű (Macrosiphum avenae) és a zöld gabona-levéltetű (Shizaphis graminum)], de a kezelések ezeket is megfogták.
Már megjelentek a gabonapoloskák (Aelia spp., Eurygaster spp.) az állományokban, mind a Dunántúlom, mind a keleti országrészen károsítanak. Számuk egyelőre gyenge szintet ért el, de emelkedőben van, s az időjárás kedvez nekik. Erre is figyeljünk.
Gabonapoloska-kárkép.
És a tettes – gabonapoloska.
A kukorica lassan kinő a barkók „foga alól”. A kelési hiányosságokat is lassan pótolták a kései csírázású növények. A változékony, kissé hűvös időjárásban lassan fejlődik, s ezt erősíti a csapadékhiány is. Mindezek ellenére mostanra általában beálltak a sorok, a növények 3-5 levelesek. A gondot a gyomirtások okozzák. A preemergens technológiák kevés helyen adtak megfelelő eredményt, így sok helyen a posztemergens kezelésekkel kell azt kiegészíteni vagy eredetileg is csak posztkezelést terveztek. A gyomokat kevésbé viselték meg a körülmények, gyorsan és tömegesen kelnek, szinte napok alatt elérik a kezeléshez optimális fejlettséget, s csak némi tétovázás, máris túlnőttek azon.
A napraforgó is sokat nőtt, a sorok beálltak, de némely táblán maradtak tőhiányok, melyeket a nyulak vagy a barkók táplálkozása okozott. A növények általában 4-6 leveles, a kevésbé fejlett állományokban 2-4 leveles állapotban vannak, így a barkók már nem jelentenek veszélyt.
Ez már itt született (levéltetű napraforgón).
Az eddigi és a mostani időjárásban a levél- és szárbetegségek még nem tudtak fertőzni, ahhoz csapadékosabb, nedvesebb körülmények és tartós meleg kellene. A levéltetvek viszont jól érzik magukat a jelen körülmények között.
Más kultúrában a korábbi fertőzések – főleg egy sikeres kezelés után – újabb hullámban ismétlődnek, vagy éppen új tápnövényt keresnek fel, mint pl. a napraforgót. A kereső szárnyas egyedek több példányát lehet megfigyelni egy-egy növényen, de már a napraforgó levelén született lárvát is lehet találni. Most a sárga szilvalevéltetű (Brachycaudus helichrysi) található a növényeken, de hamarosan érkezik a fekete répalevéltetű (Aphis fabae) is. A védekezéshez ajánlott a betelepedést megvárni, de a kolóniák megjelenését, gyarapodását mindenképpen figyelni kell.
E kultúránál is gondot okozott a gyomirtás, sok a sikertelen preemergens kezelés, s itt az ideje a posztemergens gyomirtásnak. A parlagfű (Ambrosia artemisiifolia) már általánosan kikelt, általában 2-4-(6) leveles állapotban találjuk.
Gyarapodik a burgonya zöld lombozata, már oldalhajtásokat hoz a növény. Betegségek nem fertőzik a növényeket, ilyen körülmények között kicsi a fertőzés veszélye. A kártevők közül a burgonyabogár (Leptinotarsa decemlineata) már betelepedett a táblákra, tojást rak. Figyelni kell a lárvák kelését – már megkezdődött –, s időben védekezni ellenük. Nagy a kártevő toleranciaképessége, s gyorsan rezisztenciát is kialakít az aktuálisan használt hatóanyag ellen. Éppen ezért a készítmények váltása, eltérő hatásmechanizmussal működő hatóanyagok variálása segíthet. A klorantraniliprol, ciántraniliprol, neonikotinoidok vagy ezek kombinációi segíthetnek. A levéltetvek (Myzus persicae, Aphis nasturtii) továbbra is szaporodnak az állományokban, s tudjuk, a vírusterjesztéssel súlyos kárt okoznak. Éppen ezért a táblák szemlézése s szükség szerint a védekezés nem maradhat el.
A gyümölcsösökben, ha kismértékben is, de fokozódott a fertőzésveszély
Többször esett egy kevés eső, s ez arra elég volt, hogy tartósan biztosítson levélfelületi nedvességet. A párolgás megemelte a relatív páratartalmat is, illetve érkeztek magas páratartalmú légtömegek is, így a kórokozók fertőzéséhez kedvezőbb körülmények alakultak ki.
Almásokban erős hajtásnövekedés figyelhető meg, s a gyümölcs is fejlődik, most 20 mm körüli a mérete. A varasodás (Venturia inequalis) kezdeti fertőzése tovább erősödik. Jelenleg a tünetek csak levélen találhatók, s ott is csak észlelési (esetleg gyenge) szinten. A kissé hűvös, száraz körülmények között lassú a fertőzési folyamat, de a helyi időjárás erősen befolyásolja az előbbiekben leírtakat. A helyi esők és a felmelegedés megerősíti és felgyorsítja a folyamatot, így ezekre figyelni kell. A védekezéseket megelőző jelleggel kell végezni.
A lisztharmat (Podosphaera leucotricha) esetében már a másodlagos fertőzések tüneteit is megfigyelhetjük, az érzékeny fajtákon 5-10% fertőzöttség alakult ki (elhanyagolt kertben akár 50% is). Jelen körülmények a lisztharmatnak kedveznek igazán, így az intenzív védelem továbbra is fontos.
Jelen körülmények a lisztharmatnak kedveznek.
A levéltetvek [szürke és zöld almalevéltetű (Disaphis plantaginea, Aphis pomi)] továbbra is keresik az új hajtásokat, s gyakran a védekezések ismétlésére van szükség. Ilyenkor visszaesik a károsító népessége, de a lombozat figyelése folyamatosan szükséges. Az almamoly (Cydia pomonella) – mint szokott – elég hektikusan rajzik. Már megkezdődött a tojásrakás, így a védekezéseket el kell végezni.
A csonthéjasokban továbbra is igen erős a levéltetvek (Aphididae) fertőzési nyomása, az elvégzett kezelések csak időlegesen segítettek a fáknak, vagyis a helyi állapottól függően újabb kezelésre lehet szükség. A keleti gyümölcsmoly (Grapholita molesta) lárvája már táplálkozik, s tünete a hajtáscsúcsok hirtelen hervadása. A kártevő továbbra is nagy számban rajzik.
Egyre több a moníliás virág- és hajtásszáradás.
Az előbbivel szemben a cseresznyelégy (Rhagoletis cerasi, R. cingulata) rajzása elhúzódó, alacsony számban fogják a csapdák. Valószínűleg nem szereti a változékony, az éjszakai lehűlésekkel tarkított időjárást. Ettől függetlenül a tojásrakás már megkezdődött, itt az ideje a kártevő tömegét gyéríteni.
A fekete cseresznyelevél-tetű (Myzus cerasi) lassan szaporodik fel a fákon, még csak kevés és kisebb kolóniákat látni a hajtásokon, de ez éppen az érésre csúcsosodik ki, s várhatóan akkor fogja a mézharmatcsorgással élvezhetetlenné tenni a gyümölcsöt. Ne várjunk a védekezéssel, férjünk bele az élelmezés-egészségügyi várakozási időbe.
Szőlőben általában látványos a hajtásnövekedés mértéke, egyre szebb fürtök mutatják magukat, s hamarosan indul a virágzás. A múlt héten is hasonló volt a kép, de a relatíve hűvös időszakban lelassult a fejlődés. A száraz időszak az atkáknak [levélatka (Calepitrimerus vitis)] kedvez, s a Dél-Dunántúlon már a hajtások vontatott növekedését figyelték meg, amit atkaszívogatás okoz. A helyi felvételezés alapján a védekezést meg kell kezdeni.
Megtalálták a lisztharmat (Uncinula necator) primer tünetét, s várható a betegség terjedése. Általában ehhez kedvezőek az időjárási körülmények, nagy a fertőzési nyomás.
A peronoszpóra (Plasmopara viticola) még nem jelent meg érthető módon, hisz a tartós szárazság csökkentette a telelő képletek számát, illetve nedvesség hiányában nem tud fertőzni.
Egyelőre a védelemben a lisztharmatra kell fókuszálni.
A múlt héten már megjelentek a feketerothadás (Guignardia bidwellii) első tünetei, de az átmeneti lehűlés azok terjedését is fékezte. A tarka szőlőmoly (Lobesia botrana) 1. nemzedéke befejezte rajzását, délen már kikeltek a lárvák, míg északabbra most érkezett el annak ideje. A helyi megfigyelés dönti el a védekezés szükségességét, de a kár jellege és mértéke (az egész fürtkezdeményt tönkreteszi) arra int bennünket, hogy védekezzünk. Most alacsony a fogott imágók száma.
Ideje a rágcsálókról is beszélni!
Régen foglalkoztunk a rágcsálókkal, pedig a száraz tavasz kimondottan kedvezett nekik. A hörcsög (Cricetus cricetus) már úgy tűnt, hogy népessége zsugorodik, így kiesik a veszélyes kártevők köréből. Most viszont a szokásos Dél-Alföld területén egyre többen figyelik meg szaporodását, kártételét. Ennél is szaporább a mezei pocok (Microtus arvalis). Jól telelt a ruderáliákon, az álló kultúrákban, de ott van az őszi vetésekben is.
Alig kelt ki a kukorica, már betelepedett a mezei pocok.
A tavaszi időszakban szaporodott, s egyre agresszívebben terjed. A frissen vetett kapások tábláiba is betelepszik már. A ragadozó madarak ott vannak a táblák környékén, segítsük őket!
A szárazság és a kártevők ellenére van azért szép állomány is.
Ha még több növényvédelemmel kapcsolatos hírre, szakcikkre vagy kíváncsi, kattints ide.
_fill_540x300_0.jpg)
