Magyarországi éghajlati viszonyainknak megfelelően főként a közönséges takácsatka (Tetranychus urticae) (1. ábra) és a piros gyümölcsfa-takácsatka (Panonychus ulmi) (2. ábra) a meleg, száraz nyári periódusban igen nagymértékű kártételével hívja fel magára a figyelmet évről évre. Számos növénykultúrában okoznak jelentős kárt, még a modern, intenzív almaültetvényekben is. Kártételük következtében a szívogatott levelek nem képesek párolgásukat szabályozni, így elszáradnak, lehullnak.
Közönséges takácsatka (Tetranychus urticae) nősténye és tojása almalevélen (mikroszkópi felvétel)
A takácsatkák azonban nemcsak korai lombhullást eredményezhetnek, hanem a kártétel mértékének megállapításakor a termés mennyiségének csökkenését, illetve a rügydifferenciálódás folyamatának akadályozását is tekintetbe kell venni. Összességében tehát jelentős gazdasági veszteséget okoznak a kártétel évében és az azt követő évben is. Az integrált növényvédelmi szemlélet kívánalmaihoz igazodva, az almatermesztők számára olyan megfigyelési és előrejelzési rendszert próbáltunk kidolgozni, amelynek során kis ráfordítással elkerülhető a takácsatkák kártétele, egyidejűleg a peszticidterhelés is csökkenhet.
Munkánk során három éven keresztül a vegetációs periódusban kétheti rendszerességgel levélmintát gyűjtöttünk Kecskemét környéki intenzív almaültetvényekből. A levelek fonáki oldalán élő takácsatkákat fejlődési alakjuk szerint megszámláltuk, majd értékeltük a beavatkozás szükségességét, illetve eredményét. Megállapítottuk, hogy a védekezési küszöbérték levelenkénti 5 egyed előfordulásakor adódik. Ez annyiban tér el az eddigi hazai és nemzetközi értékeléstől, hogy nem csupán a mozgó alakokat, hanem a tojásokat is szükséges beleszámítani. Az átlagos egyedszám meghatározásához legalább 50 levelet kell átnézni területenként, ugyanis a közönséges takácsatka – főképpen elszaporodása kezdetén – kolóniákban él.
2. ábra: A piros gyümölcsfa-takácsatka (Panonychus ulmi) áttelelő tojásai piroslanak bőségesen az elágazásoknál, almavesszőn
Megfigyeléseink szerint a védekezés szükségességének megállapításához, és legfőképp a tömegszaporodás előrejelzésére használhatunk más, eddig nem közölt paramétert is: az elterjedtséget. Ehhez a vizsgálandó almaleveleket pusztán két csoportba kell sorolnunk. Egyik csoportba azokat a leveleket, amelyeken a kártevő egyik fejlődési alakja sem található meg, a másik csoportba pedig azokat, amelyeken megfigyelhető a kártevő bármely fejlődési alakja. Így tehát lesznek atkás és atkamentes levelek. A két csoport aránya kifejezi a kártevő ültetvényen belüli elterjedését. Javaslatunk szerint amennyiben az atkás levelek száma eléri vagy meghaladja az 50 %-ot, készülni kell a tömegszaporodásra és az atkaölő szeres beavatkozásra (3. ábra).
3. ábra: Közönséges takácsatka (Tetranychus urticae) egyedszám-változása, illetve az atkamentes és atkás levelek aránya üzemi almaültetvényben. Kék kör jelzi az arányváltozás azon szintjét, amely után ajánlott beavatkozni atkaölő szerrel (Jakabszállás, 2015). Az elterjedés megfigyelésével hamarabb szembesülünk a védekezés szükségességéről, mint az egyedszám nyomon követésével.
Ha a kártevő ennél csak kisebb mértékben terjedt szét az ültetvényben, akkor elkerülhető a kezelés (4. ábra). A nagymértékű elterjedtség tehát szoros összefüggésben van az egyedszám erős növekedésével, azonban megelőzi azt. Az elterjedtség mértékének ilyetén meghatározása, amely a népesség egyes fejlődési alakjainak megszámlálásánál lényegesen könnyebb és gyorsabb folyamat, biztonságos módszere lehet az almaültetvények integrált növényvédelmi eszköztárának, egyben a takácsatkák elleni sikeres védekezés megfigyelésen nyugvó alapja.
4. ábra: Közönséges takácsatka (Tetranychus urticae) egyedszám-változása, illetve az atkamentes és atkás levelek aránya üzemi almaültetvényben. Ebben az esetben nem indokolt beavatkozni atkaölő szerrel (Jakabszállás, 2014).
Szabó Árpád, Tánczos László
_fill_540x300_0.jpg)
_fill_100x75_0.jpg)
