Az emberek jelentős hányada a nyírt gyep rendezett megjelenéséhez ragaszkodik, sokan kizárólag csak ezt tekintik szépnek. Viszont nagyon kevesen gondolnak bele abba, hogy a rendszeres nyírás és gépi kaszálás súlyos ökológiai következményekkel járhat. Itt az ideje, hogy változtassunk a szokásainkon!

A nedves talajszinten apró lények pezsgő élete zajlik

Például gömbászkák keresnek korhadó növényi maradványokat, szöcskék bújnak elő a földből, és a fűszálakon tanyázó levéltetveket fogyasztják. Pókok szövik hálójukat zsákmányszerzés reményében, míg egy alig 2 milliméteres nünükelárva elindul, hogy a magasba nyíló virágokhoz jusson.

A fűszálakon kúszó bükköny virágai vonzzák a magányosan dolgozó bányászméheket, amelyek a talajban kivájt fészkekbe gyűjtenek nektárt és virágport.

Az élővilág egy finoman összehangolt rendszert alkot, amely hosszú földtörténeti korszakok során alakult ki ennyire tökéletesen. Azonban ennek a harmóniáját a fűnyírók zúgása gyorsan megzavarhatja: a lakóhelyként szolgáló fűszálak és vadvirágok szétkaszálása visszafordíthatatlan károkat okoz az apró lények életterében és élelmiszerláncában.

fűnyírás

A rendszeres nyírás és gépi kaszálás súlyos ökológiai következményekkel járhat – fotó: pixabay.com

Szokásaink megváltoztatásával mi magunk is hozzájárulhatunk ahhoz, hogy a természetes élőhelyek fennmaradhassanak, és zavartalan legyen az ökoszisztéma működése. Ezzel nemcsak a biodiverzitást segíthetjük, hanem minden szempontból megfelelő, esztétikus és praktikus kertrészeket is kialakíthatunk.

Mi történik fűnyíráskor?

A gépi kaszálás fenyegetést jelent az élőlények számára: pókhálók megmaradt foszlányai árulkodnak arról, hogy alkotójuk már nincs közöttünk – elpusztította a fűnyírókés vagy a damil. Ugyanígy eltűnik a szöcskék népes tábora, és csak néhány példány próbál rátalálni az életterére és a táplálékára a megcsonkított növényzet között.

A túlélő nünükelárvának ugyan sikerült a területen maradnia, de virág híján halálra van ítélve, hiszen ahhoz, hogy fejlődhessen, a nektárgyűjtő méhekkel kellett volna eljuttatnia magát a fészkükbe.

A történet szomorú véget ért, pedig a rovarok és más apró ízeltlábúak létfontosságú szerepet töltenek be az ökoszisztémában: nélkülük nincs beporzás, szerves lebontás vagy termékeny talaj. A rovarok száma drámai mértékben csökkent az utóbbi években a környezetszennyezés, az ipar, a mezőgazdaság és a városaink térhódítása miatt.

Mit tehetünk, hogy segítsünk a rovaroknak?

Alakítsunk ki egy rovarrezervátumot a kertünk egy kis részén, egy olyan helyet, ahol elhagyjuk a fűnyírót és a kaszát. Az őshonos vadvirágok és gyepalkotó növények biztosítják a rovarok fennmaradását.

Ezeket a területek pótolhatatlan életteret jelentenek a vadméhek, a lepkék, a katicák és más hasznos rovarok számára. Ezek a növények – például az árvacsalán, a bükköny, a pipacs, a gyermekláncfű és a csalán – kulcsszereplői lehetnek a helyi biodiverzitásnak.

Természetesen emiatt nem kell lemondanunk a rendezett kertről. Továbbra is bátran nyírhatjuk a füvet a használatban lévő részeken. A „védett természeti területként" meghagyott méhlegelőnek is nevezett rész jól megfér a rövidre nyírt pázsit mellett, esztétikus és természetbarát eredményt nyújtva.

Az ilyen kertek azonban nemcsak a rovaroknak, hanem a madaraknak, gyíkoknak és sünöknek is otthont adhatnak. Ezt a növényzetet is célszerű évente kétszer, július végén és októberben kézi kaszával karbantartani, figyelve  arra, hogy az allergén és invazív fajok ne terjedjenek el.

A rovarok fennmaradása érdekében elegendő, ha a természet sokszínű működését hagyjuk érvényesülni a kertünk egy részén.

Forrás: grendex.hu

Indexkép: pixabay.com