Maguknak a bűzös anyagoknak az eltávolítása levegőztetés vagy megkötés segítségével lehetséges, mely módszerek természetesen a hígtrágyázás során nem jöhetnek szóba. Ismert, hogy a hígtrágya fő komponense az állati ürülék, mely környezetszennyezővé akkor válik, hogy gondatlanságból vagy a kezelésének és elhelyezésének, illetve hasznosításának megoldatlanságából eredően nem kerül vissza a talajba, hanem ellenőrizetlenül az állattartó telep környezetébe kerül ki.

hígtrágya

A hígtrágya hasznosítására főként a kapásnövények és az ültetvények jönnek számításba – fotó: Shutterstock

A mindennapi gyakorlatban a hígtrágya hasznosítása történhet homogenizálás után, amikor a trágya alkotórészeit kellően összekeverve egy menetben juttatják ki a területre vagy pedig úgy, hogy az a fázisbontás után történik, azaz a két fázist (szilárd, híg) külön kezelik és adagolják ki a területre. A jelen írásban említett bajor környezetkímélő eljárásnak az a lényege, hogy a kukoricatáblát sávosan (szalagokban) művelik és az így művelt sávokban a vetőréteg alatt 7 cm-re mélyre juttatják ki a trágyát.

Erre a módszerre jó példát találni egy münsteri gazdánál, aki szintén sávokra szorítkozva végzi a talajművelést és a trágyázást. A hígtrágyát 12 cm mélyen dolgozza be a talajba, s legkésőbb 14 napra rá GPS-irányítással veti el a kukoricát 7 cm mélyen. Az ilyen sávos módszer alkalmazásával a növények tápanyagellátása javul, a talajművelés és vetés egy menetben is elvégezhető. A hígtrágyázással járó bűzhatások jelentősen csökkenthetők, a talajok az eróziótól jobban meg lesznek kímélve, a földigiliszták aktivitása és a humuszlebomlás növekszik, a talajok gyorsabban felmelegednek – mindezek a növények fejlődésének kedveznek.