A 19. században a briteknél hatalmas kultusza volt a nagybirtokosok körében annak, hogy festményeket rendeltek azokról a haszonállataikról, amelyekre igazán büszkék voltak – írja a telex.hu.

A trend egyik leghíresebb képviselője egy Durham Ox nevű ökör volt, amelyet először 1801-ben festettek le, később pedig országszerte csodájára jártak. Londonban egy nap alatt összesen 97 fontot fizettek ki azért az emberek, hogy láthassák, és nagy mennyiségben keltek el a róla készült képek másolatai. Mivel az állat kiváló adottságokkal rendelkezett, hivatkozási alap lett a rövidszarvú marhák kitenyésztésénél, de Nagy-Britanniában még ma is számos kocsma viseli a nevét. De nem Durham Ox volt az egyetlen, aki ebben a bánásmódban és a hírnévben részesült.


Ekkoriban gyakran megörökítették a kiemelkedő tulajdonságokkal rendelkező haszonállatokat, egyrészt mert a festmények ekkor igen népszerűek voltak, másrészt pedig ez remek reklámot jelentett a legjobb tenyésztők állatai számára. A festményeken gyakran szerepelt a gazda is, a képek alatt pedig az állat súlya és egyéb adatai.

A festményeken azonban gyakran irreális módon ábrázolták az állatokat, főleg a méretüket, de gyakran az alakjuk is bizarr volt: az idealizált tehenek úgy néztek ki, mint egy foltos téglalap pálcikalábakkal és egy kis fejjel, a malacok pedig olyanok voltak, mint egy nagy tojás.

A hatalmas malacok, tehenek és bárányok egyértelmű bizonyítékai voltak a gazdájuk tenyésztésben elért sikereinek. Ez azért is volt fontos, mert az ekkoriban megjelenő technológiák lehetőséget jelentettek a még nagyobb haszonállatok létrehozásában – a 18. században például harmadával nőtt az átlagos brit tehén súlya. Ez azonban igen költséges volt, így tenyésztésük elsősorban a nemesek kiváltsága maradt.

Az indexkép csupán illusztráció: Pixabay