A "páratlan páros" témaköréről már korábban írtam. Egy Rómához közeli székhelyű olasz cég zászlajára tűzött egy új koncepciót, amit a "tömegtakarmány filozófiájának" nevezett el. A céget három szarvasmarha-takarmányozási szakember alapította.
A keverékek kifejlesztésének célja nem egy új eladható termékcsoport létrehozása volt, hanem a kényszer. Róma mellett meleg van és drága az öntözött silókukorica-szilázs. Nem egyszerű takarmányozási szakemberként ebben a helyzetben jó szaktanácsot adni. Így ezen speciális keverékek inkább eszközként szolgáltak az olasz kollégák kezében a munkájuk során, mivel a cél elsősorban a tejtermelés, a költséghatékonyság és a tehén egészségének fenntartása volt forró-száraz mediterrán környezetben.
Miért tartom fontosnak leírni ezen hátteret? Mert meghatározó a keverékek összetétele szempontjából, hogy akik létrehozták, azok komplex szemlélettel rendelkeznek, és a gazdákkal való együttműködés a mindennapjaik része. Így a kritika is, amivel Olaszországban sem fukarkodnak a gazdák.
Az új szemléletű keverékeknek meg kellett felelni az agrotechnikai korlátoknak (szárazságtűrés, mérsékelt költségek, egyszerű kivitelezhetőség, tág betakarítási ablak), egyben a költséghatékonyság sem maradhatott el az olasz gazdák miatt (itt a hozam a legfontosabb paraméter), miközben a kedvező takarmányozás-élettani hatás (jó rostemészthetőség) volt a legfontosabb kritérium, mindennek a fundamentuma (tej-kg, tejzsír, bendőműködés, energiatartalom és abrakköltség vonatkozásában).
Olaszország 2016. Róma mellett: gabonakeverék-szilázsok. Szmh. telep 12.000 kg laktációs termeléssel (az öntözőrendszer hiánya miatt kukoricaszilázs nélkül).
Az új koncepció lényege a bendő hatékony működtetetése: a kd (bendőbeli lebonthatóság) és a kp (az áthaladás üteme) közötti egyensúly megteremtése egy keverékszilázs segítségével. Tulajdonképpen a lebontható rost (dNDF) és a nem lebontható rost (uNDF) arányának a beállítása történik ekkor a bendőben. A könnyen lebonható rost gyorsabban halad át, míg a nem lebontható rost lassítja az áthaladás sebességét.
Gondolják csak el, hogy a kukoricaszilázs 180 g emészthető NDF-tartalmával szemben a keverékek dNDF-tartalma 300-400 g/kg sza. (Ez már hazai adat!) Ez önmagában is jelentős különbség. De ha megnézzük a másik oldalt, az is tartogat meglepetéseket. A nem lebontható rost, az ún. uNDF érték a kukoricaszilázsban 180-190 g/kg sza., míg a keverékekben a hazai mérések szerint 220-250 g/kg sza. normál betakarítás mellett. Így a dNDF/uNDF aránya a kukoricaszilázsban 1:1, a keverékekben viszont 1: 0,5-0,7.
Egyszerűbben megfogalmazva: a keverékekben a sok emészthető struktúrrost mellett arányaiban kevesebb a nem emészthető rost, viszont abszolút értékben mindkettő jelentős: táplálva bendőt, kérődzésre stimulálva a tehenet, növelve az aktív mikrobiális élet helyszínét: a szőnyegréteget, és némileg, de nem túlzottan lassítva passzázst (nyár!). Utóbbira azt a kifejezést is használhatjuk, hogy kontrollálja a bendőbeli áthaladás sebességét.
Törtel, 2017. május. Nem optimális, de még elfogadható az emészthetőség kalászhányásban is (árpa-búza-őszi zab).
Ezen emésztésélettani hatások nemcsak a gabona-gabona és gabona-fű keverékekre jellemzőek, a korai betakarítású rozs és a tritikálé (önmagában termesztve) is hasonló funkcióval bír. A keverékek inkább az agrotechnikai jellemzőikkel tűnnek ki az "egynövényes kultúrák" csoportjából. Ezen új keverékek inkább kiegészítik a hazai tömegtakamány-palettát, mintsem helyettesítenék a már meglévő fajtákat.
A keverékekhez az USA-ban nemesített, nagy hozamra képes, speciális genetikájú, de nem GMO vetőmagok szolgáltatják az alapot. Joggal tehetik fel a kérdést: ha Amerikából származnak a vetőmagok, akkor miért nem hallunk a keverékekről többet az USA-ból? Mert ők is most kezdik felfedezni az általuk nemesített vetőmagokból Olaszországban "megálmodott" keverékek hatását, jelentőségét, előnyeit! És ez nem túlzás, a témában jártas, neves professzor (Prof. Mary Beth Hall, USA, Wisconsin Egyetem, Madison) is elismerte az olasz kollégák úttörő munkáját ezen a területen.
Mik is ezek a keverékek és mitől újszerűek? Az öntözés rendkívüli költségei miatt az olasz kollégák olyan növénytermesztési stratégiát kerestek, ami kikerüli a meleg nyári időszakot. Ezért őszi vetésű, nagy hozamú gabonaféléket párosítottak más gabonafélékkel és füvekkel. Olaszperjével kezdték 20 évvel ezelőtt a történetet, de Róma mellett ez nem bizonyult sikeresnek, akkor jöttek a képbe a gabonafélék.
Mi az oka a szokatlan párosításnak? Miért nem nagy fehérjetartalmú pillangóssal kombinálták a gabonaféléket? Mi 30-40 évvel ezelőtt a pillangósoknak a keverékekben betöltött "elévülhetetlen" szerepéről és előnyeiről tanultunk, a zöld futószalagnak szerves részét képezték ezen keverékek, aztán eltűntek. Dominánssá vált (amerikai minta alapján) a silókukorica és a lucerna. Majd felbukkantak újra a keverékek, de elsősorban már üszőknek termesztve.
Törtel, 2017. május. Texas: a hozampotenciál egyértelműen látszik.
A szokatlan párosítás és a pillangósok kihagyásának egyik oka, hogy a fehérjét könnyebb pótolni, mint az emészthető rostot. A kd érték, azaz a bendőbeli lebomlás szinten tartása nehezebb feladat, mint a fehérjepótlás megoldása. A pillangósoknak pedig jelentős a lignintartalma (6-7% sza.), ami csökkenti a rost és az egyéb táplóanyagok emészthetőségét. A lucerna, a herefélék, de még a borsó bendőbeli átlagos rostlebonthatósága is csak 40-45%. Szemben a füvekkel, melyeknek 2-3% a szárazanyagra vonatkoztatott lignintartama (kalászhányás előtt), és a rostemészthetőség átlagosan 60-70%. De nem ritka már a 80% sem. A különbség minimum 20% a füvek és a gabonafélék javára!
A "páratlan páros" esetében tehát a korai betakarítású gabona biztosítja a megfelelő hozamot, a fűféle pedig a magas fehérjetartalom mellett jó rostemészthetőséggel gazdagítja a keveréket.
A fű általában olaszperje. A fű a jelzőnövény, azaz a fű kalászhányása előtt javasolt a keveréket betakarítani, ha elsőosztályú minőséget szeretnénk kapni friss fejős és nagytejű teheneinknek.
A gabonaféléket egymással kombinálva is értékes keverékeket találhatunk a palettán, amik jó rostminőséget tudnak adni kalászhányásban kaszálva (ez szintén hazai tapasztalat, 2017 májusából), míg kivételes hozamot képesek nyújtani későbbi fenológiai fázisokban üszőknek (2017. hazai júniusi mérési eredmény szerint).
Ha a két legfontosabb paramétert kiemeljük, akkor azt mondhatjuk: amelyik keverék eléri a 60% NDFd érték mellett a 7-9 tonna hektáronkénti szárazanyag-hozamot, az már potenciálisan figyelemre méltó silózási alapanyag. Természetesen mindkét irányba elmozdulhatunk: azaz kereshetjük a 70% feletti NDFd értéket (kalászhányásban) teheneinknek (5-7 tonna sza/ha) vagy eltolhatjuk a betakarítást a 15-20 tonna szárazanyag-hozam irányába 50-60% közötti NDFd érték mellett, üszőinknek. Kivételes esetekben még a szem is hasznosítható, természetesen visszaforgatva saját teheneink takarmányába (keverékről van szó, ami nem értékesíthető).
A legfőbb előny: a választás szabadsága, azaz a kritikus időjárási-műszaki korlátokhoz való alkalmazkodás lehetősége.
Meg kell említenünk egy újabb "újdonságot". A gabonaszéna fogalma újra előkerül a keverékek révén. Hazánkban talán a zabszéna az egyedüli, ami jobban ismert ebben a témában. De ez sem elterjedt szénafélénk. Pedig a gabonaszénákban, korszerű genetikát és újszerű betakarítási szemléletet alkalmazva, nagy a potenciál.
Olaszország, 2016: Virginia nevű gabonaszéna szárazonállóknak és előkészítőknek.
Több szempontból is érdemes vizsgálni a szénának termesztett keverékeket majd: óriási hozampotenciál van bennük. A hazai mérések szerint 5-8 tonna sza/ha várható első kaszálásra még nagyon gyenge talajon is. És van lehetőség több kaszálásra. A struktúrhatásuk jelentős (’szalmaszár’), ezért kevesebbet kell majd etetni belőlük ugyanazon struktúrhatás eléréséhez. Nem pereg a levelük, a betakarítás ebből a szempontból kevésbé ’kényes’. Elvileg kisebb a káliumtartalmuk, mint a pillangósoknak vagy a fűféléknek, így az előkészítők adagjába könnyebben beépíthetőek.
A betakarítási ablak pedig valóban széles. Az ablak szélessége függ a gabonakomponensek egymáshoz viszonyított arányától (tritikálé, árpa, búza, őszi zab), a fajták tenyészidejétől (korai, közép- vagy késői érésű gabonafajta az adott gabonafélén belül), a fű tenyészidejétől és ezek egymáshoz való viszonyától. A korai gabonaféle hosszú tenyészidejű fűfélével párosítva jó hozamú és egyben jó emészthetőségű párost ad. A ’késztermék’, tehát a vetőmag-keverék természetesen ezen szempontok alapján lett kifejlesztve.
Nyilvánvaló, hogy tritikálé, búza, árpa vagy őszi zab esetében a betakarítást később kezdjük, mint a rozsnál (májusban kalászhányásban), ami kedvez a fonnyasztásnak és az erjedés minőségének. Az ablak pedig nyitottabb, azaz "kényelmesebb" a betakarítás, mert ez az új párosítás hosszabb ideig tartja a jó rostemészthetőséget. Hátrány, hogy ezután a silókukorica vetése már kihívást jelenthet egyes régiókban, még rövidebb tenyészidő esetében is. És sok egyéb kérdés merül még fel. A külföldi fajták télállósága és tényleges szárazságtűrése, a potenciális hozam hazai körülmények között. Látszik talán, hogy még csak most kezdődik a történet, ami tartogathat jó és kevésbé jó meglepetéseket egyaránt.
Törtel, 2017. március 27. Texas és Dakota: homoktalajon, hideg tél után.
Törtel, 2017. május 12. Texas és Dakota: egy kis eső csodákat tehet ezekkel a keverékekkel.
Két hazai nagyüzemben (Hódmezőgazda Zrt. Vajháti tehenészet és DPMG Zrt., Törtel) három szilázsalapanyagot és egy szénának való keveréket teszteltek 2016-2017 folyamán. 2016-ban jött egy kemény tél -25° C-kal. Majd egy aszályos tavasz. Ezt követte egy változékony időjárású május. Tehát nehezített körülmények között kezdték az első évüket a keverékek hazánkban.
A növénytermesztők szerint egy év nem év, de kiindulási pontnak mindenképpen fontos lehet az első év tapasztalata, különösen ha nem optimálisak a körülmények. Az eredmények szerint a keverékek szeszélyes időjárási körülmények között és gyenge adottságú talajon is képesek voltak regenerálódni. Mindkét termőhelyen nagyobb hozamokat produkáltak, mint a rozs. Komplett öregedési modellünk nincs ezen keverékekre, csak kezdeti adatokkal tudunk szolgálni.
Törtel határában, 2017. május 19. Medveczky József kolléga legalább 190 cm magas.
A 2017. évi május-júniusi betakarítási időszakban az alábbi eredményekkel takarították be a keverékeket Törtelen (1. táblázat).
1.táblázat: Gabona-fű keverék (Dakota) hazai termesztési eredményei
(NIR-adatok, termőterület: DPMG Zrt., Törtel, homokos gyenge minőségű talajon, -25° C-os tél után)
|
Az alapanyagok a betakarításkor már nem voltak ideális fenológiai fázisban, de a potenciál így is jól látható. Törtelen a Texast meghagyták egy kisebb parcellán a tesztelésre, így lehetőség volt "öregen" is kaszálni. Ezen későbbi vágás során 20 tonna feletti szárazanyaghozamot adott hektáronként, ami 60 tonna feletti szilázshozamot jelent. Ez már tehénnek nem való (NDFd 53%), de üszőt lehet rajta nevelni. A még tovább meghagyott alapanyag pedig 3,5 tonna szemtermést adott.
Törtel határában, 2017. június.
A Texas szemtermése meglepő volt.
A Hódmezőgazda Zrt. telepén a Missouri keverékkel voltak minőség tekintetében különösen megelégedve (65% NDFd, 23%sza. nyersrost), jó szilázs lett belőle, de hozamban még nem teljesített. A Dakota azonban jól bizonyított mind minőségben, mind mennyiségben közel 100 hektáron (2. táblázat). A Virginia elnevezésű szénakeverék 6 tonna körüli szárazanyaghozamot adott első kaszálásra Vajháton.
2.táblázat: Gabona-fű keverék (Dakota) hazai termesztési eredményei
(NIR-adatok, termőterület: Hódmezőgazda Zrt, Vajhát, 2017.)
|
Köszönet a két cégnek a fáradozásért, mert segítségükkel gyakorlati tapasztalatokat gyűjthettünk és hazai adatokhoz jutottunk.
Dr. Orosz Szilvia
Állattenyésztési Teljesítményvizsgáló Kft., Gödöllő
_fill_540x300_0.jpg)
_fill_540x300_0.jpg)
_fill_100x75_0.jpg)
