Az összbaromfi kibocsátás csökkenését a tavalyi mélypont után sikerült megállítani, ám a víziszárnyas – a hízott liba-kacsa szektor – piaci gyengülése még mindig fenyeget – nyilatkozta Szabó Miklós, a Lúdszövetség elnöke a figyelo.hu-nak
.jpg)
Az elmúlt 30 évben tavaly történt meg először, hogy csökkent a baromfi ágazat kibocsátása – fotó: pixabay.com
Jelentős volumencsökkenés fenyegeti a szektort
Az Európai Unióban mintegy 25-30 ezer tonna hízott májat állítanak elő, ebből a franciák több, mint 20 ezer tonnát. Hazánk átlagos éves hízott máj kibocsátása nagyjából háromezer tonna, ami annak ellenére is stabil jelenlétet garantál, hogy nem biztosít piacvezető pozíciót. Most viszont, akkora volumencsökkenés fenyegeti a szektort, ami ezt az érdemi piaci jelenlétet hátrányosan befolyásolja.
Az elmúlt 30 évben tavaly történt meg először, hogy csökkent a baromfi ágazat kibocsátása. Ebben nagy szerepet játszott a hízott víziszárnyasok termelésének a visszaesése. Az ágazat kibocsátásának csökkenése elsősorban a madárinfluenza miatti állomány kivágásokhoz kötődik. A kieséseket tovább fokozta, hogy védőkörzeten belül az korlátozva voltak az újratelepítések.
A tavalyi mélypontról a pecsenye kacsánál már elkezdett visszajönni a volumen, húsliba esetében küzdünk vele, a hízott liba-kacsa esetében pedig, csak reménykedni tudunk abban, hogy nem csökken a kibocsátás olyan szintre, ami már piaci szempontból veszélyt jelent
– foglalta össze a helyzetet röviden a Lúdszövetség elnöke.
_fill_540x300_0.jpg)
Hazánk átlagos éves hízott máj kibocsátása nagyjából háromezer tonna, ami annak ellenére is stabil jelenlétet garantál, hogy nem biztosít piacvezető pozíciót – fotó: pixabay.com
A kibocsátás csökkenésében nemcsak a madárinfluenza játszott szerepet
A madárinfluenza legsúlyosabban a víziszárnyasokat érinti. Magyarországon az utóbbi két évben javarészt a déli megyékben tarolt, azaz ott, ahol kistermelők állítják elő a magyar hízott liba-, és kacsamáj döntő többségét
"A libánál éves ciklus-időről beszélünk, mert egy évben egyszer vágjuk főleg Márton-napra és karácsonyra. Finanszírozni kell egy évig, sok pénzt kell beletenni a termelésbe, és ha ott egyszer a baj beütött és tarolt, károkat okozott, nehezebben jön meg a termelő kedve, hogy ismételten foglalkozzon vele. A termelőket hatványozottan sújtó magas energia-, és takarmányárak mellett nagyon sok kistermelő felhagy vele azért is, mert a generációváltás az állattartás esetében nem sikertörténet.
A fiatalok, ha más választásuk is van, érthető módon nem szívesen töltik napjaikat 0-24-ben az állatok körül, nem igyekeznek felváltani a kiöregedő generációkat. Mindezek miatt a legnagyobb csökkenés kétségkívül a kistermelők által előállított hízott árunál tapasztalható, ám nem mentes a problémáktól a húsliba szektor sem. Utóbbiban is nagyon komoly erőfeszítéseket kell tennünk azért, hogy a világpiaci láthatóságot biztosító volument megtartsuk" – mondta Szabó Miklós a nehézségeikről beszélve.
Árulkodnak a számok
Szabó Miklós félelmeit alátámasztják a számok is, mert amíg ezelőtt húsz évvel 10-12 millió libát tartottak Magyarországon, míg a lényegesen népesebb Lengyelországban mindössze 2-3 milliót, most nálunk 3-4 millió liba van, a lengyeleknél pedig 7-8 millió. Ez a csökkenés a hús kibocsátásban is megmutatkozik: amíg a magyar baromfi kibocsátás nagyjából 750 ezer tonna, addig a lengyel közel 3 millió tonnára rúg.
"Ez azt mutatja, hogy jobban meg tudták lovagolni a piaci hullámokat, mint mi. Ebben kétségtelenül tudás is van, hiszen náluk is ott van a madárinfluenza, náluk is magasak voltak tavaly a termény-, és energiaárak. Ez még akkor is igaz, ha hozzátesszük, hogy egy negyvenmilliós ország belső piaca kétségkívül tágasabb, mint egy kilencmilliós országé." – tette hozzá a Lúdszövetség elnöke.
A magyar termelők évente 30-35 millió kacsát bocsátanak ki. Visszaesés a fentebb elmondott okok miatt itt is megfigyelhető volt, de a csökkenés hamarabb megállt, és mára megfordult a trend.
"A kacsa kibocsátás volumene hamarabb visszahozható a korábbi szintre, mert sokkal rövidebb a tenyészideje, mit a libának. A hízott kacsa esetében itt is hosszabb idővel kell számolni, a pecsenyekacsát viszont, csakúgy, mint a csirkét, 40 napos kora körül vágjuk. Mivel a tartási ciklus sokkal rövidebb, abban reménykedünk, hogy a pecsenye kibocsátás növekedni fog. A törzs újra beállítás itt is problémát okoz időben" – mondta az elnök.
A libánál éves ciklus-időről beszélünk, mert egy évben egyszer vágjuk főleg Márton-napra és karácsonyra – fotó: pixabay.com
Csak az integráció segíthet
A Lúdszövetség elnöke szerint a hízott árut fenyegető drasztikus visszaeséshez hasonló helyzet kivédéséhez működő és erősödő magyarországi integrációkra van szükség, amelyek segítségével a termeltetést finanszírozni tudják.
"A hízott máj előállítását nagyon sok kistermelő végzi. Ha ezek nem integrálódnak egy olyan nagyobb szervezethez, ami kötődik egy vágóhídhoz, nem tudnak eladni. Hiába állítanak elő nagyon jó minőségű baromfit, ha ez úgy megdrágítja a terméküket, hogy a végső kibocsátónál már nem versenyképes az ár" – mondta.
Amennyiben nem tudjuk megőrizni és növelni a versenyképességet, akkor nem tudjuk eladni a termékeinket. A versenyképes áron előállított minőségi termékekhez mindenképpen erősíteni kell az integrációt minden területen. A fejlettebb országokban a baromfit már feldolgozott formában keresik, így a feldolgozottság növelése a magyarországi baromfiágazatnak akár versenyelőnyt is hozhat.
"Az ehhez szükséges feldolgozók megépítése, technológia beszerzése nagy beruházási összegeket igényel. Egy kistermelő önmagában ezt nem tudja megcsinálni, ehhez nincsenek forrásai, de a szükséges szakmai tudás sem áll rendelkezésére. Az integrációk megerősítése éppen ezért az ő érdekük is" – vélte Szabó Miklós.
Ukrajna és Oroszország termelési potenciálja kihívást jelent
Ukrajna és Oroszország együttesen több száz millió embernek otthont adó térsége hamarosan a világ egyik legmeghatározóbb kibocsátója lehet, de nemcsak a gabonákban, szántóföldi kultúrákban, de az állati termékekben is.
Az ukrán agrárkibocsátás nagy része már a multik kezében van, amivel most a csirkehúsnál és a tojásnál szembesül Európa, köztük a lengyel és magyar termelőkkel. Ez a folyamat hatással lesz a baromfi és a többi állattenyésztési ágazatra is. Mivel a háború kitörésekor megszűnt az addig érvényben lévő kvóta, a csirkehús és a tojás vám nélkül, korlátlanul áramlik be az EU belső piacaira.
Szabó Miklós szerint mindezek ellenére a világpiacon a megfelelő minőségű termékekkel fel lehet, és fel is kell venni a versenyt a konkurenciával.
