Hiába a precíz előkészület, modern technológia és a gazdálkodói tapasztalat: ha az időjárás nem kegyes, a regeneratív mezőgazdaság és a direktvetés is kudarcot vallhat. Egy fiatal alföldi termelő, harmadik generációs családi gazdálkodó saját videójában mesél őszintén és minden szépítés nélkül arról, hogyan lett az idei no-till napraforgó-termesztésből csalódás – és hogyan próbál mégis tanulni minden egyes hibából.
A Tisza-tó közelében gazdálkodó fiatal termelő nemcsak műveli, hanem dokumentálja is a földjein zajló munkát. Videóiban – melyeket sokan figyelemmel kísérnek – betekintést nyújt a gazdálkodás mindennapi valóságába. Idén egy különösen ambiciózus célt tűzött ki: no-till rendszerben, azaz forgatás nélküli talajműveléssel szeretett volna napraforgót termeszteni – extrém kihívásként olyan területeken is, ahol nyolc éve nem történt mélyebb talajmunka.
„Ez a legrosszabb táblánk” – indítja videóját egy májusi permetezés közben. A gazda szerint az adott terület eleve gyengébb adottságú, szikes foltokkal és tömörödött altalajjal, de még így is bízott a technológiában, a regeneratív mezőgazdaság kedvező hatásában és a természet segítségében.
Permetezés, újravetés, tömörödés – nehéz indulás
Már a vetéskor akadtak problémák. A gép jelezte, hogy a beállított mélység nem tartható, a kelés emiatt egyenetlenné vált. A magárok sok helyen nyitva maradt, a túl nedves körülmények, illetve a gépi megoldások (pl. egyoldali tömörítőkerék) nem segítettek. A kelés becslése: 60–70 százalék.
Súlyos kártételt is tapasztalt a termelő: nyúl vagy más állatok a tövénél elrágták a kelő növényeket. A védekezés ellenére sem sikerült megakadályozni a rovarkártételt sem, és a gyomirtás is nehézkesen haladt. Mégis bízott benne, hogy a növények fejlődésnek indulnak.
Június: szárazság, stressz, stagnálás
Június közepére világossá vált: a regeneratív mezőgazdasági kísérlet nem váltotta be a reményeket. A növények megálltak a fejlődésben, a talaj „betonkemény”, több mint egy hónapja nem esett csapadék.
„Ha most esne, talán még elindulna a növény” – mondta. A magárok még mindig nyitott volt sok helyen, a napraforgók a tövüknél torpantak meg. A gyökérfejlődés nem indult be, és a gazda elgondolkodott azon: vajon ha bolygatták volna a talajt, jobban sikerült volna a termesztés?
Július elején már nem maradt kétség: a kísérlet megbukott. „Ide nem fog kombájn jönni” – állapította meg szomorúan. A környező, tárcsázott parcellákon sem sokkal jobb a helyzet. Az összetömörödött, nyolc éve nem bolygatott rétegek, a gyomnyomás, a kártevők, az esőhiány – mind-mind összeadódott.
Tanulságok egy próbálkozásból
A gazda nem hárítja a felelősséget. Beismeri: talán túlságosan bátran ugrottak bele a technológiába. „Ez eléggé extrém no-tillnek mondható” – fogalmaz. Azt is elmondja, hogy a no-till technológia nem feltétlenül rossz, de területfüggő, és extrém időjárási körülmények között – mint az idei aszály – akár csődöt is mondhat. „Mindegy, haladunk előre” – zárja videóját.
Indexkép: YouTube
