Az utóbbi évek sikersztorija az agráriumban, ahogy a köztudatba épül több „régi-új" fogalom. Lassan már nincs gazdálkodó, aki ne találkozott volna a no-till és a regeneratív gazdálkodás kifejezésekkel. Az biztos, hogy aki január második hetében ellátogatott Jakabszállásra, a Talajmegújító Gazdák Egyesületének REAG konferenciájára, az mélységeiben megismerhette a gyakorlati és a tudományos hátterét is ezen rendszereknek.
A konferencia szervezői nagyon kitettek magukért, mert a nagy létszám ellenére gördülékenyen ment minden. Újdonság volt számomra, hogy a catering „csak" az ebédet tartalmazta. Ez jó volt, mert nem kellett a „kajakómától" tartani, és kóstolójegyekért volt egy kis finomság az egyesület tagjainak termékeiből.
A konferencia programjának felépítése jó témavezetésű volt. A színvonalas prezentációk után a kérdezz-felelek szobában még külön lehetett kérdezni az előadóktól. Az pedig kifejezetten tetszett, hogy az előadások később visszanézhetőek, így maradt idő a netwokingre. Az egyetlen kifogásom, hogy a kiállítótér és a társalkodórészek egy légtérben voltak a prezentációkkal, melyeknek a zaja zavarta az előadásokat. A konferenciához kapcsolódó kiállításon a legújabb gépeket is meg lehetett tekinteni.
Az látszik, hogy a gazdatársadalom egyre nyitottabb a témában. Sokan voltunk olyan termelők is, akik már elindultak egy úton, de még messze nem no-tillesek. Nagyon sok érv szól a regeneratív gazdálkodás mellett, de a termelési rendszerek nagyon összetettek, és sok új kihívást hozhat magával egy átállás. A környezeti fenntarthatóság szempontjából egyértelműek az előnyök hosszú távon, de más (pl. gazdasági) fenntarthatósági célokat nehezít a váltás rövid távon.
A kételkedőknek a legjobb érveket a Szabó Lászlóval készült podcastben foglaltuk össze még ősszel. Részemről egyelőre megmarad kísérletezés és tervezés szintjén a regeneratív gazdálkodás. Az előadók is többször említették, hogy ezt nem lehet egyik napról a másikra csinálni, jól meg kell tervezni a folyamatokat, és fontos a fokozatosság az átállásnál.
Jól meg kell tervezni a folyamatokat, és fontos a fokozatosság az átállásnál – fotó: Pixabay
Sokan még underground iránynak tartják a no-tillt és a regeneratív gazdálkodást. Szerintem a fogyasztók irányába már ez a mainstream, és a szakmában is egyre inkább fontos tényező a regeneratív mezőgazdaság. A regeneratív gazdálkodás most formálódik, még nincs (szerintem nem is lesz) egységes elfogadott gyakorlata. Jelenleg számtalan irány integrálódik rendszerré a fenntarthatóság felé vezető úton, melyeken belül megvannak az underground leágazások is.
Az átállást megkönnyítené, ha látható lenne, hogyan lehet ezeket a pluszszolgáltatásokat nagy volumennél pénzzé tenni (a kosárközösségeken túl, melyeknek szintén megvan a helye).
Az edukáció és tartalommarketing nagyon fontos tényezők, mert tudniuk kell a fogyasztóknak, miért fizetnek többet egy regeneratív termékért. Ezt a gerillamunkát végzik a regeneratív gazdák kis közösségekben és a kapcsolódó cégek nagyobb közösségekben. Szerintem itt majd lehetnek ütközések az alulról jövő szervezetek és a vállalkozások között, mert sok pénz forog kockán.
Folyamatosan jelennek meg az új minősítő rendszerek, és nagy lesz a verseny a következő években, hogy ki nyeri meg a fogyasztók bizalmát. A különböző védjegyek és karbonprogramok is jó példái ennek, hogy mekkora küzdelem van már a gazdákért. Az biztos, hogy Európában is egyre többeket foglalkoztat a téma, mert a gazdálkodók és az ipar folyamatosan előrébb rangsorolják a környezeti fenntarthatóságot a működésük során.
A szántás-nem szántás (vagy inkább bolygatás-nem bolygatás) vitája sokszor szóba került a rendezvényen, de ez az ellentét nehezen oldható fel a két szekértábor között. Szerintem minden művelési rendszernek még a megfelelő szakszerűség mellett is vannak előnyei és hátrányai, de a legfőbb problémát a generációk közti különbség adja.
A REAG konferencián is látható volt, hogy inkább a fiatalokat foglalkoztatja a téma. A generációs korlátokat a legnehezebb megugrani, és úgy nyitottá tenni a gazdákat a téma iránt. A generációkutatás ott van már sok ágazatban, tudományban, mert a tulajdonságainkat a generációs besorolásunk is meghatározza. A generációk alatt nemcsak a születési évek alapján történő besorolást értem most, hanem a mezőgazdaságban eltöltött évek számát is, és hogy volt-e korábban kapcsolódása a konvencionális termeléshez. Ez határozza meg, hogy kinek mi a normális!
A szántás-nem szántás vitában az ellentét nehezen oldható fel a két szekértábor között – fotó: Shutterstock
Számomra a konvencionális gazdálkodás alaptézisei adják a normát, mert ebben élek születésem óta. Életkorom alapján az Y generációhoz tartozom, amely az első generáció, akiknél a technológiák könnyebb adaptálása, a nyitottság és a fenntarthatóság általánossá vált. Természetesen vannak közös metszetek, és nem mindenkire igazak a generációja tézisei, de cselekedeteinket és véleményünket nagyban befolyásolják. A szüleim generációja is nyitott volt az újdonságokra az elmúlt 40 évben, de a regeneratív gazdálkodás alapjaiban írja át az egyenletet.
Lehet valaki baby-boomer, vagy az X generáció tagjaként is no-tiller, de nagy valószínűséggel az agráriumon kívülről jött, és néhány éve gazdálkodik (persze vannak kivételek). „Fogyasztóként" a mainstream sajtóban a környezeti fenntarthatóság problémájával találkozott először, ezért arra válaszul regeneratív módon kezdett el gazdálkodni. Ez a generációs probléma kevésbe jellemző az USA-ban a no-tillnél, mert ott 30-40 éve többen így gazdálkodnak, de például a regeneratív szemlélet ott is újdonság, és már nehézséget okoz az elfogadása.
Az USA-ban is sok regeneratív sikertörténet (pl. Gabe Browné) nem feltétlenül a környezeti fenntarthatóság köré épült alapjaiban, hanem a kezdeteknél az átállás volt az egyetlen lehetőségük, mert elfogyott minden tőkéjük. Sokaknak sikerült, de sokaknak nem (róluk kevesebbet hallunk), mert már más műveli a területeiket.
Fontos téma a környezeti fenntarthatóság, és vélhetően a következő évek központi témája lesz, de ezt nehéz átvinni a gyakorlatba. Elméletben mindenki nagy természetvédő, de amikor napi rutinján kell változtatni, akkor már kevésbé. A „nagy öregek" intelmeit meghallgatva a saját adottságainkra adaptálva és jól kidolgozott stratégia mentén kell elindulni a regeneratív átállásnál, ha valaki ezt az utat látja maga előtt. Ezeket az intelmeket sokan elmondták a precíziós gazdálkodás bevezetése kapcsán (jó iránytű lehet a PREGA konferencia februárban) is, ezért érdemes a két stratégiát összehangolni, és adatokat gyűjteni a regeneratív gazdálkodás eredményeiről.
|
