Dr. Kántor Sándor, a Magyar Sörgyártók Szövetsége igazgatója az Agroinformnak részletesen elemezte, hogyan biztosíthatja hazai alapanyagokból az iparág az árpa-, maláta-, komló-, kukorica- és gyümölcsellátását. Mint kiderült: mindezekben van még fejlődési potenciál.
Három fő mezőgazdasági pillér és egy kiegészítő alapanyag
A magyar söripar négy kulcsösszetevőt használ az agráriumból: árpát, komlót, kukoricát és – főként az ízesített sörök előállításához – gyümölcsöket. Dr. Kántor szerint ezen alapanyagok rendelkezésre állása önmagában nem elég: „A sörgyártásban való felhasználásukhoz nemcsak kiváló minőségre, de a magas szinten történő feldolgozottságra is szükség van.”
Kukorica – biztos forrásból, integrátorokon keresztül
Mint rámutatott: a kukoricaellátás a legkevésbé problémás, köszönhetően a nagy volument igénylő iparágaknak.
– A söripar teljes egészében magyar forrásból, integrátoroktól szerzi be a szükséges mennyiséget. Bár a klímaváltozás már rövid távon is veszélyt jelenthet a hazai termelésre, a söripar igénye nemcsak elenyésző a nagy ipari felhasználók – például az etanol- és izocukorgyárak – fogyasztásához képest, de az elmúlt évek receptváltozásainak következtében ennek az alapanyagnak a technológiai jelentősége komolyan csökkent. Ezért várakozásunk szerint mindig lesz annyi jó minőségű kukorica, ami a hazai söripart ki tudja szolgálni – erősítette meg az igazgató.
Maláta – a szűk keresztmetszet a feldolgozásban
Bár a maláta előállítása ma már koncentrált és speciális iparág, a magyar söripar alapanyagának döntő többsége továbbra is hazai termelésből származik. Az igazgató szerint az a cél, hogy az árpából előállított maláta lehetőleg magyar alapanyagból készüljön – akár hazai, akár külföldi feldolgozással.
– A söripar kezdeteihez képest az árpamaláta ma már egy az ágazaton kívülről beszerzett termék, a söripar napjainkban már nem árpát, hanem szárított malátát vásárol – emeli ki Dr. Kántor Sándor. – A múlt század elején a nagyobb hazai sörgyárak – például a Kanizsai Sörgyár vagy a Pécsi Sörfőzde – saját malátázókkal rendelkeztek. Mára azonban a malátagyártás is specializálódott, előállítása koncentrálódott: Magyarországon egyetlen nagyüzem működik, a dunaújvárosi malátagyár, amely a hazai söripar alapmaláta-igényének túlnyomó részét biztosítja.
Speciális maláták: import, de hazai alapanyagból
Azonban a teljes magyar malátaszükséglet nem fedezhető kizárólag hazai forrásból, mivel a sörfőzéshez egyes típusok – például festőmaláta vagy karamellmaláta – elengedhetetlenek, amelyek gyártása speciális berendezéseket igényel. Ezek sokszor kisebb, külföldi üzemekben készülnek, és csak kis arányban vannak jelen egy-egy főzetben, mégis meghatározzák a sör karakterét.
Dr. Kántor Sándor Fotó: Magyar Sörgyártók Szövetsége
– Becslésem szerint a magyar söripar által felhasznált maláta több mint 90 százaléka magyar alapanyagból készül – mondja Kántor. – Előfordul, hogy a malátázás külföldön történik, de ilyenkor is kiemelt figyelmet fordítunk arra, hogy a feldolgozott árpa hazai termelésből származzon.
A dunaújvárosi malátagyár, amely a világ egyik legnagyobb malátatermelő csoportjához, a Boormalt csoporthoz tartozik, Magyarországon éves szinten mintegy 80–100 ezer tonna malátát állít elő. Ez fedezi a hazai söripar igényeinek döntő részét, miközben exportpiacokra is szállít. A Boormalt szigorú minőségi követelményeket támaszt a felvásárolt árpával szemben, és nagyobb technológiai fegyelmet vezetett be, amivel stabilizálta a piacát a korábbi tulajdonoshoz képest. Mivel termékei újra keresetté váltak, mára a magyar termelők számára stabil és kiszámítható felvevőpiacot biztosít.
Nem mindegy a fajta és a minőség
A maláta minősége nagyban függ az árpa fajtájától, fehérje- és keményítőtartalmától. A söripar számára a két- vagy hatsoros sörárpák a legalkalmasabbak, amelyek termesztése Magyarországon több évtizedes hagyományokra tekint vissza.
A magyar nemesítés és termesztés erőssége, hogy a klímánkhoz jól alkalmazkodó, magas extrakt- és jó csírázóképességű fajtákat kínál.
Kihívások és jövőkép
A globális árpapiac ingadozásai, az időjárási szélsőségek, valamint a speciális maláták iránti növekvő kereslet mind befolyásolják a hazai malátaellátást. A sörgyárak célja, hogy a lehető legtöbb alapanyag magyar termelőktől származzon. Ezen törekvés alól csak azok a sörök kivételek, amelyek receptjében az licenszet adó tulajdonos ragaszkodik a felhasznált maláta eredeti forrásához.
A leggyengébb láncszem: a komló
– A harmadik termék a komló, ahol sajnálatosan visszafejlődött a termelés az elmúlt évtizedekben – szögezte le Dr. Kántor Sándor. – Magyarországon mára gyakorlatilag megszűnt a komlótermelés. Nem is olyan régen – a múlt századelőről beszélünk – Magyarország teljes egészében önellátó volt komlóból. Nem tudom az okát annak, hogy miért lett kegyvesztett ez a növény. Az biztos, hogy nagyon munkaigényes, nagy a vízigénye, igencsak oda kell rá figyelni, a szüretelés-feldolgozás szintén nem könnyű.
A termelés újjáélesztése érdekében létrejött Kastélyosdombón egy modellültetvény és olyan feldolgozó kapacitás épült ki hozzá kormányzati támogatással, ami képes lenne a magyar söripar komlóigényének legalább a felét kielégíteni – még hozzá jó minőségű komlópellettel. A komlópellet olyan jól eltartható és felhasználható feldolgozott formája a nőivarú növény virágának, amihez a komlót előszőr kiszárítják, majd összepréselik, végül fényzáró vákuumcsomagolásban hűtve tárolják a felhasználásig.
Nem könnyű műfaj a komlótermesztés, azonban ha valaki jól csinálja, biztos, kiszámítható jövedelmet nyújthat neki évről évre Fotó: Pixabay
A friss komló ugyanis nagyon-nagyon érzékeny a környezete hőmérsékletére, nedvességtartalmára, gyorsan romlik a minősége, ha nincs szinte azonnali feldolgozás. Több szakértő szerint is Magyarországon bőven volna lehetőség a komlótermesztés felélesztésében, lényegesen nagyobb termőterület komlótermését is tudná fogadni a hazai sörgyártás. Ami nagyon fontos: a komló esetében az egyes sörtípusok más és más típusú komlót követelnek meg, ezért nemcsak a komló mennyisége fontos, hanem a fajtája is.
A magyar söripar sokféle komlót használ fel és ezek biztosítása magas szinten tervezett fajta-szaporítási és komlótelepítési programot igényelne, de jó eséllyel megteremthetné annak alapját, hogy magyar söripar nagyobb mennyiségű komlót tudjon fölhasználni. Azt fontos tudni annak, aki komlótermesztésbe akar fogni, hogy az indulás elég költségigényes. A komlóültetvényhez 6-9 méter magas támrendszert kell építeni, amelyre a vegetációs időszakában föl tud kapaszkodni a növény – árulta el a szakember.
Dr. Kántor Sándor hozzátette: kifejezetten munkaigényes művelet a növény gondozása, a kiváló minőségű talaj előkészítése, a növekedés során történő metszése, a betegségekre hajlamos növény védelme, és a fiatal növény öntözése rendkívül fontos a komló esetében és a betakarításnál is nagyon kíméletesen kell eljárni. Ezek mind meglehetősen nagy gyakorlati tudást, sok-sok kézimunkát és gondos figyelmet igénylő tevékenységek. Gyakorlatilag csak a komlóaratás és a feldolgozás, ami jól gépesített, ám ezek speciális célgépek, melyek beszerzése sem olcsó. Egy szó mint száz: az igazgató szerint nem könnyű műfaj a komlótermesztés, azonban ha valaki jól csinálja, biztos, kiszámítható jövedelmet nyújthat neki évről évre.
Gyümölcs – püré formában, főként külföldről
Az ízesített sörökben használt gyümölcs a legtöbb esetben olyan egzotikus gyümölcs, pl. citrom, narancs, gránátalma, amely Magyarországon nem terem meg. A hazai termékek közül elsősorban a meggy és körte jöhet szóban, de ez is szintén érzékeny pont. A söripar feldolgozott gyümölcsöt, elsősorban pürét vásárol, jellemzően nagy gyümölcsfeldolgozó cégektől. A hazai gyümölcs ára és mennyisége – főként a termelési költségek és a fagy okozta terméskiesés miatt – nemcsak kiszámíthatatlan, nemzetközi összehasonlításban pedig nem versenyképes, ezért sokszor nem magyar forrásból származik az alapanyag. De a legnagyobb problémát itt is a hazai feldolgozó kapacitások hiánya jelenti.
Összegzés – nagyobb feldolgozó kapacitások és új termesztési programok nélkül nincs önellátás
– A magyar söripar törekszik ugyan a hazai alapanyagok felhasználására, de ehhez nélkülözhetetlen az agrár alapanyagokat feldolgozó kapacitások fejlesztése, valamint bizonyos növények – főként a komló – termesztésének üzemszerű újraindítása. A jövő az iparág és az agrárium összehangolt fejlesztése lehet, hogy a „magyar sör” minél inkább hazai földeken termett, magyar kéz által termesztett és feldolgozott alapanyagokból készüljön. A söripar számára kulcsfontosságú, hogy a hazai agrárium és a feldolgozóipar összehangoltan biztosítsa a stabil ellátást – ez nemcsak gazdasági, hanem nemzeti értékmegőrzési kérdés is – zárta gondolatait az igazgató.
Indexkép: Magyar Sörgyártók Szövetsége
_fill_540x300_0.jpg)
