A bab, ez a közönségesnek tűnő, de táplálkozás-élettanilag kiemelkedő növény, évszázadok óta a magyar konyha szerves része. Ételeink sokaságát gazdagítja, akár sűrű, tartalmas levesekről, akár húsmentes fogásokról van szó. Ennek ellenére mára alig találni olyan kertet vagy mezőgazdasági üzemet, ahol e növényt termesztik. Az egykor magától értetődő vetemény mára eltűnni látszik a hazai földekről – miközben a fogyasztás továbbra is jelentős.
A bab nem csupán finom, hanem valódi szuperélelmiszer is: magas fehérjetartalommal, gazdag vitamin- és ásványianyag-összetétellel bír. Ráadásul jól tárolható, így különösen válsághelyzetekben bizonyult megbízható alapélelmiszernek – ahogyan ez történt például Budapest ostroma idején is. A spájzok polcain még békeidőben is jól jön belőle néhány zacskó, hiszen hosszú ideig eltartható és sokféleképpen felhasználható.
Külföldi bab a hazai tányérokon
Bár a bab iránti kereslet nem csökkent, a hazai termelés mára szinte teljesen eltűnt. Statisztikai adatok szerint a Magyarországon elfogyasztott szárazbab csupán elenyésző hányada – mindössze 3,8 százaléka – származik belföldi termelésből. 2023-ban például 466 tonna volt a hazai termés, miközben több mint 12 ezer tonna import érkezett az országba.
Ez a tendencia nem új keletű: az 1990-es években még évi négy-hatezer hektáron termesztettek babot, de mára ez az érték töredékére – alig több mint ezer hektárra – csökkent. A betakarított mennyiség is drámaian visszaesett: 1991-ben még több mint hatezer tonnát szüreteltek, míg 2022-ben mindössze 234 tonnát.
A zöldbab helyzete sem sokkal jobb. Bár a vetésterület némileg nőtt 2023-ra, az összesített termésmennyiség még mindig a rendszerváltás utáni időszak legalacsonyabb értékei között van. A hazai termelés gyakorlatilag már csak emléke annak a korszaknak, amikor a zöldbab a nyári szezon meghatározó zöldsége volt a kertekben és a piacokon.
Bár a bab iránti kereslet nem csökkent, a hazai termelés mára szinte teljesen eltűnt – fotó: Pixabay
Kiszolgáltatottság és biztonsági kockázatok
A hazai babtermesztés visszaszorulása súlyos következményekkel jár. Egyrészt kiszolgáltatottá válunk a nemzetközi piacoknak, másrészt nem tudhatjuk pontosan, milyen minőségű termék kerül az asztalunkra.
Az importbab gyakran olyan országokból érkezik, ahol eltérő – sok esetben megengedőbb – növényvédelmi szabályozás van érvényben. Az egyik nagy áruházlánc például kénytelen volt visszahívni egy szállítmányt, amely extrém mennyiségű rovarirtó szert tartalmazhatott.
Kanadából, az Egyesült Államokból, Marokkóból, Etiópiából, Egyiptomból vagy éppen Lengyelországból érkezik a bab, amely nem csupán más ízvilágot képvisel, hanem eltérő beltartalmi értékekkel is bírhat – a termesztés körülményeitől és technológiájától függően. A GMO-kérdés is újra és újra felmerül, még akkor is, ha hazánk szigorú szabályozása kizárja ezek használatát.
Miért nem termelünk több babot?
A válasz többtényezős. Egyfelől a termelők számára a bab magasabb kockázatot és szaktudást igényel, mint például a gabonafélék, amelyek ráadásul jövedelmezőbbek és egyszerűbben gépesíthetők. Másrészt a vetésszerkezet torzulása is szerepet játszik: mára a hazai szántóföldek 80 százalékát négy növény – a búza, a kukorica, a repce és a napraforgó – uralja.
A felvásárlási ár ugyan időnként kedvező, de a piac hektikusan változik, a vetőmag beszerzése nehéz és drága – ráadásul többnyire külföldről, például Kanadából kell beszerezni, ami tovább növeli a bizonytalanságot. Eközben az uniós szabályozás – különösen a Brüsszelből érkező zöldmegállapodás – tovább szűkíti a gazdák mozgásterét: számos, korábban használt növényvédő szert betiltottak, miközben az importtermékek esetében sokkal megengedőbb gyakorlat érvényesül.
Szakértők szerint a hazai babtermesztés újraindítása nem lehetetlen, sőt, komoly potenciál rejlik benne. A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara úgy látja, hogy a piacon valós igény mutatkozik a magyar bab iránt, különösen a feldolgozóipar részéről. A bab nemcsak élelmiszerként, hanem fehérjeforrásként is szerepet kaphat a jövő fenntartható étrendjeiben.
A siker feltétele azonban az öntözésfejlesztés, valamint egy átgondolt támogatáspolitika, amely a tudásigényes ágazatoknak is teret biztosít. Az Agrárminisztérium szerint a zöldbab például perspektivikus kultúra lehet, különösen az öntözhető területeken, ha a termelés jövedelmezősége biztosított.
A hazai babtermesztés visszaszorulása súlyos következményekkel jár – fotó: Pixabay
Gyuricza Csaba, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem rektora szerint átfogó fehérjeprogramra lenne szükség, amely nemcsak a babot, hanem más alternatív növényeket – például a lencsét, csicseriborsót, szóját – is magában foglalná. Ehhez azonban egy olyan integrált termékpálya kiépítésére van szükség, amely a vetőmag-előállítástól a késztermék feldolgozásáig lefedi az egész folyamatot.
Az öntözés is kulcskérdés, mert a klímaváltozás sürgeti az áttörést: a növekvő szárazság és a terméskiesések komoly károkat okoznak az ágazatban. Az öntözésfejlesztésre szánt források gyors megtérülést hozhatnának, de ehhez rendszerszintű elköteleződésre van szükség.
A magyar bab jövője tehát nem csak agrárgazdasági kérdés – identitásbeli és szuverenitási ügy is. A döntés a miénk: továbbra is külföldről szerezzük be azt, amit magunk is megtermelhetnénk, vagy újraélesztjük a bab hazai kultúráját.
Forrás: NAK
Indexkép: pixabay.com
_fill_540x300_0.jpg)
