A hosszú tél eljött értük
536-ban ráköszöntött a világra a hosszú tél. A New Scientist "a sötétség évének" nevezte el ezt az időszakot, a hőmérséklet zuhant, és a Napot hatalmas köd homályosította el, amely 18 hónapon és napi 24 órán keresztül megakadályozta, hogy sugarai elérjék a Földet. Ez az éghajlati kataklizma a következő évtized során Európát, a Közel-Keletet, sőt Ázsia egyes részeit is érintette. Valójában ez az éghajlati anomália alapvetően változtathatta meg a történelem menetét.
A történelmi szövegekben található utalások nyomán kezdhetünk bele a globális éghajlati kataklizma rejtélyének felgöngyölítésébe. A Science folyóirat még 2018-ban számolt be arról, hogy Michael McCormick középkori történész szerint 536 az emberiség egyik legrosszabb időszakának kezdete volt, ha nem a legrosszabb év, melyet valaha át kellett vészelnünk. Efezusi János apostol VI. századi történész és egyházi vezető, Historiae Ecclesiasticae (Egyháztörténetek) című történeti művében azt írta
"A nap elsötétült, és sötétsége 18 hónapig tartott".
A New Scientist "a sötétség évének" nevezte el ezt az időszakot, a hőmérséklet zuhant, és a Napot hatalmas köd homályosította el, amely 18 hónapon és napi 24 órán keresztül megakadályozta, hogy sugarai elérjék a Földet. Kép: Pexels
De mi okozta ezt a globális éghajlati kataklizmát?
535 és 536 között egy sor olyan jelentős éghajlati esemény következett be, amelyet könnyen leírhatnánk katasztrofális következményekkel járó globális kataklizmaként. "Minden nap körülbelül négy órán át sütött a nap, de ez a fény mégis csak gyenge árnyék maradt. Mindenki kijelentette, hogy a Nap soha többé nem nyeri vissza teljes fényét" - részletezte János apostol.
Brandon Specktor a LiveScience-ben megjelent kutatása szerint valójában a Római Birodalom végső bukása is részben a Kr. u. 536-ban kezdődött évtizedes éhínség és pestisjárvány következménye lehetett.
Az akkor tapasztalt hőmérséklet-csökkenés valójában az elmúlt 2000 év leghidegebb évtizedének volt a drámai kezdete. A hőmérséklet konkrétan nyáron akár 1,5 Celsius fokig is leesett, és ez világszerte feljegyzett terméskieséshez és éhínséghez vezetett. Néhány évvel később, Kr. u. 541-ben a Jusztiniánusz császár uralkodása alatt tomboló pestisjárvány 100 millió embert ölt meg a Földközi-tenger térségében, tetézve a szörnyű időszak megpróbáltatásait.
535 és 536 között egy sor olyan jelentős éghajlati esemény következett be, amelyet könnyen leírhatnánk katasztrofális következményekkel járó globális kataklizmaként. Kép: Pexels
Az 536. évi sötétség és kemény tél
A már említett Efezusi János apostol nem az egyetlen olyan író, aki említést tesz erről az éghajlati kataklizmáról. Prokopiosz késő ókori bizánci tudós és történész (Kr. u. 500 és 565 között) szintén említést tett a Nap furcsa viselkedéséről Kr. u. 536-ban. Úgy vélte, hogy amit tapasztal, az rossz jel, ami előre jelzi az elkövetkező eseményeket, és így fogalmazott:
"Ebben az évben érkezett egy nagyon félelmetes előjel. A nap ugyanis fénytelenül adta ki fényét, mint a hold, az egész év folyamán, és úgy tűnt, mint a napfogyatkozásban lévő nap, mert a sugarak, amelyeket ontott, nem voltak világosak". A 6. századi Mytilenei Zakariás író és krónikás így ír a Kr. u. 535 és 536 közötti "sötét napról": "A nap nappal, a hold éjszaka kezdett elsötétülni, míg az óceánon viharos vízpermet hömpölygött ebben az évben március 24-től a következő év június 24-ig. A tél kemény volt, olyannyira, hogy a nagy és szokatlan mennyiségű hótól a madarak elpusztultak, az emberek között a gonosz dolgok miatt nyomorúság támadt."
A kortársak a szóban forgó korszakban írt számos beszámolóban írták le, hogy a Nap egyre halványabbá válik és kékes színűvé vált.
Bár a történészek már régóta tudnak erről az éghajlati kataklizmáról, az okai továbbra is rejtélyesek maradtak. Kép: Pexels
Arat a halál
A fény csökkenése a bolygó hőjének csökkenését eredményezte. Az eső hiánya és a nagyon hosszú tél terméskiesést eredményezett, a madarak és más vadon élő állatok pedig elpusztultak, ahogyan azt Mytilenei Zakariás is leírja. Éhínség és járványok sújtottak sok területet, és rengeteg ember halt meg.
Kínában és Japánban is részletesen feljegyezték az eseményt. A vízhiány miatt hatalmas aszályok voltak, amit rengeteg halál követett. Több százezer négyzetkilométer vált terméketlenné. A Beishi krónikák, az északi dinasztiák hivatalos története megemlíti, hogy Xi'an tartományban a lakosság 80 százaléka meghalt, és a túlélők hullákat ettek, hogy túléljenek. A szóban forgó év az 536. volt.
A katasztrofális esemény Koreát, Amerikát, Európát, Afrikát és Ausztráliát is elérte. Bár nem minden országból maradtak ránk írásos feljegyzések, a régészeti és geológiai adatok bizonyítékokat mutattak az éghajlati változásokra. A fák törzsén végzett vizsgálatok például kimutatták, hogy Kr. u. 536-ban volt a leghidegebb az elmúlt 1500 évben.
A fény csökkenése a bolygó hőjének csökkenését eredményezte. Kép: Pexels
De mi okozta a sötétséget?
A fontos kérdés mindebben az, hogy miért történt mindez? Bár az 536-os éghajlati kataklizmára nincs biztos válasz, az egyik elmélet szerint a történelem legrosszabb évét egy nagy aszteroida vagy üstökös becsapódása okozta, amely a tengerben ért földet (ha szárazföldre csapódott volna, akkor kráterre utaló nyomokat találtunk volna). Dallas Abbott geológus a Grönlandról származó jégmagok tanulmányozásakor találhatott erre bizonyítékokat melyek ugyanakkor nem magyarázzák kielégítően a Nap halvány fényét, és ebben az időszakban nem jegyeztek fel cunamikat sem, melyek egy aszteroida óceánba csapódása után nem maradhattak volna el.
Egy másik elmélet egy gigantikus vulkánkitörés, mivel így a légkörbe kerülő por okozhatta a fény elhomályosodását. Az egyik jelölt a Krakatau, amely az indonéziai Jáva és Szumátra szigetek között található. Az 1869-ben írt Pustaka Raja Purwa (Az ősi királyok könyve) akár egy ősi vulkánkitörésről is szólhat:
"Heves földrengés, teljes sötétség, mennydörgés és villámlás támadt, aztán dühös szélvihar érkezett szakadó esővel együtt, és halálos vihar sötétítette el az egész világot. Amikor a vizek lecsillapodtak, látható volt, hogy Jáva szigete kettészakadt, és így jött létre Szumátra szigete."
Bár nem minden országból maradtak ránk írásos feljegyzések, a régészeti és geológiai adatok bizonyítékokat mutattak az éghajlati változásokra. Kép: Pexels
Bár a történészek már régóta tudnak erről az éghajlati kataklizmáról, az okai továbbra is rejtélyesek maradtak. 2018-ban a svájci Alpokban található gleccserből származó 72 méter hosszú jégmag elemzése arra a következtetésre vezetett, hogy egy hatalmas izlandi vulkánkitörés 536-ban hamut szórt az egész északi féltekére. További két kitörés történt 540-ben és 547-ben. Eredményeiket az Antiquity című folyóiratban tették közzé.
Az Antiquity tanulmánya szerint 640-re a jégmagban ólom nyomai mutatkoznak, ami az ezüstolvasztás elterjedésének bizonyítéka. A Live Science magyarázata szerint ez az ezüstolvasztás-fellendülés biztos jele az éhező, betegségektől sújtott Európa gazdasági fellendülésének, és egy új kereskedőosztály megjelenésének, mely készen állt a nemesfémekkel való kereskedelemre". Az emberiség kezdett kilábalni az 536-os éghajlati viszonyok szörnyű hatásaiból.
(Forrás: Wikipédia)
