Jézus nevelőapja sokáig szerényen meghúzódott az adventi jászol fénylő csillaga hátterében. Névnapot csak a XV. században kapott, ábrázolásai a barokk kortól terjedtek el. Jelképei a liliom, pálma, fafaragó szerszámok. Szent József népszerűsége hazánkban a „Makula nélkül való tükör” nevű, Jézus családjával foglalkozó kiadvány (1712) nyomán erősödött fel.

Szent József a család, a házasság és a fával dolgozók (ácsok, favágók, asztalosok) védőszentje. A szegedi ácsok a céhes zászlóra hímzett koporsóval fejezték ki tiszteletüket. A kaposvári ácsok ezen a napon járultak a templomba azért a gyónásért, melyet a hívek húsvétkor végeznek.

Ez a nap Apák napja többek között Bolíviában, Hondurasban, Portugáliában és Spanyolországban.

Kistelken, (Csongrád m.) ha a családban haláleset történt, József napon böjtöltek. Csak vizet ittak és imádkoztak. Hitük szerint így az elhunyt könnyebben a mennybe jutott.

A Muravidéken József napjából a Péter, ­Pál nap időjárására következtettek. Ha derült volt az idő, akkor hőséget vártak aratásra, szénabehordásra.

Ha dörgött az ég, akkor a Szeged környéki pásztorok, földművelők tartottak attól, hogy jégeső veri el a termést, ám örültek is, mert ezt a bő szőlőtermés előjelének ismerték.

A napsütéses József meleg nyarat ígért; a szeles viszont tűzvészt.

Észak-­Magyarországon csendes, napos időjárást reméltek, hiszen ellenkező esetben sok halálesetre számítottak.

A len vetése, mely Gergely nappal kezdődött, most befejeződik. A Zagyva forrásvidékén és mellékpatakjai mentén megkezdik a szántást, mondván, hogy így érhető el gazdag termés. Más vidéken viszont ilyenkor már „az özvegyasszony ekéje” is a földben található, vagyis a gondos gazda nem vár József napig a nagyobb munkálatokkal.

A bánáti székelyek sekélyen ültették a krumplit, úgy, hogy az meghallja a harangszót. Vethető a kapor, az árpa, a zab, duggatható a hagyma és a fokhagyma.

Délen (Szeged, Göcsej, Mura-vidék) a csikósok, gulyások kihajtották az állatokat. Ez még nem a tartós, a Szent György napi kihajtás, ehhez varázslás is kapcsolódott: az állatokat ágakból és tüskés vesszőből kialakított kapun vezetik át, gyakran úgy, hogy közben alattuk egy árokban meggyújtott trágya füstölög. Azért tették ezt, hogy bogárzáskor (a bőr alatt élősködő lárvák kikelésekor) az állatok ne fussanak szerte. A varázslás hátterében vélhetően a füst rovarirtó, rovarriasztó hatása áll.

A méhesgazda otthon marad, hogy a méhei visszataláljanak; és nem ad ki a kezéből semmit, hogy rajzáskor szét ne repüljenek az állatok.