A MAGOSZ friss elemzésében arra hívja fel a figyelmet, hogy az Európai Unió az elmúlt időszakban felgyorsította a nemzetközi kereskedelmi megállapodások megkötését. A szervezet szerint az új egyezmények – különösen Ukrajna, a dél-amerikai országok és Ausztrália irányába – komoly kihívásokat jelenthetnek az uniós, köztük a magyar gazdálkodók számára.



Egymást követik az új megállapodások

Az Európai Uniónak jelenleg 76 országgal van érvényben kereskedelmi megállapodása, a világ valamennyi kontinensét lefedve. Tekintettel arra, hogy az EU a globális szolgáltatáskereskedelem meghatározó szereplője, valamint Kína mögött a világ második legnagyobb árukereskedője, a kiterjedt kapcsolatrendszer önmagában nem meglepő.

Az utóbbi hónapokban azonban – a MAGOSZ értékelése szerint – az eddigieknél is intenzívebbé vált az új egyezmények előkészítése és lezárása. Az év elején Indiával már megszületett a kereskedelmi megállapodás, a tavasz folyamán pedig Ausztráliával is lezárulhatnak a tárgyalások. Ezzel párhuzamosan egyeztetések zajlanak többek között Thaifölddel és Malajziával is.

A kérdés az, mi indokolja ezt a felgyorsult diplomáciai aktivitást, és milyen következményekkel járhat mindez az európai élelmiszer-gazdaság számára.

Átrendeződő világkereskedelem, új kényszerek

Az Európai Unió két legfontosabb árukereskedelmi partnere az Egyesült Államok és Kína, amelyek együttesen az uniós árumozgások több mint egyharmadát adják. A globális vámintézkedések és a kereskedelmi feszültségek így közvetlen hatással vannak az európai exportlehetőségekre.

Az amerikai vámtárgyalások elhúzódása, illetve a Kína által bevezetett ellenintézkedések következtében az EU több hagyományos piacán is visszaesést tapasztalhat. Ebben a helyzetben érthető törekvés, hogy az unió új piacokat igyekszik találni és megerősíteni pozícióit más térségekben.

A MAGOSZ ugyanakkor hangsúlyozza:

elfogadhatatlan lenne, ha az új exportlehetőségek érdekében az EU engedne a korábban szigorúan képviselt élelmiszer-biztonsági és termelési előírásokból. Jó példa erre az EU–Mercosur megállapodás, amely évtizedeken keresztül azért nem haladt érdemben, mert több dél-amerikai országban olyan növényvédő szereket és hormonkészítményeket alkalmaznak, amelyeket az Európai Unióban már régóta tiltólistára helyeztek.

Az érdekképviselet szerint az új piacok megszerzése nem írhatja felül az uniós élelmiszer-biztonsági normákat.


marha

illusztráció – Fotó: Shutterstock

Ausztrália: meghatározó exportőr a világpiacon

Ausztrália a nemzetközi élelmiszer-kereskedelem egyik jelentős szereplője, különösen a gabona, valamint a marha- és juhhús exportja terén. Búzából a világ élvonalába tartozó exportőrnek számít: a legutóbbi adatok szerint mintegy 36 millió tonnás termést takarítottak be, miközben Magyarországon hozzávetőlegesen 5 millió tonna búza terem évente.

A juhhús világpiacán is kiemelkedő a szerepe: a nemzetközi forgalomba kerülő mennyiség közel négyötöde Ausztráliából és Új-Zélandról származik. Ausztráliában a juhállomány mintegy 65 millió egyedet számlál, míg hazánkban az állomány nagysága egymillió alatt marad.

Magyarországon a bárányhús-fogyasztás továbbra is alacsony, az éves egy főre jutó mennyiség mintegy 20 dekagramm. Ugyanakkor a magyar bárányexport jelentős nyugat-európai piacokra irányul, ahol a keresletet részben a muszlim lakosság arányának növekedése is erősíti. Ezért a hazai termelők számára sem közömbös, milyen feltételek mellett léphet be az ausztrál marha- vagy juhhús az európai piacra.

Marhahús esetében Ausztrália a világ meghatározó exportőrei közé sorolható. Az elmúlt időszakban elsősorban ázsiai piacokon értékesítette termékeit, azonban a Kína által bevezetett, mintegy 55 százalékos vámtétel új irányok keresésére ösztönözheti az ausztrál exportőröket. Elemzők szerint ez is hozzájárulhat az EU-val folytatott tárgyalások felgyorsításához.



Eltérő állatjóléti és termelési feltételek

A MAGOSZ arra is rámutat, hogy Ausztráliában – hasonlóan több Mercosur-országhoz vagy Ukrajnához – az állatjóléti előírások és bizonyos termelési gyakorlatok kevésbé szigorúak, mint az Európai Unióban alkalmazott szabályok.

Az eltérő normák versenyhátrányba hozhatják az uniós gazdálkodókat, akik magasabb költségek mellett, szigorúbb feltételek szerint termelnek.

Az esetleges megállapodás ugyanakkor az uniós export számára is tartogathat lehetőségeket, például a tejtermékek, a sertéshús vagy a szeszes italok piacán. Ugyanakkor a lakosságszám arányát tekintve az előnyök eltérő súllyal jelentkezhetnek: míg az EU mintegy 450 milliós piacot képvisel, Ausztrália lakossága a 30 millió főt sem éri el.

A magyar gazdálkodók számára így kulcskérdés, hogy az Európai Unió milyen feltételekkel és garanciák mellett köti meg új kereskedelmi megállapodásait, és sikerül-e megőrizni azokat a szabályozási kereteket, amelyek eddig az uniós termelők versenyképességét és a fogyasztók biztonságát szolgálták.

Forrás: MAGOSZ

Indexkép: Shutterstock