Megkerülhetetlen - feltételezem ugyan, hogy unos untalanszor feltett kérdés, mi indított a vetőmag szakma irányába és mikor?

2003-ban doktorandusz éveimet töltöttem a budapesti Corvinus Egyetem Növénynemesítési Tanszékén, amikor Hullán Tibor akkori igazgató megkereste a tanszéket új munkaerő után érdeklődve. Annak ellenére, hogy a tudományos karrier is érdekesnek tűnt, mégis úgy döntöttem, hogy a növénynemesítés területén szerzett ismereteimet inkább a gyakorlathoz közelebbi területen kamatoztatom. Az érdekképviseleti munkában talán az vonzott a legjobban, hogy egyfajta hidat alkothatunk a törvényhozás, a hatóságok, valamint az ágazat szereplői között. Ez természetesen sok egyeztetést, illetve a szakmai és emberi kapcsolatok kiépítését és folyamatos ápolását igényli, ami mindenképpen mozgalmasabb tűnt, mint a laboratóriumi munka.

Ilyenkor talán nem szokatlan kérdés, hogy az eltelt közel egy évtizedes igazgatói tevékenységéről milyen mérleget készítettél önmagadnak?

Éppen abban az időben csatlakoztam a VSZT-hez, amikor a szervezet felépítésében, összetételében még a 90-es évek szemlélete és szellemisége volt a meghatározó, holott már a 2000-es évek kihívásaira kellett volna választ adnunk. Az első években ez a feszültség tetten érhető volt a különböző testületi üléseinken, hiszen többen, főként a fiatalabb generáció tagjai változást akartak. A 2006-ban történt igazgatói kinevezésem tulajdonképpen garanciát jelentett ezekhez a változásokhoz, hiszen fiatal koromból és viszonylagos tapasztalatlanságomból adódóan engem még nem korlátoztak olyan tényezők, „beidegződések”, amik ezt megakadályozták volna. Természetesen a szövetség megújítása, modernizálása elsősorban azoknak az aktív, főként elnökségi tagjainknak volt köszönhető, akik ezt kezdeményezték és munkájukkal folyamatosan segítették. Ami talán ebben a személyemhez köthető, hogy az évek során sikerült egy olyan profi titkárságot felépíteni, ami véleményem szerint elengedhetetlen annak az érdekében, hogy az érdekképviselet hatékonyan működjön.

Mit könyvelhettél el legnagyobb sikernek és mivel voltál elégedetlen egy ilyen virtuális zárszámadás táján?

10 év alatt sok minden történt és valóban nehéz kiemelni egy-egy momentumot. Talán amire a leginkább büszke vagyok, az a nemzetközi kapcsolataink fejlesztése terén elért eredményeink. Az uniós csatlakozásunk óta veszünk részt intenzíven a külföldi szervezetek munkájában. Az elmúlt tíz évben sikerült kiépíteni olyan nemzetközi kapcsolatrendszert, amelyben elismerik a VSZT-t, tudják, hogy kik vagyunk, s a mi véleményünk nélkül nemigen hoznak döntéseket. Aktív tagjai vagyunk az európai, és a világszövetségnek, ahol nem csak én, hanem az elnökség több tagja is szerepet vállal, mégpedig komoly, választott pozícióban. Az európai szövetség 2011-ben Magyarországon tartotta a kongresszusát, 2008-ban Siófokon rendeztük a kelet-európai vetőmaghálózat konferenciáját, és 2017-ben Budapest ad majd otthont a világszervezet konferenciájának, amelyen több mint 1500 vetőmagos szakember vesz részt. A szövetség tehát részese a nemzetközi vérkeringésnek.

Amivel talán a leginkább elégedetlen vagyok és egyfajta személyes kudarcnak is élem meg, hogy nem sikerült aktivizálni a teljes tagságot. Közel 800 tagunk van, ebből kb. 150 cég mondható aktívnak, akiktől folyamatosan olyan visszajelzéseket, információkat kapunk, ami elengedhetetlen az operatív működésünkhöz. Annak ellenére, hogy ez az aktív 150 tagvállalat közelítőleg lefedi a vetőmag piac 90%-át, mégis van egyfajta hiányérzet bennem.

A hazai pályáról a nemzetközire váltás nyilván sok új feladatot vázol fel, megtudhatunk ezekből néhányat?

A nemzetközi szövetségben (ISF) elsősorban a globális vetőmag-kereskedelmet lehetővé tevő szabályzások, nemzetközi egyezmények betartásának felügyeletével, illetve fejlesztésével fogok foglalkozni. Emellett a szervezet zöldség-vetőmag szekciójának munkáját fogom segíteni. Az ISF-nek több mint 50 nemzeti szövetség a tagja, ezért rendkívül sok különböző érdeket és nézőpontot kell összehangolni. Ez rendkívül komoly kihívás számomra, de bízom benne, hogy az elmúlt 10 év egyeztetési tapasztalataira építve képes leszek az elvárásoknak megfelelni.

Az új munkaterületből hány szál maradhat meg a magyarországi munkakapcsolatok művelésére?

A VSZT is tagja az ISF-nek, ebből adódóan munkaköri kötelességem is a hazai kapcsolatok ápolása. Emellett természetesen minden, a nemzetközi vetőmag-kereskedelmet érintő kérdésben szívesen állok a hazai kollégák rendelkezésére. Annak ellenére, hogy a vetőmag-ágazat valóban globális, hiszen az előállított vetőmagok több mint 1/3-a belép a nemzetközi kereskedelembe, mégis szűk szakma és a hazai szakemberekkel sűrűn lehet találkozni a különböző nemzetközi fórumokon. Ezért én nem is akarok különösen elbúcsúzni senkitől sem, hiszen továbbra is a vetőmag-ágazatban és a vetőmag-ágazatért fogok dolgozni.

Köszönöm az olvasók nevében is a tájékoztatót és sikeres új esztendőt kívánok az új, immár nemzetközi színtéren is!

Inczédy Péter