A háború előtt Ukrajna Európa egyik vezető sókitermelő országának számított, de a Donyeck megyei Szoledar városában található Artemszil üzem orosz kézre kerülése alapjaiban írta át a piacot. Az üzem bezárása után az ország hirtelen sóhiánnyal szembesült, ami azonnali pánikot keltett mind a lakosság, mind az ipar körében.

Az üzletekből eltűnt az ukrán eredetű só, a tengeri import pedig hosszú hónapokig rendkívül magas árakon volt elérhető. Bár három év elteltével a piac stabilizálódni látszik, a megoldás továbbra sem teljes körű: Ukrajna jelentős mértékben támaszkodik külföldi szállítmányokra, mivel a hazai termelés csak lassan éled újjá.

A szoledari bánya nemcsak Európa legnagyobb sólelőhelye volt, de kulturális jelentőséggel is bírt – még koncerteket is rendeztek benne. A nátrium-klorid szerepe sokrétű: elengedhetetlen az emberi szervezet működéséhez, alapvető az élelmiszer- és vegyipar számára, valamint kulcsszerepet játszik a téli közlekedésbiztonságban. A só az ukrán kultúrában is szimbolikus: a „kenyér és só" a vendégszeretet jelképe, míg a történelmi sókereskedelmi utak neve fennmaradt a csillagos égbolt elnevezéseiben is.

Ukrajna sóvagyonát hivatalosan 16 milliárd tonnára becsülik, ám ezek jelentős része elérhetetlen vagy gazdaságtalanul hasznosítható. A Szoledar melletti bányák korábban a teljes hazai fogyasztást és az export jelentős hányadát biztosították: az Artemszil 2021-ben mintegy 1,9 millió tonna sót exportált, ezzel az egyik legnagyobb európai termelőként tartották számon. A háború kitörése után ez a kapacitás gyakorlatilag megszűnt, Ukrajna pedig elvesztette fő sóforrását.

só

Az üzletekből eltűnt az ukrán eredetű só, a tengeri import pedig hosszú hónapokig rendkívül magas árakon volt elérhető – fotó: pexels.com

A termelés súlypontja az Artemszil elvesztése után Kárpátaljára és a Kárpátok térségébe helyeződött át. Kszenyija Orincsak, az Ukrán Bányászati Szövetség ügyvezetője két jelentős projektet emelt ki: a kárpátaljai Talaborfalu közelében található lelőhelyet, valamint a dolinai bányát Ivano-Frankivszk megyében. A Talabor melletti bánya 15,5 millió tonnás igazolt készletével nemzetközi viszonylatban is figyelemre méltó lehet, és akár 300-450 ezer tonna technikai sóval tudná fedezni az ország téli igényeit. A második ütemben „extra" minőségű élelmiszeripari só gyártása is a tervek között szerepel – hangsúlyozta Orincsak. Azonban 2025 elején a projekt teljesen leállt a befektetők közötti éles tulajdonosi vita miatt, amely gyakorlatilag megbénította a beruházást.

A figyelem ezért jelenleg inkább a Dolina melletti kitermelési projektre összpontosul. Ivan Diriv, a település polgármestere elmondta, hogy a kitermelést korszerű technológiákkal tervezik újraindítani, évi 15 ezer tonna só előállításával. Bár ez eltörpül az Artemszil kapacitásaihoz képest, a projekt mégis életképes lehet, hiszen az energiaköltségeket helyi földgáz melléktermékéből származó hővel lehet csökkenteni. Ugyanakkor Orincsak figyelmeztetett: „a jelenlegi termelési volumen kevesebb mint 10 ezer tonna, miközben az import csökkenése több mint 180 ezer tonnát jelentett csak az idei első félévben". Ez is mutatja, hogy a hazai kitermelés nem tudja pótolni a háború miatt elveszett kapacitásokat.

A belföldi termelés gyengesége miatt Ukrajna 2022 óta főként Törökországból, Romániából és Egyiptomból importál sót. 2024-ben a behozatal még stabilizálta a piacot, de 2025 első felében már 46 százalékos csökkenést regisztráltak: január és június között mindössze 211 ezer tonna só érkezett az országba. A visszaesés azonban nem az ukrán bányák élénkülésének tudható be, hanem a kereslet csökkenésének. A szakértők szerint ennek két oka van:

egyrészt a háború és a kivándorlás miatt jelentősen csökkent a lakossági fogyasztás, másrészt az iparban – különösen a vegyiparban és a fémiparban – több nagy felhasználó teljesen vagy részlegesen leállt.

Ez alapján a csökkenő import mögött nem az önellátás, hanem a zsugorodó belső piac áll. A szakértők arra is figyelmeztetnek, hogy az elkövetkező 1-2 évben Ukrajna nem lesz képes teljes önellátásra, hiszen a szükséges tőke, technológia és stabil környezet hiányzik. Külön kiemelték: „a kárpátaljai sóbánya belső konfliktusának rendezése nélkül nem lehet megvalósítani a téli útkarbantartáshoz szükséges több százezer tonna technikai só kitermelését".

Középtávon, azaz 3-5 éven belül van esély arra, hogy Ukrajna jelentős mértékű önellátást érjen el. Ehhez viszont elengedhetetlen a befektetői bizalom megerősítése és az állami szerepvállalás átláthatóvá tétele. A szakértők szerint a sóipar problémái az egész ukrán bányászati szektor kihívásait tükrözik: „a nyersanyagvagyon hatalmas, de a kitermelés szervezetlen, a szabályozás kiszámíthatatlan, és a háború miatti kockázatok elriasztják a befektetőket".

A helyzet így kettős képet mutat: az import révén a lakossági igények jelenleg biztosítottak, rövid távon nem várható hiány. Ugyanakkor Ukrajna továbbra is stratégiai függőségben van.

A bányák és feldolgozóüzemek újraindítása bizakodásra ad okot, de egyelőre ezek nem közelítik meg a háború előtti szinteket. A jövőt illetően azonban reményt kelt, hogy egyre több beruházó jelenik meg a piacon, akik korszerű és környezetbarát technológiák alkalmazására is nyitottak. Amennyiben ezek a kezdeményezések valóban megvalósulnak, Ukrajna akár ismét exportőrré is válhat néhány éven belül.

Forrás: vg.hu

Indexkép: pexels.com