Bizonyítja ezzel, hogy ugyan a teherautógyár múltja 1964-ig nyúlik vissza, de az ott gyártott gépek a mai napig kiszolgálják a használóit.

Az IFA W50 tehergépjárművet a háború után elpusztított korábbi Daimler-Benz repülőgép-motor gyár helyén működő keletnémet VEB Industriewerke Ludwigsfelde gyártotta1965-től. Az IFA elődjének az S4000 tekinthető; amit még egy egész másik gyárban, Werdauban gyártottak. (Érdekesség, hogy a W50-ből a W Werdaut jelenti, noha a W50-esek mindig is Ludwigsfeldében készültek.). A KGST államain belül gyorsan vált az egyik legnépszerűbb teherautóvá, de eljutott a világ számos országába is: több, mint 40 országba exportálták, mintegy 240 országspecifikus modell előállításával.

Négyütemű, vízhűtéses, négyhengeres dízelmotor az erőforrása

Ennek a névleges teljesítménye 81-92 kW. A motor összlökettérfogata 6560 cm³. Nagy újdonságnak számított, hogy a MAN által szabadalmaztatott gömb alakú égésteret használták, ami az osztott égésterű technológiákhoz képest sokkal kedvezőbb égési folyamatokat garantált. Izzítását a szívótorokban helyezték el, gázolaj-ködösítő funkcióval ellátva.

Többféle űrtartalmú olajkarterrel szerelték fel őket, mindegyik változatnál széria volt a motorolaj optimális hőmérsékletét szabályozóolaj-víz hőcserélő. A motor hűtését folyadékhűtéssel oldották meg, automatikusan vezérelt, mágneskuplungos hűtőventilátorral, és termosztáttal.

Követve az akkori teherautó építési szokásokat, az IFA motorját a kabinba beékelődve a két ülés között helyezték el, ahol a fülkétől való elkülönítést egy felnyitható motortakaróval oldották meg.  Így onnan könnyen elérhetővé vált a nívópálca, vagy a szívócsonk, a hidegindító spray bejuttatására. Érdekesség, hogy az erőforrás nem vízszintesen került beépítésre a magas motorelhelyezés miatt, hanem néhány fokkal hátrafelé döntve, mert a hajtáslánc többi elemével csak így tudták tartósan összekötni. A motort a motorfék-hatás növelésére kipufogófékkel látták el. Az IFA W50 motorja számos helyre beépítésre került igénytelensége, egyszerű felépítése, megbízhatósága, és kedvező teljesítménygörbéje miatt. Például használták a Fortschritt traktorok és betakarítógépek motorjaként is, ahogy a hazai gyártású, Ikarus 211-es autóbuszba is a W50-es erőforrása került.

Motorok:

  • 1965-től '66-ig: 6000 köbcentis, négy hengeres, R4 dízelmotor - 90 lóerő (66 kW)
  • 1966-tól '67-ig: 6.500 köbcentis, négy hengeres,4 KVD 14,5/12 dízelmotor - 110 lóerő (81 kW)
  • 1967-től 6.560 köbcentis, négy hengeres, 4 VD 14,5/12-1 SRW dízelmotor - 125 lóerő (92 kW) és 422

IFA W50

Bátran kijelenthető, hogy ritka az gépek iránt átlagosan érdeklődő ember Magyarországon, aki ne ismerné az IFA márkaneve – fotó: pixabay.com


Váltó és hajtáslánc, váz, felfüggesztés, fékrendszer

A motort egy egytárcsás, száraz, mechanikus, rásegítés nélküli tengelykapcsoló választotta le a váltóról. A sebességváltó egy öt előre, egy hátrameneti fokozatú, részben szinkronizált váltómű, aminek a beszállítója a VEB Brandenburgi Sebességváltógyár volt, ami a későbbi L60-nak is szállított hajtóműveket. Mind a váltó, mind az osztómű mechanikus működtetésű. A felépítmények üzemeltetésére kapcsolható TLT állt rendelkezésre. Mindegyik differenciálmű pneumatikus differenciálzárral volt szerelve.

Nagyon sokféle típusvariáció gyártását tette lehetővé az IFA W50 létraváza. A rugózás megoldására félelliptikus laprugókat alkalmaztak, hidraulikus lengéscsillapítókkal. A fékek hidropneumatikusan működtetett fékek voltak, kétkörös, vagy egykörös pótkocsifék csatlakoztatási lehetőségekkel.

Az IFA fékrendszerének specialitása az volt, hogy a pneumatikus rendszer használata mellett, a hidraulikus részegységeket is meghagyták - így a fékek működtetéséhez nem volt szükség nagy légnyomásra, de ha a rendszer bármelyik eleme megsérült, akkor a fékrendszer üzemképtelenné vált.

A tehergépjármű rögzítőfékje a hátsó kerekekre hatotó pneumatikus működtetésű rugóerőtárolós fék volt, amit a pneumatikus rendszer meghibásodása esetén mechanikusan lehetett oldani.

Vezetőfülke - csak minimális műszerezettség jellemezte

Az IFA ikonikus fülkéje  a benne utazóknak nem kínált nagy komfortot. Az alacsony belmagasság, az ülések között elhelyezett motor hőtermelése (ami télen áldásos, nyáron ádáz körülményeket teremtett) nem volt túlságosan sofőrbarát. A kezelőszervek keletnémet gyártású alkatrészek, melyek még sok más típusban visszaköszönnek. Az évek során szériafelszereltség lett a fordulatszámmérő, és még sok egyéb műszerrel bővült a felhozatal.

Az IFA W50 jó terepképességei miatt nagyon kedvelt volt a mezőgazdaságban, emiatt nagy mennyiségben és számos változatban készültek belőle billenőplatós felépítményekkel felszerelt változatok. Készült belőle tűzoltóautó, szemeteskocsi, különböző darus felépítménnyel szerelt típusok.

IFA W50

IFA - Készült belőle tűzoltóautó, szemeteskocsi, különböző darus felépítménnyel szerelt típusok – fotó: Felix O - Technik-Museum Pütnitz, Ribnitz-Damgarten Sept 2009, CC BY-SA 2.0, commons.wikimedia.org

Motor típusa: 4 VD 14,5/12-1 SRW
Névleges teljesítmény: 92 kW 125 LE
Legnagyobb forgatónyomaték: 430 Nm
Össz-lökettérfogat: 6,56 l
Hengerszám: 4
Névleges fordulatszáma: 2300 1/min
Furat/löket: 120/145 mm
Sebességfokozatok száma: 5+1
Jármű hossza: 5760 mm
Magassága: 2800 mm
Nyomtáv elöl/hátul: 1900/1950 mm
Tengelytáv: 3200 mm
Legkisebb fordulókör átmérője: 16,15 m
Hasznos teher, személyekkel: 4600 kg
Menetkész saját tömeg: 5750 kg
Megengedett vontatható tömeg: 12000 kg
Tüzelőanyag tartály térfogata: 150 l
Névleges elektromos feszültség: 12 V
Akkumulátor 2 × 135 Ah

Egy alap IFA hivatalos végsebessége 83 km/h volt, a gyári fogyasztási adat alapján pedig 20-25 liter üzemanyagot fogyasztott 100 kilométerenként.

25 év alatt 571.800 példány készült az IFA W50-ből. Bátran kijelenthető, hogy ritka az a gépek iránt átlagosan érdeklődő ember Magyarországon, aki ne ismerné az IFA márkanevet.

Forrás: Wikipédia