A Szarvasi Veteránjármű Baráti Kör immár harmadik alkalommal rendezi meg veterán gép- és jármű találkozóját, fókuszban az öreg mezőgazdasági gépekkel. A május első két napján lévő rendezvény most is valóságos csemege lesz a gépek szerelmeseinek. A baráti kör egyik tagjával, Lénárt Zoltánnal beszélgetve most a tavalyi gépkínálatból adunk egy kis ízelítőt.

- Az elsőként bemutatott gép a Vörös Csillag Traktorgyárban készült Budapesten, 1960-ban. A Hofferek után ez volt Magyarországon az első korszerű, univerzális traktor. Nem sok készült belőle, nem is igazán vált be, mert nem volt négy kerék meghajtású, homokos talajon süllyedt, kicsi volt a teljesítménye, utána kezdték el gyártani az erősebb teljesítményűeket, de ez volt az első, korszerű alapokra épült Starter Licenc alapján gyártott 2 hengeres, diesel, Csepelen készült motorral szerelt traktor.

- Hol sikerült rábukkanni?

- Nagyon romos állapotban találtam rá, teljesen véletlenül, amikor egyszer betévedtem egy tanyába és láttam, hogy ott áll egy fa alatt. A háziak persze azt mondták, hogy meg akarják csinálni, de láttam, hogy már idős az ember és mintegy fél napos rábeszélés után csak eladta nekem. Már akkor délután visszamentem érte egy rakodógéppel, és pótkocsin elhoztam, mert gyakran előfordul az, hogy ilyenkor híre megy a vételnek és meggondolja magát a tulaj, mert mások többet ígérnek. Azt senki nem értékeli, hogy ebben utána mennyi munka van. Ezen a traktoron én utána még két évet dolgoztam, mert újra kellett gyártani a lemezeket, mivel mind össze volt törve. De ma szinte 98%-ban eredeti állapotú, és üzemképes.

- Ha jól látom, ez a gép is saját lábán érkezett.

- Ez már egy restaurált K25-ös, 1955-ös gyártású. Forgalomban van, a közúti közlekedésben részt vesz, ezekkel ugyan hazaviszek 50 bála szénát a birkáknak, így részt vesz a mezőgazdasági munkában, de többnyire falunapokra, bemutatókra szoktam járni vele, céges rendezvényekre, ha nem tartják túl messze, jó kis afféle „buli jármű”.

- Kizárólag mezőgazdasági gépekre, eszközökre korlátozódik az érdeklődése?

- Nagyon sok mindent gyűjtök, főként mezőgazdasági eszközöket, a lovas szerszámoktól kezdve a motorokig mindent, ami csak régi vagy népi. A nejem szokta is mondani, hogy ne vigyek többet haza, mert már nem tudjuk hova tenni. Bent a lakásban rézmozsár, Mária Terézia és Ferenc József pohár, de pénzérméből is több kilónyi van. Már az anyai nagyapám is mezőgazdasággal foglalkozott, már abban az időben volt aratógépe. Szomorú emlék maradt, hogy 1945-46-ban akartak venni egy Hoffer traktort, ezért mindenüket eladták, már kezükben volt a vastag, sorszámozott pengőköteg, ahogy a bankból kijött, és akkor volt, hogy a pénz egyik napról a másikra elértéktelenedett. Most őrzöm a többi régi pénz között.

- Csak börzéken és piacokon keresi ezeket a kincseket?

- Dehogy! Ehhez a géphez épp az Agroinformon találtam alkatrészt, mint ahogy már korábban is, több alkalommal és sikerült onnan vásárolnom, nem is egy dolgot. Ezt a kipufogót is ott vettem. Tehát az interneten keresztül is vásárolok.

- Abban a két évben, amikor a gépen dolgozott, talált hozzá leírást, vagy ezek még olyan egyszerű és áttekinthető szerkezetek, hogy a soron következő munkálatok adják magukat a szerelés során?

- Szerencsém volt, ez adta magát, de megvan hozzá az eredeti dokumentáció fényképekkel. Emellett persze még nézem a netet, járok találkozókra, fényképezgetni is szoktam, az ember sokfelől informálódik, és akkor összeáll a dolog. De nekem még koromból fakadóan is vannak emlékeim erről a gépről, bár ez nem dicsőség, de én még emlékszem a hőskorukra. Ezt a gépet szintén az Agroinformon találtam, mindössze egy napig volt fent, mert azonnal elmentem érte, és megvettem. Ennek az érdekessége az, hogy a hátulján van egy tűzifa fűrészelő szerkezet, ami most reneszánszát éli. Azt tudom róla, hogy két generáció kereste vele a kenyerét.

A nagyapa egy életen keresztül, mert meghalt mellőle, utána a fia vette át, az is vagy húsz évig volt vándorfűrészes Kisújszálláson. Én az unokától vettem meg, aki informatikus és halvány gőze nem volt sem a működéséről, sem az értékéről, így az ócskavas áránál kevesebbért vettem meg. A gyártási éve 1955. Egy kicsit öregebb, mint én. Trélerrel hoztuk haza. A másik traktor alkatrészpótlásának vettem, de miután két napig szereltem, láttam, hogy fog ez menni, két napos munkával be fog indulni. Láttam benne az értéket. De legjobban az adattáblák tetszettek, mert az pótolhatatlan kincs. Nagyon ritka, amelyiken megvan a három gyári adattábla, sőt, rajta van még a magyar adaptáció is.

- Honnan hozta ezeket a gépeket Szarvasra?

- Békésszentandrásról, mint ahogy ez a gép is, ami az egyik barátomé, aki szintén mezőgazdasággal foglakozik. Ez is 1960-70-ben volt a magyar mezőgazdaság egyik vezérgépe. Erre már épült fülke, és ezen már hárman is tudtak utazni úgy, hogy közben nem esett be a hó. Ez már 4 hengeres, 50 lóerős, nagyteljesítményű, akkor gyorsnak számító traktor volt, mert már 30km/h-val is megy, ami a Hoffer 15 km-hez képest jó sebesség. Vagyis már igen korszerűnek számított.

Ez a másik ugyancsak egy békésszentandrási barátomé, ez a gép napi használatban van, ő tanyán lakik kint, a tanya körül fűkaszál, rendsodrózik, beviszi a szénát, gyerekeket táboroztatnak, van hozzá egy pótkocsi is.

- Ritkán látni lánctalpast a találkozókon.

- Ráadásul ez kétszemélyes, ezzel elviszem önt egy körre, sőt, vezetheti is. Ez a gép 1975-ben készült a Szovjetunióban, és az az érdekessége, hogy egy kutatóintézetben volt, ahol 20ha-t művelt és nagyon szépen meg van a burkolata is, csak most leszedtem, hogy be lehessen látni. A belseje is szinte gyári állapotban van, eredeti műszerekkel, semmi átalakítás nincs benne. Még a gyári elsősegély doboz is meg van, egy dolog hiányzik csak, egy termosz-szerű ivóvíz tartó edény, de majd valamelyik börzén találok hozzá, már tudom, hogy mit kell keresni.

- Ennek a gyűjtögetésnek sosincs vége, igaz?

- Nincs, nincs, ez egy szenvedély. Olyan mint az alkoholizmus, hogy fogadkozik az ember, de amikor meglátja, nem tud ellenállni. Működik a ventillátora is, most rendbe hoztam, mert az elektronikája kicsit el volt hanyagolva. Mindössze 900 üzemóra van benne, egy ilyen gépnek 10-12 ezer az üzemóra teljesítménye, akkor megy tönkre. Mondjuk egy mai, korszerű gépnek kb. 20 ezer óra.

- Erre a gépre hogy talált rá?

- 17 évig állt egy fa alatt, körbe volt nőve ecetfával meg fóliasátor vázakkal rakták körbe. Egy éves munkám van abban, hogy hozzájutottam, mert a Magyar Állam tulajdona volt, és pályázni kellett rá. Nem a pénzről szólt a dolog, mert nekem kellett árajánlatot tenni, és egyszer csak szóltak, hogy enyém a gép, el van bírálva a pályázat. Nem akartam elhinni, hogy ilyen létezhet, hiszen majdnem nulla forintot írtam vételárként. Persze feltüntettem a szándékomat, hogy megmenteni, rendbe hozni szeretném, ez úgy látszik meghatotta a döntéshozókat, mert a legtöbb gép ócskavasként végzi, nem az értéket látják benne, hanem a vasat.

- Ez nem megy el a lábán egy találkozóra. Hogyan szállítja?

- Van egy szponzorom, aki ingyen és bérmentve rendelkezésünkre bocsát egy trélert, azon szoktuk vinni. Túl nagy távolságokra nem, de itt a környéken igen.

 

A szarvasi veterántalálkozón május 1-2-án szintén megtekinthetők lesznek ezek a gépek, és mellettük számos más különlegesség is.


További részletek IDE kattintva olvashatók.

A program IDE kattintva érhető el.

Beszámoló a tavalyi találkozóról IDE kattintva olvasható.