A sumac (vagy szumák, sumach) egy, a szömörcék családjába tartozó vadon növő cserje, mellyel főleg a Földközi-tenger térségében, Afrikában, Ázsiában és Észak-Amerikában találkozhatunk. Annál jobb termést hoz, minél magasabban lévő termőterületen él. Bizonyos fajtái mérgezőek, ezért mindenképpen csak megbízható forrásból származó ellenőrzött terméket vásároljunk.
A sumac aromás illatú, savanyú ízű, citrusokra emlékeztetően fanyar. Hasonlít az íze a citroméhoz, de annál egy kicsit édeskésebb. Édes és sós ételekhez egyaránt használható.
A bogyókat megtörve, majd forró vízbe áztatva egy savanyú folyadékot kapunk, mellyel helyettesíthető a citromlé. Fanyarságának köszönhetően kitűnően kihangsúlyozza az ételek ízét, felerősítve a többi fűszer aromáját. Nagyszerű ízesítője különféle raguknak is, és tipikus fűszere a kebaboknak, de akár a natúr joghurt ízét is feldobhatjuk vele.
A sumac aromás illatú, savanyú ízű, citrusokra emlékeztetően fanyar – fotó: Pixabay
A név az arab „summaq" szóból származik, ami sötétvöröset jelent, és a növény termésének színére utal. Az 1. században élt Pedanius Dioscorides nevű görög orvos művében gyógyszerként és fűszerként írt róla. Elsősorban húsokat fűszereztek vele, másodsorban a bogyókból kipréselték az illóolajat, majd ecettel és olívaolajjal elkeverve mártásokat készítettek belőle.
A növény vörös színét már az egyiptomiak és a görögök is használták, még a középkorban is kedvelt festékanyagnak számított, hiszen remekül lehetett vele textileket és gyapjút festeni.
Az észak-amerikai őslakosok a sumacot betegségek kezelésére és frissítő italok készítésére használták.
Maga a növény egy kb. 2-3 méter magas, dús lombú bokor. Virágai fehérek, termései fürtökben lógó piros bogyók. A fürtök 8-10 cm hosszúak, a bogyók pedig borsószem méretűek, és az éretlen zöld állapotukból nyár végére karmazsinvörös színűvé érnek.
Az ősz elején begyűjtött szemeket a szárukon hagyva napon szárítják 2-3 napig. Ezután egy kőmozsárban őrölve, majd átszitálva választják el a vékony héjat és gyümölcshúst a kemény, fekete magtól. Utána újra őrlik és szitálják a fennmaradó részeket, hogy minél több értékes részt nyerjenek ki. Végül a magokat is összezúzzák egy darálóban, aminek a végeredménye egy barna por, hasonló ízzel és zamattal. Így különböző minőségi osztályok születnek, a legmagasabb osztályt az első szitálás eredményezi.
A sumac egészben is megvásárolható, de leggyakrabban durva porrá őrölve árulják.
Szokták gyapotmagolajjal is keverni, hogy fényesebb legyen, illetve van, hogy hozzáadnak sót, ami tartósítja, és kiemeli az aromáját.
Korábban csak a közel-keleti termékekre szakosodott boltokban lehetett sumacot vásárolni, az utóbbi években azonban már a hagyományos élelmiszerboltokban is megjelent.
A minőség egyik legbiztosabb jele a mély, élénk bíborvörös szín és a minél egységesebb textúra. Ez jelzi, hogy a bogyókat éretten szedték, és az őrlésükre is csak nemrég került sor.
Hűvös, sötét, száraz helyen, légmentesen záródó edényben akár egy évig is tárolható, addig képes megőrizni az ízét.
Jótékony hatásai
• lázcsökkentő és
• bél- és gyomorproblémákat enyhítő hatása van a belőle készült főzetnek,
• kiváló vízhajtó,
• magas tápanyagtartalommal és gyulladáscsökkentő hatással, valamint gombaellenes és antibakteriális tulajdonságokkal rendelkezik,
• a sebösszehúzás terén a szöveteket tonizáló hatása miatt lehet eredményes,
• Törökországban a cukorbetegség természetes gyógymódjaként tartják számon,
• egy tanulmány szerint kiváló zsírégető szer.
_fill_540x300_0.jpg)
_fill_540x300_0.jpg)
_fill_540x300_0.jpg)
_fill_540x300_0.jpg)
