Ahogy egyre közeledik a tavasz, ahogy egyre többször sütkérezhetünk a napsütésben, úgy jön meg a kedvünk ahhoz, hogy a hosszú tél után egy kis tavaszt csempésszünk az otthonunkba. Ehhez pedig az első lépés, hogy tavaszivá varázsoljuk a bejárati ajtót. Különösen most, amikor hamarosan itt a húsvét. És mi lehetne alkalmasabb erre, mint a barka!

Mi is az a barka?

A barka leggyakrabban húsvétkor kerül elő. Ez nem véletlen, hiszen a barka a húsvét vasárnapját egy héttel megelőző virágvasárnaphoz kötődik. A kereszténység ezen a napon ünnepli Jézus bevonulását Jeruzsálembe. A barka pedig nem mást szimbolizál, mint a pálmaágakat, amelyeket a bevonuláson Jézus elé terítettek, illetve amelyeket lengetve fogadták Jézust. A pálmaágakat pedig hazánkban a lombfakadás előtt virágzó fűz fajok vesszőivel helyettesítik.

A virágvasárnaphoz kapcsolódik a barkaszentelés is, amikor a barkákat elviszik a templomba, hogy a pap áldja meg azokat, és így a barka elhárítja a rontásokat és megvédi tulajdonosa házát a vihartól és a tűztől. De a barka még a veteményesbe tűzve is hasznos, hiszen bőséges termést hoz. A római katolikus szokások szerint a barkát a virágvasárnapi szentmise előtt áldja meg a papa, majd a hívek hazaviszik, és a következő év hamvazószerdáján elégetik, ezzel készülve az új böjti időszakra.

barka

A barka, ha nem tesszük vízbe, évekig is díszítheti otthonunkat. Fotó: Shutterstock

Van, aki a virágzatokkal berakódott vesszőt, vagy az egész növényt barkának nevezi. A füzek barkának nevezett szerve valójában botanikailag a füzérvirágzat. A barka ekkor a legmutatósabb, amikor még virágzás előtt áll. A barka a megnyúlási szakaszt megelőzően nagyon dekoratív, amikor a rügypikkely már többnyire lehullott róla, vagy legalább megpattant.


A barka tehát nem hosszú életű, hiszen ha a fűz kivirágzik, már nincs is barkánk. Éppen ezért a barkát nem szabad vízbe tenni, hiszen akkor nagyon rövid idegi gyönyörködhetünk benne. Ha kiszárítjuk, évekig díszíthetjük vele otthonunkat. Ettől függetlenül tehetjük vázába, csak ne tegyünk bele vizet. Húsvétkor sokan díszítik fel apró tojásokkal a barkát, és ilyenkor nevezzük tojásfának.

Így legyen saját barkád

Ha kicsi a hely a kertünkben, akkor sem kell lemondanunk a saját barkáról. Ekkor érdemes csüngő barkafűzt ültetni. Az egyik legismertebb, kertbe ültetett fűz a kecskefűz, amelyet leányfűznek és pálmafűznek is neveznek, de sokszor emlegetik barkafa néven is. Ez a magas cserje gyakran kis fává is megnő. Vesszői kezdetben szürkés szőrzettel borítottak, később kopaszok és fényes pirosas-barnák. A kecskefűz oltással szaporítható, mivel a hím egyedek vesszői nem, vagy rendszerint rosszul gyökeresednek.

A csüngő barkafűz lombhullató fa vagy cserje, virágzó kültéri növény. Mivel a tavasz egyik legszebb hírnöke, gyakran találkozhatunk vele parkokban és kertekben. A barkafűz jól alkalmazkodik a városi környezethez. Jól tűri a hideget és a meleget, és még árnyékban is kiválóan érzi magát. Ráadásul még a szennyezett levegő sem tudja a kedvét szegni.

A csüngő barkafűz magassága másfél - két méter. A legszebb, amikor tavasszal megjelennek a lecsüngő ágakon a virágai. Ültetéséhez szinte bármilyen talaj megfelelő, azonban mindenképpen készítsük azt elő és gondoskodjunk a tápanyaggal való ellátásról, még az ültetést megelőzően.

A semleges kémhatású talaj a legmegfelelőbb számára. A csüngő barkafűz ültetését áprilistól novemberig végezhetjük el. Az ültetési távolság egy-két méter legyen, az ültető gödör mérete pedig 80x80 cm-es legyen. A csüngő barkafűz szereti a vizet, a szárazságot viszont annál kevésbé, így ügyeljünk rá, hogy ne a tűző napfényre kerüljön, és gondoskodjunk róla, hogy ne száradhasson ki.

Azonban árnyékba se kerüljön, mert a fényre is szüksége van. Mivel kétlaki faj, célszerű a porzós növényt választani, mert azok szép, tömött gyapjas virágokat hoznak. A csüngő barka márciusban virágzik, mely virágokat a méhek is nagyon kedvelik.

A csüngő barkafűz túl sok törődést ezeken kívül nem igényel, de arra ügyelni kell, hogy rendszeresen metsszük és ritkítsuk, különben hajlamos az elburjánzásra. Metszeni és ritkítani csak az elvirágzás után lehet. A korona kialakításakor figyeljünk rá, hogy se túl ritka, se túl tömött ne legyen. Jusson át rajta a fény és a levegő. Ha nem szeretnénk, hogy fa legyen belőle, akkor 5 évente érdemes a talaj felszínéig visszavágni. Nevelhetjük nyírt sövényként, de akár dézsában is, szoliter növényként. Így kis kert esetén sem kell lemondanunk róla, de akkor sem, ha nincs kertünk, csak egy nagyobb erkély áll rendelkezésünkre.

csüngő barkafűz barka

A csüngő barkafűz csodás dísze lehet kertünknek. Fotó: Shutterstock

Habár a csüngő barkafűz fagytűrő növény, érdemes védeni a fagyok elől. Főbb ellenségei a hernyók, a pajzstetvek és a levéltetvek. Időnként a lisztharmat vagy levélrozsda. is károsíthatja. Szaporítását gyökérsarjról végezzük, dugványról nem tudjuk szaporítani.

Így készíts barkakoszorút

Ha van saját fűzfánk, akkor arról gyűjtsük majd be az ágakat, de amint eljön a tavasz, a környező parkokban és erdőkben is be tudjuk gyűjteni, vagy kertészetekben, virágárusoknál is tudunk barkát vásárolni. A koszorú elkészítéséhez fontos, hogy legalább ceruza vastagságú, ezüstösen csillogó  barkás ágakat válasszunk.

A koszorúhoz szükség lesz 48 db. kecskefűzfa vesszőre, kelleni fog még drótvágó, metszőolló, virágkötészeti drót és koszorúalap.

A vesszőket vágjuk 20-25 cm-es darabokra, majd vegyünk belőlük a kezünkbe 8 darabot. Formázzunk belőlük legyező alakú köteget, fogjuk össze egy drót segítségével, majd jó szorosan rögzítsük a köteget a koszorúalaphoz. Ezt addig csináljuk újra és újra, míg a teljes koszorút be nem fedtük. Érdemes néhány ágat eltenni, hogy amikor a koszorúból esetleg pár barka kihullik, pótolni tudjuk.

Mindenkinek jó készülődést kívánunk!