Van, aki direkt ülteti, van, aki pedig mindent megtenne, csak hogy meg ne jelenjen a növényei közelében. A tyúkhúr nagyon megosztó, hiszen ártalmas gyomnövényként, de hasznos gyógynövényként is tekinthetünk rá. Persze ez attól függ, hogy éppen melyik oldalon állunk, hiszen amíg a kiskertünkben értékes gyógynövény lehet, addig a szántóföldön nem kedvelt.
Tavasszal gyorsabban csírázik, mint a gabonafélék, ezért képes a búza és árpa vetéseket foltokban kipusztítani, így hát nem csoda, hogy nem a gazdák kedvence. Eljött hát az idő. Ismerjük meg minél jobban ezt a nagyon is megosztó növényt.
Amit a közönséges tyúkhúrról tudni érdemes
A közönséges tyúkhúr zárvatermő, kétszikű növény, amely a szegfűfélék családjába tartozik. A tyúkhúr Európából származik, de Észak-Amerikában is megtalálható. A legjobban a nitrogénben gazdag talajt kedveli, így a mezőgazdasági területeken is gyakran elterjed. Ahol pedig egyszer megveti a gyökerét, onnan hosszú évtizedeken keresztül nem akar távozni. Magjai akár 25 éven keresztül is kicsírázhatnak, így elég nehéz megszabadulni tőle. A tyúkhúr egyébként szép növény, különösen, amikor kinyílnak fehér virágai, de ez nem vigasztalja a gazdákat, amikor ellepi a földjeiket.
A tyúkhúr hasznos lehet a kiskertekben, de a gazdák nem szívesen látják a földjeiken. Fotó: Pixabay
Habár számos növényt óvni kell a téli hidegektől, ez a gyomnövény még a hó alatt is kiválóan megél. Éjszaka a levelei összeborulnak a virágok felett, így óvva meg őket. A neve onnan ered, hogy kedvelt elesége a baromfiknak. De nem csak emiatt hasznos, hanem azért is, mert védi a talajt a kiszáradástól, és képes megelőzni a talajeróziót. Hazánkban Lencsés György 1570-ben írt róla először orvosbotanikai művében.
Ezért hasznos a tyúkhúr
1. A tyúkhúr nem csak gyomnövény, de gyógynövény is. Tisztítja a vesét és a májat, és oldja a szervezetben létrejött köveket.
2. Akár tea, akár csepp formájában is fogyasztható. Csökkenti a koleszterinszintet, de kiváló köhögés csillapítására is, és emésztőrendszeri megbetegedések kezelésére is gyakran alkalmazzák.
3. A népi gyógyászatban már nagyon régóta használták köptetőként, de jónak bizonyult a gyomorsav csökkentésére is.
4. A régi recept szerint a tyúkhúr föld feletti részét virágzáskor kell összegyűjteni, majd vékony rétegben kiterítve szárítani. Körülbelül 6-7 kiló nyers növényből lesz 1 kg száraz herba, melyből teát készíthetünk. Ha nem szárítjuk meg, hanem friss tyúkhúr hajtásokból készítjük a teát, akkor szedjünk egy csokorral, majd forrázzuk le. Ha szárított tyúkhúrból készül a tea, akkor egy evőkanálnyi szárított tyúkhúrhoz 2,5-3 dl forró vizet adjunk, hagyjuk ázni 15 percig, majd leszűrve fogyasszuk.
5. A tyúkhúr íze hasonlít a spenótéhoz, de van egy kis keserű utóíze. Salátaként is fenséges, de nagyon finom levest, vagy főzeléket is készíthetünk belőle. Ami pedig még értékesebbé teszi, hogy rengeteg A-, D- és C- vitamint tartalmaz, magas a vastartalma, emellett pedig kalcium-, kálium-, foszfor- és cinkforrás is. Az egész föld feletti része fogyasztható, de külsőleg is hatásos, mivel kiválóan gyógyítja az égési sérüléseket és vágott sebeket is.
6. Ahogy minden gyógynövénynek, úgy a tyúkhúrnak is lehetnek mellékhatásai, így nem ajánlott terhes nők és 12 éves kor alatti gyermekek részére.
A tyúkhúr, mint gyomnövény
Habár az imént nagyon sok hasznos tulajdonságát leírtuk, a tyúkhúr a szántóföldeken gyomnövénynek számít. Ráadásul igen jelentős károkat tud okozni, mivel ősszel és tavasszal is gyorsabban csírázik, mint a gabonafélék. Ha a tyúkhúr nagyon elterjed, akkor a búza és az árpa vetéseket is kipusztítja foltokban. A nyári melegben megáll a növekedése, azonban ezzel csak teret enged a többi gyomnövénynek. Sajnos, mivel gyomnövény, így nem hagyja levegőhöz jutni a kultúrnövényeket, és késleltetheti azok fejlődését.
Így védekezzünk a tyúkhúr ellen
A tyúkhúrt gyakran betegíti meg a peronoszpóra, de a magokat nem pusztítja el, így azok csírázóképessége megmarad. A tyúkhúr ellen vegyszerrel is lehet védekezni, azonban a harc nem könnyű, mert igen ellenálló gyomnövény. Megoldás lehet a vetésváltás. A fertőzöttebb gabonaföldeket, pillangósokat érdemes a következő évben kapásnövényekkel beültetni. A gyakori talajmunka is jó megoldást nyújthat a tyúkhúrral szemben, így tarlóhántással, őszi szántással irthatjuk, de le is legeltethetjük juhokkal, vagy szarvasmarhákkal.
Vannak nagyon hasznos gyomnövények is
A gyom olyan növény, amelyik akaratunk ellenére és beavatkozásunk nélkül van jelen a kertünkben. Azonban attól, hogy valamit gyomnövényként kezelünk, még egyáltalán nem biztos, hogy nem lehet a hasznunkra. Természetesen a legtöbb gyomnövény nagy gondokat okoz, hiszen gátolják a kultúrnövényeinket a fejlődésben. Azonban van néhány gyomnövény, amelyik igazán hasznos lehet a számunkra, sőt akár meg is ehetjük őket!
1. A gyomnövények jelzik, hogy milyen a talajunk összetétele. Ahol a harangvirágfélék, mint a lángszínű egynyári hérics vagy a szarkaláb növekszik, vagy árvacsalán, vadrepce, apró szulák és mezei veronika nő, ott meszes, megfelelő humusztartalmú, termékeny a talaj.
A tyúkhúr kiváló gyógynövény, így érdemes tartani előle a kertben. Fotó: Pixabay
A tyúkhúr, a fényes- és borostyánlevelű veronika, illetve a csípős csalán a nitrogéndús, humuszban és tápanyagban gazdag talajban fordul elő leggyakrabban, míg nehéz, de jó vízgazdálkodású területről beszélhetünk, amennyiben labodafélék, disznóparéj vagy salátaboglárka növekszik a területen.
2. De nem csak jelzik, hanem javíthatják is a gyomnövények a talajt. A csalán vas-, kovasav- és nyomelemtartalma miatt tápanyagdús termőközeget teremt. A tyúkhúr talajtakaróként óvja a területet, és gyökereivel gondoskodik a talaj tömörödésének megakadályozásáról. A fehér here szintén kiváló talajtakaró, és korlátozza a nem kívánatos gyomok elterjedését, míg a gyökerein élő nitrogénkötő baktériumok segítségével gazdagítja a talajt.
3. A nagy útifű minden kertben jelen van. Fiatal korában bátran ízesíthetjük vele a salátánkat, ám amikor már levelei sötétebbé válnak, jobb eltávolítani belőlük az erezetet a fogyasztás előtt, és inkább főzve fogyasztani, mint nyersen. De nem csak finom, még hasznos is, hiszen kipréselt nedve kitűnő köhögéscsillapító.
4. A kövér porcsin savanyú íze kiváló lehet főzelékek ízesítőjeként. Ezen kívül nagyon magas C vitamin tartalma miatt is érdemes fogyasztani, akár savanyúság formájában is.
5. A fehér és a vörös here levelei még virágzás előtt a legjobbak, ilyenkor nyersen, salátaként csemegézhetünk belőlük.
6. A paraj libatop íze teljesen olyan, mintha spenótot ennénk, ezért is szokták sárga spenótnak nevezni.
7. A mezei katáng, vagy más néven vadcikória levelei kissé keserűek, fogyasztás előtt érdemes megfőzni őket. Remek étvágygerjesztő, vízhajtó hatása is van, de még gyomorrontás esetén is számíthatunk rá. Már a középkorban is fogyasztották, mivel azt tartották róla, hogy sebezhetetlenné tesz.
8. A százszorszép nem csak finom, de még egészséges is. A százszorszép íze nagyon hasonlít a tyúkhúréra, így aki nem kedveli a kissé kesernyés ízhatást, az inkább csak a szemét legeltesse rajta, ne saját magát.
9. A pitypang szinte kiirthatatlan, így jobb megbékélni vele, és bátran elfogyasztani. Frissen szedve nyersen fogyaszthatjuk salátaként, kissé megpárolva pedig sültek köreteként, azonban ha nem rögtön a leszedés után fogyasztjuk el, akkor sajnos megkeseríti az ebédünket. Amikor pedig sárgára színezi a szép zöld gyepet, akkor lehet a legfinomabb szörpöt készíteni belőle.
10. A pásztortáska szintén a nyersen fogyasztható gyomnövények közé tartozik. Íze nem keserű, inkább a zöldborsóéhoz hasonló. Levelei és virágai is nagyon finomak, akár nyersen, akár párolva kerülnek az asztalunkra.
11. A csalán, habár sokszor megszúr bennünket, igazán finom tud lenni. Ehhez dobjuk be egy kis forrásban lévő vízbe, hogy elvegyük csípősségét. Akár főzelékként, akár pestóként is megállja a helyét, teaként fogyasztva pedig megtapasztalhatjuk veseműködést serkentő hatását.
12. A közönséges bakszakáll egészséges, hiszen inzulint tartalmaz, emellett kiváló vas-, réz- és C-vitamin forrás is. Hajhullás ellen és az emésztés javítására is kiváló, és virága és levelei is ehetők.
13. A fehér libatop íze olyan, mint a spenóté. Gazdag fehérje-, vitamin- és kalciumforrás, és remek saláta, leves vagy ivólé készíthető belőle.
14. A mezei zsázsa fiatal leveleinek íze a retekre emlékeztet, így bátran tegyük bele a salátába. Az idősebb levelei már nem fogyaszthatók, mert keserűek, de magjai csípősek, így összetörve fűszerként is használhatók.
A gyomnövények között is lehet tehát kincsre lelni, és ami nem kívánatos a szántóföldön, annak bátran engedjünk teret a kiskertben.
