A hosszú, száraz nem ritkán aszályos időszakok kihívás elé állítják az agráriumot, de ugyanígy a magánkertek esetében is meg kell küzdeni ezzel a problémával, a színes kertkultúra jellemző kiskertjei is megsínylik a szélsőségeket – olvasható a novenyvedoszer.hu cikkében, amelynek szerzői Kisvarga Szilvia (MATE) és Horotán Katalin (Eszterházy Károly Katolikus Egyetem).
Az öntözés kérdése és biztonsága egyre aggályosabbá válik – fotó: pixabay.com
Mint írják, amikor szárazság van rögtön adottnak vesszük, hogy öntözünk, azonban amit vagy meg tudunk tenni vagy nincs erre lehetőség, esetleg csupán korlátozott ideig (pl. időszakosan kiszáradó kutak). Ezért számos megoldás van, mely a mindennapokban a vízmegtartást segíti, az egyik legfontosabb a megfelelő talajtakarás alkalmazása, legyen az mulcsozás vagy növényzettel való fedés.
Alapszabályként azt tekinthetjük, hogy ahol szabad földterület van, ott fokozott párolgás jellemző, amit igyekszünk elkerülni. Erre hívják fel a figyelmet alternatív zöldítési megoldások is, melyek közül már széles körben elterjedtek a zöldtetők, zöldhomlokzatok és az esőkertek is, ahol fokozott szerep jut a vízháztartásnak.
Azonban, ahogy az öntözés kérdése és biztonsága egyre aggályosabbá vált, úgy kialakult egy új irány, mely részben a hagyományos kertészkedés elemeit ötvözi egy a vízfelhasználás minimalizálása mellett, ez az irány pedig nem más, mint a xeriscaping. Szigorúan értelmezve ez egy olyan kertet jelent, mely olyan növényekből áll, melyek nem igényelnek öntözést a telepítési időszakon túl, ez pedig rögtön megmutatja, milyen kritikával illetik ezt a kertészkedési formát: egyhangú, célorientált növényzet, mely nem minden esetben illeszkedik a tájképbe.
A növények együtt, egymást támogatva fejlődjenek, anélkül, hogy fokozott gondozást és öntözést igényelnének – fotó: pixabay.com
Ennek oka az, hogy az első ilyen kerteket az Egyesült Államokban hozták létre, ahol jellemzőn pozsgásokat kombináltak kavics takarással, mely nem a megszokott, kerttől szinte elvárt üde zöld burjánzó látványt biztosította, amit minden kertészkedő látni szeretne, de akkor miért érdemes mégis ezt a formát jobban megismerni?
Mindenképpen érdemes kiemelnünk, hogy a xeriscaping alapját a megfelelő növényválasztás és növénykombinációk, tehát társítások adják, melyek lehetővé teszik azt, hogy ezek a növények együtt, egymást támogatva fejlődjenek, anélkül, hogy fokozott gondozást és öntözést igényelnének.
Ebből is kitűnik, hogy a növényválasztás során nem a díszítőérték az elsődleges szempont, hanem a növény környezeti igényeinek minél jobb megértése, mely a választást elősegíti. A másik oldalról a saját kertünk adottságait is figyelembe kell venni, hiszen a kitettség, a visszaverődő hő mind-mind hatással vannak a növényeinkre és egy burkolt felület melletti ágyás növényeit fokozott hőhatással és így párolgással kell szembenézniük – olvasható a cikkben.
A xeriscape kertek szigorúnak tűnő növényválasztása hazánkban és Európa nagyobb részén árnyaltabban jelenik meg és egy jóval ismertebb és elfogadottabb kerttípusként, mint víztakarékos kert van terjedőben. Az alapokat itt is a tervezés és a növénytársítás mikéntje és a vízfelhasználás mértéke adja, azonban néhány fontos és fenntarthatóságot biztosító kitétellel bővült ez az irány az elmúlt években.
Ezek közül kiemelendő az őshonos, adott klímán előforduló fajok vagy adott klímára nemesített fajták alkalmazása, melyek tűrőképessége ideálisnak tekinthető. Azonban nem csupán tűrőképességük, hanem az általuk nyújtott szolgáltatások is hatványozottabban vannak jelen. Bár ez a megfogalmazás utópisztikusnak tűnhet, abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy ez gyakorlatban is megtapasztalható, elsősorban a biológiai sokféleség (biodiverzitás) támogatásában. Az „élő" kert nem csupán növényekből, hanem gazdag – sokszor az emberi szem elől rejtett – állatvilágból is áll, ezeket pedig a társítások táplálékkal, búvó- és szaporodóhellyel látják el.
A legáltalánosabb példa erre a polinátor szervezetek jelenléte, de a biokontroll szervezetek (pl.: fátyolka lárvák, darazsak, futrinkák) jelenléte vagy épp hiánya szintén képet ad kertünk állapotáról.
A xeriscaping alapját a megfelelő növényválasztás és növénykombinációk adják – fotó: pixabay.com
Az öntözés és kert kapcsolatához visszatérve és ennek összefüggéseit vizsgálva érdekes számadatokkal is találkozhatunk. A gyepfelületek vízfelhasználását tekintve egy száraz kert 55-60%-kal igényel kevesebb vizet, ami jelentős különbséget mutat. A társadalmi elfogadottság alapján azonban a gyepek részben (rekreációs terek szükségessége) válthatók ki szárazkertekkel, míg nagyobb részben szárazságtűrő magkeverékekre helyeződik a hangsúly, ezek felhasználásával bár a vízfelhasználás csökkenthető, azonban továbbra sem egy, a biológiai sokféleséget támogató felületről van szó.
Gyepekre kijuttatott víz mennyisége egy háztartás esetében, extrém száraz körülmények között 60-70% -a lehet a teljes vízfelhasználásnak, mely már gazdasági tényezőként is jelentős mértéket ölthet, az öntözött gyepfelület nagyságától függően.
A gyakorlati alkalmazhatóság és a szárazkertek szerepét több kutatás igazolja, ezek közül a törökországi felmérés értékben kifejezve mutatta meg azt, hogy ha a közterületeken részben őshonos fajokra cserélődik a növényállomány, akkor 30%-kal csökkenthető a vízfelhasználás, mely összegben millió dollárokban kifejezhető. Ez pedig egy fokozott öntözésű területen még nagyobb különbséget eredményezhet és a megtakarítás is nagyobb értéket érhet el. Ez is rámutat arra, hogy az őshonos növényeknek helye van a kertben.
A víztakarékos kert, mint irányvonal a jövőben valószínűsíthetően egyre jelentősebb lesz – fotó: pixabay.com
A víztakarékos kertek fontos, a növényválasztás miatti járulékos előnye, hogy jellemzően kis gondozási igényű növényekből áll, ideértve az ápolási munkákon túl a szerhasználatot és műtrágyák kijuttatását is, ezért hosszútávon is fenntartható kerttípusról beszélhetünk.
A víztakarékos kert azonban nem csak számunkra bír előnyökkel, hanem lakókörnyezetünk is profitál belőle, a fentebb említett biodiverzitás támogatáson túl, részei lehetnek a zöldhálózatnak, mely mintegy folyosót biztosít az állatok számára. Ezek a zöldfelületek is hozzájárulnak a települési légszennyezettség csökkentéséhez, mivel a szálló szennyező anyagokat megkötik. A városi hősziget effektus (Urban Heat Island – UHI) mérséklésében is szerepet jászhatnak, így a települési hőmérséklet mérséklésében és kedvezőbb mikroklimatikus viszonyok megteremtésében is részt vesznek.
A víztakarékos kert, mint irányvonal a jövőben valószínűsíthetően egyre jelentősebb lesz, amennyiben a száraz időszakok hossza nő, melyre a különböző modellek is figyelmeztetnek.
A borús jövőkép nélkül is érdemes a kert egy, akár eldugott szegletében kialakítani egy olyan „kísérleti" ágyást, ahol azok a növények kapnak helyet, melyek jól „teljesítettek" a száraz időszakokban vagy köztudottan szárazság tűrők, csempésszünk be őshonos fajokat is, melyek természetes élőhelyeket idézik fel. Egy ilyen kertrészlet üde színfolttá válik az idő haladtával, ami büszkeséggel tölti el a kertészt – áll a cikkben.
