Időutazó vírusok
Az Északi-sarkvidéken a melegedő hőmérséklet felolvasztja a permafroszt régiót – egy több tízezer éve fagyott talajréteget a föld felszíne alatt – és potenciálisan fertőző és életképes, amolyan "időutazó" vírusokat szabadíthat el, melyek több tízezer évnyi szunnyadás után veszélyeztethetik az állatok és az emberek egészségét.
Bár a covid-19 pandémia némiképp talán éberebbé tette az emberiséget, egy távoli múltból származó vírus által kirobbantott járvány úgy hangozhat, mint egy sci-fi film cselekménye, de a tudósok óvnak a kockázatok alábecslésétől.
Ráadásul nem csak a vírusok lehetnek veszélyesek. A hidegháborúból származó vegyi és radioaktív hulladékok, lerakódások, amelyek potenciálisan károsíthatják a vadon élő állatokat és megzavarhatják az ökoszisztémákat, szintén a légkörbe kerülhetnek az olvadás hatására. "Sok minden adhat okot aggodalomra a permafroszttal kapcsolatban, és ez megmutatja, miért rendkívül fontos, hogy a permafroszt minél nagyobb részét fagyott állapotban tartsuk" – mondta Kimberley Miner, a NASA Jet Propulsion Laboratory éghajlatkutatója.
Hol található a permafroszt?
A permafroszt az északi félteke egyötödét borítja, és több tízezer év óta ott húzódik Alaszka, Kanada és Oroszország sarkvidéki tundrája és boreális erdők alatt. Egyfajta időkapszulaként szolgál, és megőrzi – az ősi vírusok mellett – számos olyan kihalt állat mumifikálódott maradványait, melyeket a tudósoknak már sikerült feltárni és tanulmányozni az elmúlt években. Biztos sok kedves olvasónk látta a két barlangi oroszlánkölyökről, az óriásfarkas fejéről, vagy a kiolvadt gyapjas orrszarvúról szóló híreket.
A permafrost nem csak azért biztonságos tároló ezeknek a veszélyes vírusoknak, mert fagyott állapotban tartja őket, de ez egy oxigénmentes környezet is egyben, melybe a fény sem hatolhat be.
A jelenlegi sarkvidéki hőmérséklet azonban sajnos négyszer gyorsabban melegszik, mint a bolygó többi része, ami erősen gyengíti a permafroszt felső rétegét a régióban. A fagyott vírusok kockázatának jobb megértése érdekében Jean-Michel Claverie, a franciaországi Aix-Marseille Egyetem Orvostudományi Karának emeritus professzora, megvizsgálta a szibériai permafrosztból vett földmintákat, hogy megállapítsa, vannak-e benne vírusrészecskék, melyek még mindig fertőzőek lehetnek.
A saját megfogalmazása szerint „zombivírusokat” keresett – és talált is néhányat.
Szinte bármi feléled, amit kiolvasztanak
Claverie kiemelten tanulmányozott egy olyan vírustípust, melyet először 2003-ban fedezett fel. Az óriási vírusok közé tartozó vírusok sokkal nagyobbak, mint tipikus társaik, és egy hagyományos fénymikroszkóppal is megvizsgálhatóak, nem szükséges ehhez erősebb elektronmikroszkóp.
2014-ben Claverie-nek sikerült újjáélesztenie egy vírust, amelyet izoláltak a permafrosztból, és tenyésztett sejtekbe juttatva 30 000 év után először, fertőzővé is tették azt.
A kutatások során a biztonság kedvéért egy olyan vírus tanulmányozását választották, ami csak egysejtű amőbákat képes megfertőzni, állatokat vagy embereket nem. 2015-ben megismételték a bravúrt, és egy másik vírustípust izoláltak (ami szintén az amőbákat célozza meg). Idén február 18-án aztán a Viruses című tudományos folyóiratban megjelent legújabb kutatásukban aztán Claverie és csapata több olyan ősi vírustörzsről is beszámoltak, melyeket Szibéria-szerte hét különböző helyről vett permafroszt-mintából különítettek el, és kimutatták, hogy mindegyik képes megfertőzni a laborban tenyésztett amőbasejteket.
Lehet ebből olyan baj is, hogy a covid-19 leányálom hozzá képest
Ezek az új törzsek öt új víruscsaládot képviselnek, azon a kettőn felül, amelyeket korábban újraélesztettek. A legrégebbi közel 48 500 éves volt, a talaj radiokarbonos kormeghatározása alapján, és a felszín alatt 16 méterrel lévő földalatti tóból vett földmintából származott. A legfiatalabb minták, amelyeket egy gyapjas mamutmaradvány gyomortartalmában és szőrzetében találtak, 27 000 évesek voltak.
Az, hogy az amőbát fertőző vírusok ennyi idő után is fertőzőek lehetnek, egy potenciálisan sokkal nagyobb problémára utal
– mondta Claverie. "Sok-sok-sok más vírus nyomát találtuk meg, tehát tudjuk, hogy ott vannak valahol. Nem tudjuk biztosan, hogy még életben vannak-e, de ha az amőbavírusok még életben voltak, akkor nincs oka annak, hogy a többi vírus ne lenne még életben és ne lennének rá képesek, hogy megfertőzzék a ma élő gazdaszervezeteket" – mondta Claverie a CNN-nek.
Ezek az új törzsek öt új víruscsaládot képviselnek, azon a kettőn felül, amelyeket korábban újraélesztettek. Kép: Wikimedia
Történt már ilyesmi, csak még nem szabadult el globálisan
Az a szibériai lépfene-járvány például, amely több tucat embert és több mint 2000 rénszarvast érintett 2016 júliusa és augusztusa között, szintén összefüggésbe hozható a rendkívül forró nyarak során a permafroszt mélyebb rétegeinek felolvadásával, ami lehetővé tette a bacillus anthracis kórokozónak, hogy újra felszínre kerüljön a régi temetőkből vagy vagy kiolvadt, rothadó állati tetemekből.
Birgitta Evengård, a svédországi Umeai Egyetem Klinikai Mikrobiológiai Tanszékének emeritus professzora úgy vélekedik, hogy jobban kellene figyelnünk a potenciális kórokozók által jelentett kockázatra, de óva intett a riadalomtól:
"Ne feledjük, hogy immunvédelmünket a mikrobiológiai környezettel szoros kapcsolatban alakítottuk ki."
"Ha egy olyan vírus rejtőzik a permafrosztban, amellyel több ezer éve nem érintkeztünk, akkor lehet, hogy az immunvédelmünk nem elégséges" – mondta. "Helyes viselkedés ugyanakkor tiszteletben tartani ezeket a kórokozókat, és proaktívnak lenni a védekezésben. A félelem leküzdésének a legjobb módja a tudás."
(Forrás: cnn)
